A különleges alkalmat nagy lelkesedéssel várták már a templomban a kis hittanos gyerekek is, akik egymást túlharsogva gyakorolták a nagyböjti liturgikus énekeinket a szertartásra készülve. Tisztelendőasszony kezében meglátva a már-már műalkotásoknak is beillő finomságokat a kicsik rögtön arról érdeklődtek, hogy mikor kaphatnak a gyönyörű „tortából”.
Gergely atya hamar el is kezdte az Előre megszentelt áldozatok Liturgiáját, melynek szépsége és meghittsége magával ragadta a híveket. A gyerekek tátott szájjal figyelték a leborulásokat, a térdeléseket és felállásokat pedig nagyon élvezték, a gyönyörű dallamot örömmel énekelték. Sok kérdésre kaptak választ a prédikációban is, ahol Gergely atya az Előszenteltek Liturgiájának keletkezéséről, jelentőségéről, nagyböjti szokásainkról, és ezen időszak fegyelméről beszélt, valamint részletesen beavatta a híveket a koliba megáldásának, szentelménnyé válásának értelmébe, ezen időszak életünkre való hatásának fontosságát hangsúlyozva.
A szertartás végén kiosztották Gergely atya segítői a kolibát. Tisztelendőasszony nem csak a jelen lévő hívekre gondolt, gondos előrelátásának eredményeképpen az otthon maradottak is részesülhettek az édességből. Az idősek azt mondják: olyan lesz a húsvétunk, amilyen a nagyböjtünk.
A templomból kijövő hívek arcán látva az örömteli meghittséget, melyet az esti fényben az utcán árasztottak a járókelőkre, valószínűsíthető, hogy nagyon szép húsvétunk lesz.