Kiállítás nyílt egy száz éve történt papszentelés emlékére a hajdúk fővárosában

A kiállítást Dr. Véghseő Tamás atya nyitotta meg, aki hálás szívvel köszönte meg Bodogán László parókus atyának, hogy meghívta a hajdúböszörményi templomba. Elmondta, azért is kedves számára ez a templom, mert nagyon erős családi kötelékek kötik ide, hiszen dédnagyapja, Véghseő Dániel 1927-51-ig szolgált itt, s halála előtt nem sokkal följegyezte életének legfőbb eseményeit, ezért bőségesen van információja erről az időről. Tamás atya, mint egyháztörténész, beszédében kiemelte milyen kedves számukra, amikor egy papi életutat tudnak feltárni.

A mi magyar Görögkatolikus Egyházunknak egyfajta kincseskamráját jelentik azok az áldozópapok, akik a múltban vagy napjainkban hitelesen élik meg a papságukat. Ilyenkor egyfajta lelki kincstárat hoznak létre az egyház számára, amiből mindenki gyarapodhat. Tamás atyát a családi kötődés mellett Bába Miklós atya pappá szentelésének 100. évfordulója arra ösztönözte, hogy magáról a papságról fogalmazzon meg néhány gondolatot, milyennek kell lennie egy igazi papnak és mi a feladata. Egy papnak elsődlegesen angyali küldetése van. Az apostolok utódainak mindig az a feladata, hogy szóljanak az emberekhez és szóljanak az emberekért az Istenhez. 

Természetesen a papság a hívekkel együtt teljes, a hívekkel együtt lesz igazi Krisztusi papság. A hívek imádsága, szeretete lesz az, ami a papi hivatást teljessé teszi. Amikor papszentelésre kerül sor, mint ahogyan 1923. június 24-én is ebben a templomban, Bába Miklós letérdelt, az oltár sarkára helyezte a fejét és Miklósy István püspök pappá szentelte. Akkor a papszentelésben egy új életre, egy papi életre született meg. Szólt az emberekhez, szólt az emberekért, Jézus Krisztus evangéliumát hirdette és ezáltal ő egy igazi, hiteles pap tudott lenni. Minden szolgálati helyén nagy tisztelet övezte, nemcsak a hívei, hanem a papság körében is.

Példamutató volt az elkötelezettsége, amelyet híveiért vállalt. Példát mutatott a kortársainak, a fiataloknak. Utat mutat napjainkban is mindazoknak, akik papként szolgálnak a görögkatolikus egyházban. Bába Miklós atya életére visszatekintve az ő különleges karizmája az 1920-30-as években emelkedett ki azáltal, hogy az egyszerű falusi szegény emberekhez nagyon szépen oda tudott fordulni. Nemcsak vigasztaló szavakat tudott nekik mondani, hanem segítette is fölemelkedésüket abból a helyzetből, amelyben akkor éltek. Nemcsak papja volt a híveknek, hanem eljárt az ügyükben, mutatta a kiutat a szegénységből, a kiszolgáltatottságból. Úgy gondolom, hogy a legszebb méltatása az ő papi életének az, ha elmondjuk azokat az alapokat, azokat a szabályokat, amelyekre ő is a maga papságát építette – zárta gondolatait Tamás atya.

Végezetül Blanka néni megható szavakkal mondott köszönetet és fejezte ki háláját Tamás atyának, Bodogán László parókus atyának és az egyházközségnek, hogy ilyen szépen megemlékeztünk édesapjáról. Külön isteni gondviselésnek tulajdonítja, hogy mindkettőjüknek – édesapja szeretett falujához – Nyíradonyhoz nagy a kötődésük. Tudniillik László atya születési- és szentelési helye, és Tamás atyát is itt szentelték pappá.

Mi is köszönjük szépen Blanka néninek és családtagjainak, akik elkísérték s megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és képviselték az egész családot. Az ünnepség családi nappal folytatódott ahová szeretettel fogadtuk közénk őket is.