December 24: megérkezik-e a kisded Jézus személyes életünkbe?

Szenteste szívesen emlékezem vissza a gyermekkori karácsonyokra, Mezőladányra, egy pici falucskára, ahol megtanulhattunk szépen és odaadóan készülni az ünnepre, a gyermek Jézus fogadására. Megállt az élet. S ennek a középpontja már hetekkel az ünnep előtt a templom volt. Mert a kis Jézus állt a középpontban. Ő határozott meg mindent. 

Tavaly karácsonykor, amikor egyházközségünk egyik családjánál vendégeskedtünk, megkérdeztem az akkor még első osztályos Mikit, hogy mit hozott a Jézuska? A válasza meglepő volt: semmit, mert nálunk Ő maga az ajándék, nála nagyobbat nem kaphatunk. Bizony szinte elszégyelltem magam. Várjuk az ajándékot, kívánságokat fogalmazunk meg, lassan azt sem tudja az ember, hogy mit kérjen, hiszen sok minden meg van, de a legnagyobb kérdés: ott van-e, megérkezik-e a kisded Jézus személyes életünkbe? Mintha magunk alkotta fátyol takarná el a lényegről a figyelmet. A legnagyobb ajándék egy gyermek, egy kisded, a maga kiszolgáltatottságában, ártatlanságában.

Emlékszem, 10 évvel ezelőtt ajándékozott meg bennünket az Isten egy gyermekkel. Ilyenkor már csak egy hónap volt Jozsó fiunk születéséig. S én először igazán Józsefnek éreztem magam. Volt bennem is félelem, ahogy Szent Józsefben is. Hogyan fogunk gondoskodni egy gyermekről? Aki az Isten ajándéka! Méltóak vagyunk rá? Készek vagyunk erre a feladatra? Valahogy ezt nem éreztem. Azonban Krisztus gyermekként közénk való érkezése megtanított néhány dologra. Ha van bennem félelem, az azt jelenti, hogy jól szeretném végezni a dolgom. Szeretnék gondoskodni, nevelni a gyermeket. S ez a nevelés bennünket, felnőtteket, szülőket kezdett el formálni.

Hiszen a gyermek által megtanulunk odafigyelni a tisztaságra. Ami nekünk a lelkünk tisztaságát is jelenti. Milyen érdekes! Ha gyermeket viszünk haza a kórházból, otthon nagytakarítás van, vigyázunk a szavainkra, tetteinkre, mert a gyermeket nem taníthatjuk rosszra! Megtanulunk odafigyelni egymásra. Hiszen nagy összefogásra, összetartásra van szükség. Egy gyermek összekovácsolja családok életét, persze annak minden felelősségével és feladatával együtt. Egy gyermekért minden áldozatot meghozunk. Szeretnénk neki szép jövőt biztosítani. Egy életen át kísérjük és segítjük mindennapjaikat, közben mi kapunk általuk lelkesedést, kitartást, az elcsüggedésben vígaszt és reményt. Mert van kiért élni!

Az ünnepek mindig szépek, mindig meghittek, ha felkészülünk rá. De felkészülünk-e arra, hogy ahogy Jézus életére törtek szinte azonnal, úgy mi az ünnepek után hogyan mentjük meg a megszületett, s a keresztség által bennünk lakozó Istengyermeket? Aki növekedni akar bennünk, hogy igazán szeressük egymást általa, hogy áldozathozatalokon, kereszthordozásokon keresztül egymást segítsük a mennyek országa felé. A válasz egész életünk odaadása az Istennek, ahogy a kisded Jézus is mindent odaadott értünk.