Istendicséret énekléssel és hallgatással

A honlapunkon már korábban megjelent beszámoló mellé, most Orosz Rita is megosztotta tapasztalatait az online esemény valós helyszínéről:

Máriapócson nem szokatlan, hogy hétköznapi utrenyét végzünk, bár rendszeresen csak az idei karácsonyi böjttel vezettük azt be. A kántorok lelkigyakorlata is ezzel az imádsággal kezdődött szombat reggel. Ennek egyik szövege így hangzott: „A te szülésed felfoghatatlan csodáját meg nem érthetjük, azért inkább hallgatással magasztalunk és dicsőítünk téged, ... ó Szeplőtelen!”

Ez így kissé ambivalens, hiszen templomi éneket vezetők közösségéről lévén szó, keveset voltak csendben a hétvégi lelkigyakorlatozók. Mellé vasárnap az apostoli szakasz így bíztatott: “...zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket mondjatok, énekeljetek és zengedezzetek...!” (Ef 5,19)

Véletlenek nincsenek… Egészen biztosan a kántorok életében is helye van a csendnek, s helye van a hangos éneklésnek.

És akkor tudják lélekkel irányítani sokak imádságát, ha előbb ők maguk felkészülnek a maguk csendjében. „A jó kántor mindig felkészül a liturgiára” – mondta Fülöp atya vasárnap. Valóban, ő hamarabb imádkozza át a változó énekeket, hamarabb elmélkedik az előírt apostoli szakaszról. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a liturgiára történő felkészülés a harmadik tanítás volt.

Szombaton délelőtt az „Uram irgalmazz!” éneklésének módjait vették sorra, délután a temetés dallamait tanulták. Mindezekről videókat találhatunk a Görögkatolikus Médiaközpont jóvoltából You Tube-on. A tanítások alkalmával újdonság volt, hogy a monitorokon / kijelzőkön most megjelentek a kották és szövegek is, miközben Fülöp atya énekelte és magyarázta a változásokat.

Délben és 3 órakor a VI. és a IX. imaórákat imádkozták a gépek előtt, Fülöp atya ezeket is a kegytemplomból vezette. Hasonlóképp az esti vecsernyét.

Szombat este különleges, zoom-os beszélgetést kezdeményezett metropolita atya. Az eszmecsere során többen örömmel számoltak be arról, hogy abban a templomban, ahol szolgálnak, természetessé vált a Szent Liturgiákban a három antifona éneklése 3-3 verssel. A hétvégi programnak ez a hangulatos része a személyességet, az együvé tartozás érzését, a közösségi élményt kínálta, amelyért minden bekapcsolódó nagyon hálás volt.

„Ezt a szép napot zsolozsmával zártuk a sokunk számára kedves fatemplomban. Útravalóul Fülöp atya elmondta gondolatait az éneklésről. Nem mindegy, hogy ki mit énekelget, mi lakik a lelkében. Ha már gyermekkorban zsolozsmázunk, a felnövekvő nemzedék lelkében ezek a dallamok zúgnak majd, ide térnek vissza, ez zsong majd bennünk felnőttként is.

Mennyire igaz is minden szava, hiszen ebből táplálkozunk, ezt lükteti a bensőnk mind a mai napig. Ezért is ragaszkodunk hitünkhöz, liturgiánkhoz, énekeinkhez ennyire! Ez él bennünk a nap minden szakában.”(Idaházi Magdolna)

A kegyhely liturgikus rendjéhez igazodóan vasárnap reggel 7.30-kor utrenyébe kapcsolódhattak be a kántorok, 11 órától pedig érseki Szent Liturgiába.

Fülöp atya prédikált, az evangéliumi szakasz (Lk 12,16-21) alapján arról beszélt, hogy döntéseink zöme logikus, okos döntés. Csakhogy ugyanezek a döntések az Örök Élet szemszögéből nézve nem feltétlen jó választások. Amikor pl. vásárolunk valamit, rengeteg szempontot figyelembe veszünk, és sokszor ki is töltik ezek a gondolatainkat, ám ezek nem szolgálják üdvösségünket. Helyesebben: nem ezek szolgálják azt. Tetteinket mindig ahhoz igazítsuk, hogy azok az üdvösségünk szempontjából hasznosak-e. “Jól értékesítsétek az időt, ...” (Ef 5,16)

Ezen a hétvégén okos döntést hozott és jól használta az idejét, aki online Máriapócson járt!

Köszönjük, hogy megvalósulhatott ez a program!