Jézus Krisztus körülmetélését és Nagy Szent Bazil főpap emlékét ünnepeljük

Valamivel 330 előtt (s egészen biztosan 326 után) született nagymúltú keresztény családból. A szülei nagybirtokos létükre is szentek közösségének adtak életet. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból: Szent Bazillal együtt öccse, Nisszai Gergely és Szebasztei Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük.

A jómódú szülők Bazil fiúkat ügyvédnek szánták, ezért először Konstantinápolyba, aztán Athénba küldték retorikát tanulni. Ott kötött életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel. 355-ben tért vissza otthonába nagy műveltséggel, s keresztelkedése után édesanyja és nővére illetve korán elhunyt fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba, ahová Gergely barátja is követte őt. Csakhamar közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Aszketikus életeszménye sokkal inkább a Szentírásra, mint a kortárs filozófusok véleményeire épült. Majd 364-ben caesareai Euszebiosz pappá szentelte őt, s 370. szeptember közepén ő örökölte meg tőle a püspöki széket is.

Az ariánus Valens császár legsúlyosabb fenyegetései hallatán sem hátrált meg. Ő maga bíztatta a fél-ariánusként kezelt püspököket arra, hogy az első egyetemes zsinat hitvallóival szövetségre lépve lépjenek fel együtt a szélsőséges ariánusokkal szemben. Feltehetőleg 378. szeptember 20-án (vagy néhány hónappal azután) halt meg nyolc esztendős főpásztori működés és hosszú közösségszervezés után, megerősítve az ariánusok tévtanításai által veszélyeztetett ortodoxiát.