Január 1: a mi Urunk Jézus Krisztus körülmetélésének és Nagy Szent Bazil főpapnak emlékünnepe

Urunk Jézus Krisztus körülmetélésének ünnepe

A zsidó Törvény előírása szerint a többi fiúgyermekhez hasonlóan Urunkat is nyolcadnapon metélték körül, és ekkor kapta a „Jehosua” vagyis Jézus nevet, amely azt jelenti: „Az Úr megszabadít”.

Nagy Szent Bazil főpap

A kappadokiai Caesarea érseke valamivel 330 előtt (s egészen biztosan 326 után) született nagymúltú keresztény családból. A szülei nagybirtokos létükre is szentek közösségének adtak életet. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból: Szent Bazillal együtt öccse, Nisszai Gergely és Szebasztei Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük. A jómódú szülők Bazil fiúkat ügyvédnek szánták, ezért először Konstantinápolyba, aztán Athénba küldték retorikát tanulni. Ott kötött életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel. 355-ben tért vissza otthonába nagy műveltséggel, s keresztelkedése után édesanyja és nővére illetve korán elhunyt fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba, ahová Gergely barátja is követte őt. Csakhamar közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Aszketikus életeszménye sokkal inkább a Szentírásra, mint a kortárs filozófusok véleményeire épült. Majd 364-ben caesareai Euszebiosz pappá szentelte őt, s 370. szeptember közepén ő örökölte meg tőle a püspöki széket is. Az ariánus Valens császár legsúlyosabb fenyegetései hallatán sem hátrált meg. Ő maga bíztatta a fél-ariánusként kezelt püspököket arra, hogy az első egyetemes zsinat hitvallóival szövetségre lépve lépjenek fel együtt a szélsőséges ariánusokkal szemben. Feltehetőleg 378. szeptember 20-án (vagy néhány hónappal azután) halt meg nyolc esztendős főpásztori működés és hosszú közösségszervezés után, megerősítve az ariánusok tévtanításai által veszélyeztetett ortodoxiát.

Tropár:

Ki a magasságban tündöklő királyi széken ülsz / a kezdetnélküli Atyával és a te isteni Lelkeddel, / kegyeskedtél e földön születni a szeplőtelen Szűztől, / a te anyádtól, ó Jézus, / és körül is metéltettél, mint nyolcnapos csecsemő. / Dicsőség ezért a te jóakaratú szándékodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, /’ dicsőség a te alázatosságodnak, egyetlen Emberszerető.-1. hang

Az egész földön elterjedt a te tanításod, Szent Bazil atyánk! / Igéid megfogamzottak, melyekkel az istenit hirdetted, / a létező igazságok természetét megvilágosítottad / és az emberiség erkölcseit nemesebbé tetted. / Királynak nevezett szentéletű atya, / imádd érettünk Krisztus Istent, /’ adjon nekünk gazdag kegyelmet!-1. hang

Konták:

Mint az Anyaszentegyháznak megingathatatlan támasza jelentél meg, / égi ihletettségű Szent Bazil, / adván elidegeníthetetlen kincset az emberi nemnek /’ a te tanításaid igazságában.- 4. hang

Körülmetélést szenved a mindenek Ura, / és mint jóságos, az emberek bűneit elmetéli, / üdvösséget ad ma a világnak. / És az alkotó Szentháromság főpapja / és Krisztus tündöklő és istenes fölszenteltje, /’ Szent Bazil, örvendezik a magasságban.-3. Hang

Szent Pál apostol Timóteushoz írt második levele 4,5-8

Fiam, Timóteus! Légy józan mindenben! Légy béketűrő! Végezd az evangélium hirdetőjének munkáját! Teljesítsd szolgálatodat! Az én életem immár kiontott italáldozat: elérkezett elköltözésem ideje. A nemes harcot megharcoltam, a versenyt végigfutottam, a hitet megtartottam. Most félre van téve számomra az igazság koronája, amit majd megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon. De nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik megjelenését várva várják.

Szent Pál apostol kolosszeieknek írt levele 2,8-12

Atyámfiai! Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, mely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, s vele együtt fel is támadtatok annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból.

Szent Márk evangéliuma 1,1-8

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint a prófétáknál meg van írva: „Íme, én elküldöm követemet színed előtt, aki előkészíti előtted utadat. A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!«”

Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte mindegyiket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel kereszteltelek benneteket, ő pedig majd Szentlélekkel keresztel.”

Szent Lukács evangéliuma 2,20-21.40-52

Abban az időben visszatértek a pásztorok, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik. Amikor pedig eltelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott volna. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Szülei pedig minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe, az ünnepi szokás szerint. Amikor az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, József és az anyja tudta nélkül. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, majd keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Miután nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy keressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind elámultak okosságán és feleletein. Amikor meglátták őt, megdöbbentek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ő pedig ezt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg, amit nekik mondott. Velük ment akkor, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban, és Isten és az emberek előtti kedvességben.