Lassítsunk, hogy valódi legyen a megérkezés - közös adventi készület a fővárosi kegytárgyboltban

A november 29-ei esti alkalmat ifjabb Zuró József atya vezette, és beszéde elején kicsit visszarepített minket a múltba. Néhány generációval ezelőtt a nappalok télen rövidebbnek érződtek, a hideg évszakban nem lehetett olyan sokáig dolgozni, mint nyáron. Az évnek ebben a szakaszában több időt töltöttek otthon az emberek, együtt tudott lenni a család, jobban oda tudta adni magát egyik ember a másiknak, az időt tartalmasan lehetett együtt tölteni.

Napjaink folyton rohanó embere ihlette Füle Lajos: Futás című versét, ami sokszor kíséri Zuró József atyát a karácsonyi készület alatt. 

Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
Gyönyörűszépen
s balga-bután

fut a gyermek a labda után…

Fut az ember az élet után…
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után... 

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
Megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,hulló Igével,
kiontott vérrel,
Viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…

“Ez a vers egy óriási felszólítás lehet az embernek, aki tapossa a mindennapos malomkereket, és csak megy-megy-megy, a kérdés csak az, hogy meg tud-e állni, és mikor. Az ünnepek azért vannak, hogy az ember egy kicsit tudjon figyelni és koncentrálni, és a készületben örömteli pillanatokat éljen meg. Mindannyian tudjuk, hogy az a bizonyos kerék valamikor megáll, és meg kell tanulnunk, hogy valamelyest képesek legyünk kontrollálni, mi szabjuk meg a mozgását, az idejét, milyen gyorsan haladjon, és mikor álljon meg. Ha valami túlpörög, azt sokszor már csak egy baj vagy tragédia állítja meg.” - folytatta az elmélkedést az atya. 

“Sokszor eszembe jut gimnáziumi tanárom, aki, amikor hirtelen elvesztette az édesapját, azt mondta: “Mennyi mindent kellett volna még megbeszélnem vele, de már nincs rá lehetőségem.” Az embernek élnie kell az adott lehetőséggel, nem szabad folyton halogatni. Lehet, hogy karácsony ünnepe a külsőségeket tekintve felpörgést diktál az életünkben, de az adventi koszorú fénye is arra irányítja a figyelmünket, hogy ember lassulj, picit állj meg. 

Amikor november 15-én elkezdődött a készületünk, és rögtön belecsöppentünk Mária templombavezetésének szép ünnepébe, dallamvilágunk is kicsit karácsonyivá vált. – mondta József atya.

Ezen az ünnepen Mária és Márta története hangzott el az evangéliumban. Ebben szintén jelen van Márta részéről a sürgés-forgás és készülődés, miközben Mária Jézusnak szenteli a figyelmét. Az év során többször is elhangzó, népszerű bibliai szakasz jól mutatja, hogy mennyire kell figyelnünk Jézusra, hiszen ott van az életünkben, és ennél nem lehet semmi más fontosabb. Ha az illemet vesszük, egyébként sem szabad sürögnünk-forognunk, amikor már a vendég a házban van. Előre el kell készítenünk mind önmagunkat, mind a terített asztalt. 

“Fontos elindulnunk a készületben karácsonykor is, és végigjárnunk az utat. Tegyük fel magunknak a költői kérdést, hogy mi most hol járunk, elindultunk-e már az ünnepi készületben, és mennyire áldott a mi haladásunk. Aki gyors szaladást tervez, annak valószínűleg olyan is lesz az ünnepe. Kellenek a családi hagyományok, mert keretet, tartást adnak, de ha pont a lényeg nincs meg, akkor az embernek van-e karácsonya? A karácsony egyetlen egy dolgot jelent: megszületik az Úr Jézus. Csak az az igazán fontos, hogy mekkora nyitottságot adunk Jézusnak, hogy valóban az életünk része lehessen.”

József atya személyes élményeibe engedett betekintést, amikor elmesélte, hogy életének legszebb, egyben legfájdalmasabb megérkezései Máriapócshoz kötődnek. A gyalogos zarándoklatok alkalmával az utolsó léptek már a lélek erejéből történnek, és talán ilyenkor a máriapócsi könnyek a saját erőfeszítésünk verejtékein keresztül személyes könnyekké válnak, így azt a meghittséggel teli érzést adják,  mint amikor az ember a maga küzdelmével az édesanyjára tekint. Minél több pillanatát éljük meg az utazásnak, annál inkább meg tudunk majd érkezni. 

“Karácsony ünnepének nagy kérdése, hogy mennyire tud személyes kapcsolat kialakulni, mennyire tudom odakínálni önmagamat az Úr Jézusnak. Nem neki van szüksége a betlehemi jászolra, hanem nekünk lesz jobb az életünk, ha azt a fekhelyet számára felkínáljuk. Ez a betlehemi jászol nem egy széna-szalma istálló, hanem az életünk, saját szívünk és lelkünk. Az ünnep egészen biztosan közeledik, mi is közeledjünk felé, hogy Isten is utol tudjon érni minket, és vele lehessünk.” - zárta le az estét Zuró József atya. 

A következő alkalommal, december 6-án 15 órától a Mikulás érkezését várják a budapesti Molnár utca 3. szám alatti Szent Atanáz Kegytárgyboltban. Erre az alkalomra is mindenkit szeretettel invitálnak. 

Az elmélkedések december 13-án Kocsis Tamás atya vezetésével folytatódnak, a december 20-i alkalmat pedig Mosolygó Dénes atya fogja vezetni.

Érdemes minél többször elmenni, hogy egy kicsit lelassuljunk, és elgondolkodjunk legalább egy fél órácska erejéig. Megbánni nem fogjuk, ez egészen biztos!