KÉSZ-közlemény: Egy szívvel a hazáért

Az Aradon kivégzett magyar honvéd­tisz­tek és Batthyány Lajos miniszterelnök hazánkért hozott életáldozata Jézus Krisz­tus tanítását váltotta valóra, hiszen „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Ezek a barátok lehetnek akár a család, a lakóhelyi kör­nye­zet, a keresztény közösség vagy a nemzet tagjai is, akiket nemcsak a kölcsönös szeretet köthet össze, hanem a közösen megélt és val­­lott értékek, a hit, a hagyomány, a kultúra és a nyelv is.

Ahogy a vértanúk vére a kereszténység magvetése, úgy az aradi nemzeti hősök vére a magyarság számára is magvetés, ami táplálja a mai magyarok hazaszeretetét is. Ma nem vértanúságot, de munkát, odafigyelést, tiszteletet és áldozathozatalt kíván tőlünk a haza szeretete.

A vértanú hősök a legtöbbet adták a magyar hazáért, pedig számos szomszédos nemzet fia is volt köztük. Napjainkban különösen példamutató a többnemzetiségű, de egyszívű aradi vértanúk hazaszeretete, amikor megmaradásunk feltétele a Kárpát-medencei népek összefogása. Ahogy Deák Ferenc is jobban tudta “szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket”, úgy Jézus tanítása és az aradi vértanúk példája még inkább megmutatja: a hazaszeretet segíthet, hogy múltbeli ellenségeinket is barátként tudjuk tisztelni, velük együtt tudjuk megélni keresztény hitünket, védeni értékeinket és gondoskodni gyermekeink jövőjéről a Kárpátok ölében. Az itt élő népek között most is nekünk, magyaroknak van lehetőségünk és kiemelt felelősségünk megmutatni barátságunkat.