Bár a Kegytemplomot három, szabadon választott sík útvonalon át lehetett megközelíteni a kora reggeli óráktól érkező gyermekeknek, mindenhol négy bibliai „magaslat” akadályait kellett legyőzniük. Először az Ararát hegyét, ahol Noéról szerzett ismereteikre is szükség volt, majd a Sínai hegy és Mózes próféta jelentette a kihívást. A másik két állomás a Golgota és az Olajfák hegye volt.

A búcsú jelmondatához kapcsolódó feladatok megtervezését és lebonyolítását idén a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskola pedagógusai vállalták föl. Változatos feladatokat állítottak össze. Az utolsó feladatok egyike, a húsvéti időszakban sokszor imádkozott „Tündökölj, tündökölj mennyei Jeruzsálem” kezdetű irmosz éneklése volt az Istenszülő kegyképe előtt, ahol Papp András atya, a Miskolci Egyházmegye hitoktatási felügyelője várta a gyermekeket.

A feladatok teljesítését igazoló menetleveleket a bazilika főbejáratánál állították ki, melyek annak is tanúbizonyságai, hogy az ideérkezők lelkileg is készültek a zarándoklatra. Előzetesen mintegy nyolcvan csapat és kétezer gyermek jelezte részvételét. A miskolci iskolások énekkara pedig még a kántori szolgálatra is készült.
Aki még nem fáradt el az útvonalon, és érzett magában erőt újabb kihívásokra, az előkészítő évfolyamos papnövendékek irányítása mellett különböző akadálypályákon már sportosabb jellegű feladatokban vehetett részt.

Orosz Atanáz püspök a Szent Liturgián szólt a gyermekekhez. Legfőképpen arra buzdította őket, hogy tanuljanak meg figyelni Krisztusra. A napi evangéliumból idézte János evangélista szavait: „Az én juhaim hallgatnak rám, és én ismerem őket.” (Jn 10,27), majd hozzátette:„Ez nem csak azt jelenti, hogy csöndben vagyunk, hanem hogy szót fogadunk, engedelmesek leszünk az Úr Jézusnak.”
Atanáz püspök felidézte Szent Kristóf vértanú történetét is, akinek emléknapja éppen erre a napra esett. A legenda szerint a szent hatalmas ember lévén, szerette volna fizikai erejét is úgy hasznosítani, hogy a legnagyobbnak szolgál. Sokfelé elszegődött, míg végül megkeresztelkedett, és Jézusnak, a legnagyobbnak szolgálatában állt élete végéig.

A főpásztor a Kegyhely történetét is szóba hozta, hiszen idén már 330 éve annak, hogy az első kegykép könnyezett, és azóta is sok-sok csoda történt már itt. Egy kisgyermek gyógyulásának történetét el is mesélte a püspök.
Végül a gyermekek hosszútávra szóló személyes buzdítást kaptak a püspöktől: „Kívánom, hogy ezen a gyerekbúcsún mindannyian kedvet kapjunk Jézus követésére” és azt kérte, fogadják meg, hogy legalább egyszer mindannyian visszatérnek még a Kegyhelyre.

A liturgia és a körmenet után a testmozgásé lett a főszerep, a templom előtti téren a legbátrabbak táncra is perdültek, mielőtt elköszöntek volna az Istenszülőtől.