Kocsis Fülöp érsek-metropolita üzenete a szociális munka napja alkalmából

Egy pohár friss víz. Milyen sokat jelent annak, aki képtelen arra vagy már gyenge ahhoz, hogy a kezébe vegye és szájához emelje a poharat! Apró gesztus, és milyen sokat ér annak, aki arra rászorul. Jézus Urunk mindig észrevette a legapróbb dolgokat. S nem csak kétezer éve, a Galilea vidékeken, hanem ma is, mindenütt, minden helyen. Jézus ma is velünk van, itt él közöttünk, még ha a legtöbbször észre sem vesszük. Figyel ránk, és sokszor a figyelmességét az embertársainkon keresztül közvetíti felénk.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van” – imádkozzuk minden egyes Szent Liturgia végén. Igen, minden jót Istentől kapunk. Adott esetben a rosszakat, vagy annak tűnő dolgokat is, ha azok végső soron a javunkra válhatnak. De most figyeljünk inkább arra a jóra, amit embertársainkon keresztül adunk és kapunk!

Isten társakat ad nekünk, segítőket az életben. A megszülető csecsemőnek szülőket, a cseperedő gyermekeknek testvéreket, a kisiskolásoknak tanítókat, a növekedő ifjaknak barátokat, tanárokat, a felnőtté serkenő fiataloknak élet-társat, munkatársakat, a szülőknek gyermekeket, a nagyszülőknek unokákat, a magányossá válóknak gyógyítókat, gondozókat, segítőket. Szükségünk van egymásra. S nem csak a pohár víz vagy egyéb szükségletek miatt. Kapcsolatainkban élünk, másokhoz való viszonyunkban fejlődik a személyiségünk. Ilyennek alkotta meg teremtő Istenünk ezt a világot, benne ilyennek alkotott meg minket.

Nem csak közérzetünk, hanem egész lényünk kibontakozása függ attól, hogy kik vesznek minket körül. Amióta Görögkatolikus Egyházunkban széles körű gondoskodás folyik gyermekekről és idősekről, betegekről, fogyatékkal élőkről vagy bármi más okból rászoruló embertársainkról, azóta ez az igazság élő tapasztalat a számunkra.

A szociális munka napját arra használom föl, hogy köszönetet mondjak azoknak a személyeknek, dolgozóknak, egész vagy félállású munkatársaknak, önkénteseknek, adminisztrációban vagy bármely más helyen szolgáló kollégáknak, akik minden erejükkel, sőt, olykor azon felül is igyekeznek jól teljesíteni ezt az Istentől eredő küldetést, mások boldogulásának szolgálatát. Ahhoz, hogy intézményeinkben derűs, vidám, bizakodó hangulat legyen, vagyis a legsúlyosabb nehézségek közepette is érzékelhető maradjon az örök élet boldogságának távlata, ezektől a szorgalmas munkatársaktól sok odaadást, olykor emberfölötti erőfeszítést követel. Felülről jön az adomány, felülről jön az erő, de szükséges hozzá az emberi törekvés is. Ezt köszönöm meg ma hálás szívvel mindnyájuknak. Az általuk segített, intézményeinkben gondoskodásban részesülő embertársaink számára rajtuk keresztül és velük együtt nekik is Istenünk gazdag és gazdagító áldását kérem. Legyenek áldottak a munkások, legyenek áldottak a szeretetszolgálatban dolgozók és abban részesülők! Legyenek áldottak, akik adják a pohár vizet és azok, akik kapják és elfogadják azt! Legyen áldás ezen az együttműködésen Isten és ember között!

Szeretettel és hálával:

Fülöp metropolita