Keresztállítás Martinkán – az összetartozás jelképe

Sok időt és előkészületet igényelt a feszület elkészítése: miután a Nyírerdő Zrt. engedélyét is megszerezték, a kereszt helyét kiásták, betonoztak, alapoztak, burkoltak...igazi férfimunka volt. A burkolás különlegessége, hogy a téglákat a debreceni Attila téri főszékesegyház felújításáról hozták, a körülbelül 100 éves tégladarabok most Martinkán folytatják útjukat Isten dicsőségére...Az édesapák önerőből, a kétkezi feladatokban egymást segítve haladtak előre céljuk megvalósításában. Az eredmény pedig magáért beszél...

Az édesapák együtt vitték Krisztus testét

A Csapókerti templomtól indult idén is a zarándoklat. Martinkán minden évben meg szoktak állni az édesapák: a Sámsoni és Debreceni út kereszteződésében pihennek meg az első 10 kilométer után, imádkoznak, reggeliznek. Most sem volt ez másként. Az évek alatt fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy milyen nagyszerű lenne egy keresztet állítani erre a helyre.

Miután mindent alaposan előkészítettek, nem volt más hátra, mint Krisztus testét a keresztig vinni a Csapókertből Martinkáig. Lélekben talán ez sokkal nehezebb feladat volt, mint betonozni vagy éppen burkolni. Az első megállóig egymásnak átadva vitték a korpuszt a résztvevők: úgymond Krisztus lábába kapaszkodva, imádkozva haladtak az apák.

„Eme kereszt állításával sokunk évtizedes vágya teljesült” – fogalmazott a feszület tövében Seszták István. „Az ilyen alkalmakon keresztül hív meg miket az Isten arra, hogy valamivel jobban megismerjük a fölfoghatatlant. Azt szeretnénk, ha ez a kereszt tanítana minket, és hogy elvezessen az Isten felfoghatatlan és megismerhetetlen világába.”

Teológus Szent János – aki nem félt elkísérni Krisztust

Meghatódva idézte fel a főhelynök: Szent Jánosnak megadatott az, hogy találkozzon Krisztussal, és ebben a találkozásban rejlett az ő ereje, szentsége, az ő tudása az Istenről. Szent János ott állt a kereszt tövében és a többi tanítványtól eltérően nem félt Krisztust az utolsó földi mozzanatáig is elkísérni. Majd János első leveléből idézett:

„Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.”

A főhelynök úgy fogalmazott: igazán akkor fogjuk az Istent a kereszt tövében megismerni, hogyha szeretet lakik bennünk. Mint fogalmazott: ez a zarándoklat évről évre arról szól, hogy átéljük ezt a szeretetet. Az Isten szeretete hív el mindannyiunkat zarándokolni. Aki erre jár, rátekintve erre a keresztre átgondolhatja, hogy Ő, aki vállalta értünk a keresztet, ezzel is megmutatta az Ő igazi szeretetét. „Legyünk bátor tanúságtevői annak - akár ezzel a keresztállítással - de még inkább életünkkel, hogy az Isten szeretete lakik bennünk” – emelte kis Seszták István.

A mi megváltásunkat hirdeti

Nagy megtiszteltetésnek nevezte Nagy Igor, a Nyírerdő Zrt. hajdúhadházi igazgatóságának vezetője, hogy befogadhatták Krisztus keresztjét. Mint mondta: „ha felpillantunk rá, tudhatjuk, hogy nem az Ő halálát, hanem a mi megváltásunkat hirdeti.”

„A mai világban nagy szükség van a szeretetre: Jézus mindig is a szeretetet képviselte az emberek szívében. Aki Jézust szereti, annak a lelkében mindig ott van a szeretet. Ez a kereszt legyen példakép Hajdúsámsonban: az összetartozás, szeretet jelképeként” – mondta Dandé Lászlóné alpolgármester.

Hála és köszönet az édesapáknak

Terdik János pasztorális helynöknek nehéz feladata volt, hiszen szerette volna összefoglalni, kiknek köszönhető, hogy a résztvevők régi vágya, terve megvalósult. Évek óta szervezi az apák zarándoklatát, minden évben sokan csatlakoznak hozzá, így szinte mindenkit név szerint megemlíthetett volna. Ám a teljesség igénye nélkül nagy köszönet illeti:

• Czirják Lászlót a kőművesmunkáért,
• Bíró Albert asztalosmestert,
• Kádár Lászlót a faanyagért,
• Nagy Ferenc lakatosmestert,
• Both Tibor ötletgazdát, aki vállalta a folyamatos gondozást,
• Szabó Mihály bácsit, aki szintén vállalta a kereszt környezetének gondozását,
• Leiter Lászlót az önzetlen segítségért,
• illetve minden zarándoknak jár a köszönet, aki hozzájárult a keresztállítási munkákhoz.

Szívből ajánljuk a vándoroknak, zarándokoknak, akik Martinka felé veszik az irányt, hogy látogassanak el ebbe a kereszteződésbe. Imádkozzanak a kereszt tövében ezekért az apákért, akik méltóképpen kifejezték összetartozásukat.