Kétnyelvű imakönyvbe foglalták a bizánci egyház költészetének gyöngyszemét

A Paraklisz elvégzésével kezdődött el az ünnepség a hangulatos kis rönkházban, amely megtelt a ruszin nemzetiséget képviselőkkel. Az Istenszülő Szűz Máriához mondott könyörgő ájtatosság szövegét már abból az imakönyvből követhette a közösség, amelyet most először lehetett kézbe fogni.

Görögkatolikusságunk szerves részét képezi az Istenszülői tisztelet. Egyházunkban évente három alkalommal végezzük rendszeresen a Paraklisz ájtatosságát, ami talán a magyarországi görögkatolikusság körében leggyakrabban használt ima május és október hónapokban, illetve a Nagyboldogasszony ünnepét megelőző böjti előkészületi időben. Bár a vékony kötet az elmúlt év végén elkészült, és bemutatását áprilisra tervezték, hogy a májusi ájtatosságok során már egyre többen használhassák, de a vírusjárvány okozta helyzet miatt csak most lehetett közkézre bocsájtani. A 300 példányban megjelent imakönyvet a Görögkatolikus Metropólia, a Debreceni Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat, az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoportja közösen adta ki, az Emberi Erőforrások Minisztériuma finanszírozásával.

A kötet négy fő részből áll.

A paraklisz egyházi szláv nyelvű változatát követi a magyar imaszöveg. Ezután található Ivancsó István atya szavaival élve „a bizánci egyház költészetének gyöngyszeme, az Istenszülő tiszteletére szerkesztett Akathisztosz himnusz” egyházi szláv és magyar nyelvű változata.

A magyar és ószláv nyelvű szövegek külön korpuszban kaptak helyet a kiadványban, de a szerkesztők távlati célja az, hogy a későbbiekben úgy is megjelentessék ezeket az imaszövegeket, hogy az imakönyv lapjain párhuzamosan fusson az egyházi szláv és a magyar nyelvű ájtatosság. Ezt sajnos most a forrásszövegek nem tették megvalósíthatóvá.

Telenkó Bazil a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, a könyv egyik megálmodója elmondta, hogy a kötet lapjai között egy igazi különlegesség is fellelhető.  

- A vallási néprajz kutatójaként számtalan esetben találkoztam azzal, hogy kisebb cédulákon, vagy esetleg az imakönyvek belső borítólapjaira kézzel jegyzett imaszövegek kerültek. A kutató számára a népi imádságok, magánájtatosságok lelőhelyeinek egyik jó terét biztosítják ezen dokumentumok, nem beszélve arról, hogy a generációkon át öröklődő imakönyvek hogyan segítik a családi imaszövegek fennmaradását. Feltéve, hogy nem esnek ki, vesznek el ezek a „pótlapok”. Ezen személyes imádságoknak kötetünk végén most helyet biztosítottunk – részletezte az imakönyv tartalmát az elnök.

Hozzátette: a közösségépítést és közösségfejlesztést éppúgy feladatuknak tekintik, mint a nemzetiségi, hitéleti kultúra továbbadását. Nemcsak lokális közösségekért szeretnének felelősséggel tartozni, hanem a szétszórtan élő magyarországi, és alkalomadtán a határainkon túl élő ruszinság identifikációjához is hozzá akarnak járulni. A „Paraklisz – Akathisztosz - kétnyelvű görögkatolikus imakönyv is ezt a célt szolgálja, akárcsak a tavaly megjelentett „Ruszin-magyar kétnyelvű görögkatolikus imakönyvün”, amelyben  a görögkatolikus liturgia követhető egyházi szláv-magyar és fonetikus ruszin átiratban. (Erről ITT írtunk bővebben)  

- Számos olyan rendezvény van országszerte, ahol a magyar és a ruszin liturgikus nyelvet felváltva használjuk, de mindig hangosabban szól a magyar Uram irgalmazz! Nincs ez így jól. A cirill betűs imakönyvek beszerzése ma sem egyszerű, nem beszélve arról, hogy az utánunk jövő nemzedékek már nem is nagyon tudják ezeket olvasni. Kiadványsorozatunkkal ezen kívántunk változtatni – hangsúlyozta a debreceni ruszinok vezetője, aki önkormányzatuk tízéves fennállása alkalmából számot is vetett köszöntőjében. Elmondta, hogy napjaink zűrzavaros identitásmintái mellett igyekeznek a tradicionális nemzetiségi értékrendszert megőrizni, közvetíteni, fejleszteni és továbbadni, amely elődeiktől rájuk maradt.

- A tradicionalitás nem zárja ki a fejlődés, a fejlesztés lehetőségét, innovatívan kapcsolódik mindennapjainkba. A ruszinság, és a ruszin kultúra iránt érdeklődő gyermekeknek, családoknak, intézményeknek szóló programjainkkal számos hagyományőrző, és hagyományteremtő rendezvénnyel biztosítunk teret a nemzetiségi kultúra megismerésére – mutatott rá Telenkó Bazil.

Ebbe a sorba illeszkedik a „Ruszinok a múló időben” című vándorkiállítás, amelynek megnyitója is az ünnepség része volt. A tárlat anyaga Budapestről érkezett és a ruszin nép eredetét, történetét mutatja be népviseleteken, népi tárgyakon keresztül október végéig. A kiállítást Bartha Elek néprajzkutató, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese mutatta be. Történeti áttekintést adott a ruszinokról, akiknek a mai napig megtartó erejük népi kultúrájuk ápolásában és hitéletükben rejlik. Önálló államiságba sajnos még nem tudtak szerveződni, ám a legtöbb helyen a világban elismert közösségként tartják őket számon, kivéve Ukrajnát, ahol pedig a legnagyobb számban vannak jelen.   

- Az ilyen rendezvények és események inspirációt adnak arra, hogy van mit megvédenünk, megőriznünk mindabból, amit eleink ránk hagyományoztak. Az itt kiállított eszközökről, szakrális tárgyakról jusson eszünkbe az, hogy a sok évszázados ruszin örökség is annak az egyetemes, keresztény kultúrának egy mozaik darabja, ami ruszinként és magyar görögkatolikusként is útmutató – hangsúlyozta Bartha Elek.

Debrecenben szerencsés helyzetben van a ruszin önkormányzat. A várossal és az egyetemmel kialakított jó viszonynak köszönhető, hogy számos tudományos, tudománynépszerűsítő előadás hangzott már el a közösségben.

Puskás István alpolgármester szerint Debrecent noha úgy tartja számon a világ, mint a Kálvinista Rómát, azért jól tudjuk, hogy a megyeszékhely sokfelekezetű, soknemzetiségű város, ez adja az itt élők erejét. Hozzátette: jó látni, hogy a ruszin közösségi ház a kertváros egészét szolgálja és bízik benne, hogy minél gyakrabban lesz sokak találkozási pontja.   

Az esemény zárásaként egy nyilatkozat aláírására is sor került: Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya és Kramarenko Viktor az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke a közösségi ház szomszédságában felépülő fatemplom létrejöttét támogatta ezzel.