Isten alázata nélkül nem is létezhetnénk - Duna-szentelés Budán

Fülöp atya prédikációjának központi gondolata szerint az előkészület legalább annyira fontos, mint maga a beteljesülés. Január 5-e az előkészület napja, amikor megjelenik az előhírnök, aki jelzi, hogy utána jön majd valaki, aki nagyobb nála. “Jézus fontosnak tartotta, hogy küldjön maga előtt egy embert, mert tudta, hogy szükség van az előkészületre - folytatta Fülöp atya. Az egész Ószövetség nem más, mint hatalmas előkészület Jézus Krisztus megérkezésére. Azért ünnepeljük meg Vízkeresztkor ezt az  előkészletet, mert nekünk embereknek szükségünk van erre, hogy megérkezhessünk, hogy ünnepelni tudjunk, hogy be tudjuk fogadni az ünnep kegyelmét.”

Az ünnep soha nem általános, a keresztény ünnep mindig személyes. Az Úr nemcsak ilyenkor jelenik meg, folyamatosan jön hozzánk, be akar lépni az életünkbe. Jézus személyesen meg akar szólítani, hogy megajándékozzon önmagával. Fülöp érsek-metropolita atya rávilágított egy érdekes, látszólagos ellentmondásra, feszültségre is keresztény hitünkkel kapcsolatban: folyamatosan készülünk arra, hogy eljöjjön az Isten az utolsó napon, miközben az Isten itt van. Készülünk és közben beteljesedünk. A “még nem” és a “már igen” feszültsége óriásira növekedhet bennünk. Ezt az Eucharisztia magunkhoz vétele tudja feloldalni bennünk - zárta prédikációját Fülöp atya.

A szertartás során megáldott üvegablakok a tizenkét apostolt ábrázolják, és a szentély felett helyezkednek el, Béres József és Klára adománya kellett hozzá, hogy megvalósuljon Schultz Gábor és Magdolna alkotása. Makláry Ákos parókus atya elmondta, templomuk 105 éve került görögkatolikus tulajdonba, és azóta folyamatosan szépül, egyre görögkatolikusabbá válik. “Az üvegablakoknak köszönhetően nappal szentek és az apostolok mutatják az utat a bent imádkozóknak, esténként pedig az utcán járókelők is láthatják, ahogy a szentek ragyognak az Isten házában.”

A hívek énekelve vonultak a Duna szentelés helyszínére, ahol Fülöp atya egy különleges görög eredetű szóról, a kenózisról beszélt. Ezt a kifejezést nem lehet könnyen magyarra fordítani, legpontosabban talán úgy lehet kifejezni: önkiüresítés. Egyedül Isten képes a kenózisra, ő az, aki kiüresíti magát. Ha úgy tetszik, a kenózis Isten alázata. Amikor önmagát lekicsinyíti azért, hogy a mi korlátolt kicsinyességünk be tudja őt fogadni - magyarázta az érsek-metropolita.

A kenózisnak, Isten önkiüresítésének forrása az Ő irántunk való szeretete. Annyira szeret minket, hogy lealacsonyodik, leguggol hozzánk, gyermekeihez. Voltaképpen a vízkereszt a kenózis ünnepe. Isten vízbe lépése azt jelképezi, hogy belép a sorainkba, közénk áll, magára veszi a mi törékeny emberi természetünket, eggyé lesz velünk. “Bár karácsonykor nem ugyanez történik, amikor kicsi gyermekként látjuk a jászolban? De! Karácsony is az Isten kenózisának ünnepe. Vagy kilenc hónappal korábban, amikor magzatként megjelenik Mária méhében, nem ugyanez történik? De igen, az örömhírvétel is Isten kenózisának ünnepe. S ha már ruhátlanul látjuk őt a vízbe lépni, eszünkbe juthat nagypénteki megaláztatása is, amikor előbb csak ruháitól fosztják meg, majd minden emberi méltóságától, sőt néhány órával később az életétől is. Ekkor nem ugyanez történik? De igen, nagypéntek is az Isten kenózisának ünnepe. Ezek a legnagyobb pillanatok, amikor Isten irántunk való szeretetéből fakadó alázatának legmélye mutatkozik meg nekünk. Isten minden pillanatban kész arra, hogy önmagát megalázza annak érdekében, hogy minket felmagasztaljon. Ez az ő célja, ez a kenózis igazi értelme.”

Ez egyszerre az egyik legképtelenebb dolog a világon: a végtelen hatalmú Uralkodó a teremtményei érdekében porig alázza magát. Mire jó ez? Kell-e ez nekünk? Isten alázata nélkül nem is létezhetnénk, hiszen olyan világot alkotott, amely őt sem fölfogni, sem befogadni nem képes, mégis egy piciny bolygón élő parányi lény miatt ő maga is egészen apróra töpörítette magát. Éppen azért, hogy kapcsolatba léphessen vele.

“Értsük meg a Duna vizébe lépő Krisztus Urunk üzenetét! Nézzünk szét a vizekben, nézzünk szét az utainkon, nézzünk szét a levegőben! Mivé tettük a földet? Ezt eredményezik istentelen törekvéseink. Hagyjuk abba a rossz irányba való kapaszkodást! Isten sokkal egyszerűbben, egészen közvetlenül képes naggyá tenni minket. Egész egyszerűen higgyük el, hogy szeret! Higgyük el, hogy mindent megtesz értünk! Saját magát adja, hogy mi igazán önmagunk lehessünk, azok, akiknek ő lát, amire ő teremtett minket. Testvéreim! A szeretet tesz naggyá, olyanná, mint az Isten. Ne adjuk alább!” - mondta Fülöp érsek-metropolita atya, majd megáldotta a Duna megszentelt vizével a híveket.

Az ünnepi Liturgián a kántori szolgálatot - mint már tíz éve minden ilyen alkalommal - a Budai Görögkatolikus Kórus látta el Kökényessy Zoltán karnagy vezetésével. Énekük szépsége és tisztasága most is melegséget hozott szívünkbe a hideg idő ellenére is.