"Hazatértünk!" - célba értek a 22 év felettieknek szervezett zarándoklat résztvevői

A zarándoklat induló napjának lendülete már reggel tapasztható volt, hiszen szinte késés nélkül töltötték fel a tokaji templomot a háromnegyed hétkor kezdődő utrenyére a fiatalok. A kiadós lelki élmény után indult el a menet, talán nem is sejtve, milyen hosszú út vár rájuk ezen a napon.

Az első megállóig, egészen a Rakamaz utáni első faluig kellett várni, ahol Fülöp metropolita biztató gondolatai adtak lelki felfrissülést a zarándokoknak. Elmélkedésében arra a pontra irányította a jelenlévők figyelmét, ahol a szőlővessző találkozik a szőlőtőkével, azaz, ahol csatlakozik Krisztushoz a mi életünk. Ahogyan a szőlővessző veszi a táplálékot és energiát a tőkéről, úgy vesszük mi magunk az erőt Krisztustól, mégpedig az imán keresztül. Biztatta továbbá a jelenlevőket, hogy a kemény munkával megszerezhető gyümölcsökre törekedjenek, mert azok az igazi javak.

Az út következő állomása Tiszaeszlár volt, ahol Bacsó János parókus atya fogadta szívélyesen a zarándokcsoportot a görögkatolikus templomban. Kis pihenés és ebéd után azonban egy igen hosszú szakasz következett, hiszen már csak az utolsó megálló, Nyíregyháza volt hátra. Itt, az út vége felé egy valóban hathatós segítséget kaptak a zarándokok, hogy az Istenszülő közbenjárására – és a szervezők előrelátásának köszönhetően – az nem kétség, mivel egy rövid traktoros út segített a célt minél hamarabb elérni.

Az esti órákban Nyíregyházán egy kerekasztal beszélgetésre hívtak mindenkit Tóth Marci válogatott vízilabdázóval. Marci egykor egyes egyedül ment végig az El Camino-n, biciklivel, este is ezen élményeit osztotta meg. Kiemelte, hogy ott tapasztalta meg igazán, hogy az ember sokszor magára van utalva, de erőt mégis ekkor tud igazán Istentől remélni, és fáradozásainak meg is lett az eredménye. Ezen út hatásának tudta be, hogy kijutott a riói olimpiára 2016-ban. Talán itt kapcsolódik Fülöp érsek atya elmélkedéséhez, aki azt hangsúlyozta, hogy azokra a gyümölcsökre kell törekedni, melyeket csak kemény munkával lehet elérni.

A napot végül egy szerény szertartással zárták a zarándokok a nyíregyházi székesegyházban a késő esti órákban.

Másnap elérkezett a zarándoklat második, egyúttal utolsó napja. A reggel egy szép Szent Liturgiával kezdődött Nyíregyházán, hiszen ezen a napon ünnepeljük a dicső theszbi Illés prófétát, aki életével utat mutatott a későbbi korok keresztényeinek, miképpen kell helytállni a megpróbáltatások alkalmával.

A prédikációt Szocska Ábel püspök tartotta, aki Illés próféta kapcsán Krisztus második eljöveteléről elmélkedett, illetve arról, hogy ennek nem félelmetesnek kell lennie, hanem örömteli dolognak. Elmesélt egy történet arról, hogy a látását visszakapott gyermek mennyire meg tudja látni a világ csodáit, akiről példát kell vennie minden zarándoknak. Ezek után, kapcsolódva a szőlővessző és szőlőtőke témájához mondta: „A szőlővesszőnek akkor van értelme, ha van gyümölcse."

A liturgia után Orosra tartott a zarándoklat, ahol szívesen fogadták a helyiek az úton lévő zarándokokat. Itt Fedor Péter atya tartott elmélkedést, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy álmainkat ne adjuk fel könnyen. „A lekvár az a pálinka, aki feladta az álmait.” – mondta viccesen, de igen lényegre törően.

Oros után az útvonal már földúton folytatódott, ahol a hosszabb csöndes szakasz alatt mindenkinek alkalma volt összegezni magában mindazt, amit eddig hallott az elmélkedések alatt.

A következő állomás Napkor volt, ahol a kiadós ebéd előtt még egy annál is kiadósabb elmélkedésben volt részük az úton lévőknek Orosz István, máriapócsi parókus jóvoltából, aki arra a nagyon fontos dologra hívta fel minden jelenlevő figyelmét, hogy a keresztény életbe bizony bele kell halni, mert Krisztus is erre adott példát nekünk. Emlékeztetett minket a végső szüretre, ami már ünnep lesz, ha utunkat kitartóan tudjuk végrehajtani.

A fennmaradó út ugyan nehéz volt, és még egy kis eső is elkapta a csapatot, de amikor már a földút végétől látni lehetett a máriapócsi bazilika két tornyát, mindenkiből előtörhetett a jóleső kijelentés: „Hazatértünk!”.

Miután mindenki látogatást tett égi pártfogónk, a Boldogságos Szűz Mária kegyképénél, még egyszer utoljára összeült a csapat, ahol Salai Szabolcs atya köszönte meg minden szervező és segítő munkáját, miután persze az őneki járó köszönet sem maradhatott el.