"Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.” (Jn 7,37) – Jézus a templom közepén állva mondta el tanítását a népnek a Szentírás szerint. E szakasz már nem a húsvétra, a feltámadásra való utalás, hanem az előttünk lévő ünnepre, a pünkösdre készít fel bennünket, azért, hogy a Szentlélek eljövetele ne váratlanul érjen minket.
Az Egyház nagy bölcsességgel, nagyszerű rendben vezeti gondolatainkat, és az életünket, hiszen 25 napon át ünnepelhettük a Megváltó feltámadását, de most már egy másik 25 nap következik. Még mindig az ünneplés eufóriájában fog ez telni, csak egy másik nagy esemény kapcsán.
Erre is készülnünk kell; az Egyház a készületet mindig nagyon hangsúlyozza. Nem véletlen a húsvétot megelőző szent negyven nap, pünkösdre pedig ötven napon át készülhetünk, amelynek a második szakasza ezzel az ünnepfelezéssel kezdődik. Ekkor az Egyház fölkelti bennünk a szomjúságot a Lélekre. Ahogy írva van: „Ezt a Lélekről mondta, a Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.”
Érdemes mélyen elgondolkodni ezen a képen, amit Jézus mondott, hogy aki hisz bennem, annak belsejéből, élő víz folyói fakadnak. Tehát nem csak kívülről oltja szomjunkat, hanem kiderül, hogy a forrás bennünk van!
Vegyük fel a ritmust, kövessük az Egyház ütemét a lelki munkálkodásban: ünnepfelezéstől fordítsuk tekintetünket előre, pünkösdre, szomjazzuk a Lelket, hogy majd betöltsön minket. Hiszen minél inkább vágyunk rá, annál bőségesebben lesz részünk benne.