Az egyik délelőtti Szent Liturgián a Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola pedagógusai is a kápolnában imádkoztak. A szertartást Czirják János, az intézmény lelki igazgatója vezette Szakállas Csaba diakónusi és Sajtos László papnövendék kántori szolgálatával.

Az ünnep evangéliumi szakasza Szent Lukács könyvéből idézte fel Keresztelő Szent János születésének történetét. Szülei, Zakariás és Erzsébet már előrehaladott korban voltak, de Erzsébet meddősége miatt nem született gyermekük. Zakariásnak a templomi szolgálat közben jelent meg az Úr angyala, s így szólt: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni…” Zakariás nem hitt az angyal szavainak, ezért nem tudott megszólalni addig a napig, amíg a hírnök szavai be nem teljesedtek.

Czirják János atya prédikációjában a történetben lévő ellentétre hívta fel a hívek figyelmét: az az ember némul meg egy időre, akinek a pusztában kiáltó szava Istent hirdeti. Keresztelő Szent Jánost sokan különcnek hitték, úgy gondolták, „ördöge van”, hiszen teveszőrből készült ruhát és bőrövet viselt, rendes étel helyett vadmézet és sáskát fogyasztott. Mindezeket azért tette, mert egész életével Istent akarta hirdetni.

Sok követővel bírt. Sokan megtértek, bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek szavai hatására. De ő nem kérkedett mindezekkel. Hasonlóan kell tennünk nekünk is: nem önmagunkért élni és cselekedni. Isten bennünket is kiválasztott. Nem kell mindig beállnunk a sorba, mert ha úgy akarunk élni, ahogy azt a világ elvárja tőlünk, akkor nem az Istennek akarunk megfelelni.
„Márpedig a mi meghívásunk, a mi életünk is erről szól: hogy tetteink az Istenre mutassanak.”
Bennünket is meghív, hogy családunkban, munkahelyünkön, környezetünkben az Istent hirdessük.

Az ünnepi Szent Liturgiák gyógynövényáldással zárultak.
"Áldd meg, Urunk Jézus Krisztus, e növényeket s áraszd ki rájuk szent malasztodat, hogy mindazok, kik ezeket maguknál tartják és isteni rendelésed szerint gyógyszerekül használják, a gonosz ellenség minden ártalmától mentek maradjanak. Ahová vitetnek, oda egészséget hozzanak, onnét a gonosz szellem meneküljön s ne árthasson.

Örök Isten, áldd meg e növényeket a mi Urunk, Jézus Krisztus és a legszentebb Háromság nevével, hogy távol tartsanak tőlünk minden gonosz lelket és ártó betegséget. Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk Atya és Fiú és Szentlélek, most és minden, s örökkön örökké."
A megszentelt növényekből minden hívő hazavihetett egy-egy csokorral otthonába.

(A beszámolóban szereplő képek egy része a nap első Szent Liturgiáján készültek, amelyet Sivadó Miklós debreceni parókus vezetett.)