Kerékpáros zarándoklaton töltekezhettek a Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ gondozottjai

A kezdeti apró problémákat áthidalva, komfortzónánkat hátrahagyva indultunk egy igazán izgalmasnak ígérkező kalandtúrára.

Polgáron, a Hidl József tervei alapján épült, klasszicista stílusú római katolikus templom árnyat adó kertjében fogyasztottuk el első közös reggelinket. A Tisza töltésére felérve célba vettük Tiszacsegét. A természet ölelésében tekertük a kilométereket, ezernyi vadvirág színezte utunkat s kisebb hűsítő pihenőket is beiktattunk. Folyóparti szálláshelyünket elfoglalva kerekeztünk a településre, a jól megérdemelt ebédünkért.

Később a település néprajzi különlegességével ismerkedhettünk meg. A Zsellérház múzeum népi építészeti műemlék, hármas beosztású jobbágyház. Az alacsony, vályogfalu, nádtetővel fedett épület a paraszti életmód emlékeit mutatja be. Bútorzata, konyhai berendezései és a használati eszközök felkeltették érdeklődésünket.

Megtudtuk, hogy a hagyományos paraszti életmód szerint az asszonyok helye a kemence körül volt, a férfiak pedig a saroklócán ülve étkeztek, „tanyáztak”. Ismeretlen kifejezések jelentésére is fény derült, mint például az „áll mint katiban a gyerek” szólás eredetére.

Ezt követően a település szélére, az úgynevezett „tüzelős- sorra” tekertünk tovább. Évszázadokon át szokás volt, hogy a férfiak, idősebb fiúk kint, szálláskertben tartózkodtak, úgynevezett tüzesólban, ahol ellátták, őrizték az állatokat s helyben főztek, aludtak. Megismerhettük az állatok gondozásához használt sajátkészítésű faeszközöket. Számtalan ismeretlen kifejezéssel találkoztunk. pl.tüzelős-sor, főzőcikk, szikrafogó. A nap a Magyarok Nagyasszonya templomban folytatódott, ahol Tóth Lóránt, lelki vezetőnk közreműködésével gyarapítottuk ismereteinket. Növekedtünk hitben és szeretetben. Majd felkerestünk egy másik lelkihajlékot, ami a település legrégebbi, első kőépülete. A reformátusok temploma a XIV. században épült, a jelenleg itt szolgáló lelkész asszonytól sok érdességet megtudtunk az épületről, s a helyiekről. A délután zárásaként fociztunk egyet, kis csapatunk helyi játékosokkal egészült ki, így sikerült mindenkinek levezetni maradék energiáját. Bőséges sültes tál elfogyasztását követően napértékelő beszélgetéssel zárult a nap. Másnap, hajnali öt órakor volt az ébresztő és a reggeli teendők után egy újabb kalandos nap várt ránk. Ezúttal Tiszafüredet vettük irányba.

Az ébredező nap sugarai s a lágy reggeli szellő simogatott minket az élettel teli üde, zöld környezetben, utunkat számlálhatatlan madár dala is kísérte. A csodás és frissítő természetben mi csak apró szereplők voltunk. Röpke eltévedés hozadékaként Tiszafüred település szépségében is gyönyörködhettünk.

A Bőrműves Alkotóház árnyas udvarában Tibor bácsi feleségével és „medveölő” kutyájával nyújtott számunka élmény-teli délelőttöt. Itt a népművészetben használatos tárgyakat készítenek, melyek ősrégi kultúra motívumvilágát hordozzák. Élvezhettük a jurta hűsítő, nyugalmat árasztó belső légkörét. Tibor bácsi beszélt a mongolok életmódjáról, a nemezsátor megépítéséről, berendezéséről, archaikus díszítettségéről. Gyűjteményében különféle népek kardjai is megtalálhatók, amiket a gyermekvédelmi központos fiúk kezükbe is vehettek. Megismerkedtünk az íjászat alapjaival is s rögtönzött versenyt rendezve, különböző kategóriákban bajnokokat is avattunk.

A napfényes, kék égboltnál és a kellemes „egyszálpólós” időnél nemigen létezik jobb, ez a miliő egészült ki egy laktatós ebéddel, ami után újabb célt, Abádszalókot vettük irányba. Útközben gondos gazdák munkájaként lenyűgöző bálamezőt láthattunk a töltés mindkét oldalán. A természet menedékhely, egyben élettér embernek, állatnak. Őzike picinyke gidájával menekülőben, ragadozó madár keresi táplálékát.

Abádszalóki szállásunkat elfoglalva a jól megérdemelt hűsítő fürdőzéssel zártuk a napot a közkedvelt szabadvízi strandon, csúszdázással színezve. Mindenki nagy megelégedésére a bőséges svédasztalos vacsora jól esett a fáradt zarándokoknak. A Tisza-tó repülő ékkövei változatos dallamukkal biztosították a kora reggeli ébresztőnket.

Poroszló Ökocentrumában számos látnivaló várt ránt. Minden érzékszervünket rabul ejtő, interaktív eszközöket is használva ismerhettük meg a tó gazdag élővilágát. Nem mindennapi látvány volt számunka a méretes édesvízi akvárium, nálunk honos illetve kihaló félben lévő halfajaival.

Nemcsak költőző madarak térnek haza hozzánk szaporodni, a kipusztulóban lévő viza hal felúszik a tengerből a Tiszán és a Dunán, hogy édesvízbe rakja ikráit. Az ember beavatkozása vízlépcsők építésével, túlzott lehalászással gyérítette az egyedet. Délután kalandos, hűsítő vízitúra várt ránk a természet ringatózó lágy ölén, ahol az idő szinte megállt. Itt a nyugalom örök, szimbiózisban van a természet.

Vezetőnk érdekességekkel ötvözve mutatta be a tó gazdag madárvilágát, de láttunk hódvárat is. Ősi gasztronómiai ismeretekkel gazdagodtunk, sulyom felhasználása étkezésre, gyékényt is kóstoltunk. Természetesen a poroszlói strandot sem hagytuk ki egy hűsítő mártózásra, majd folytattuk a tókerülő utunkat. Egy ilyen tartalmas, kalandos nap után nem kis kihívás volt az esti kerekezés, utolsó szálláshelyünkre Tiszacsegére. Lemenő napnál, beszélgetések kíséretében róttuk a kilométereket. A tiszai szúnyoginvázió csatáját legyőzve, a bőséges sültes tállal is „megküzdött” az éhes társaság.

Vacsora után a rend szerinti napértékelő közös beszélgetés következett. Elismerés a résztvevőknek a példaértékű kitartásukért. Egymás iránti segítőkészségért. A perzselő hőség ellenére is tettre készek voltak a zarándokok s óráról-órára formálódtunk közösséggé. Köttettek barátságok, mertünk megnyílni egymás előtt, s tettünk le feleslegesen cipelt terheket.

Hazautunkon még felkerestük Polgáron a Kálvária Dombot, ahol 14 stáción van ábrázolva a keresztút. Helyszínenként egy-egy bekezdés felolvasásával idéztük fel a Bibliában leírt jeleneteket. Felmerülő kérdésekre lelkivezetőnk segítségével kaptunk választ. Köszönet illeti a töretlen energiával bíró Dézsiné Váradi Erzsike néni és Tóth Lóránt atya alapos előkészületi munkáját. A résztvevők érdeklődését kielégítő változatos, maradandó élményekben gazdag programok megszervezéséért.

A kísérő felnőttek önzetlen hozzáállásával segítették az út nehézségeit. A Jóisten áldása legyen rajtuk, és adjon erőt, egészséget nekik, hogy még sok éven keresztül szervezhessenek kerékpáros zarándokutakat.