Lássuk meg a fényt a sötétségben – éjféli Szent Liturgia Debrecenben

„Ezen az éjszakán egészen sokan összejöttünk. Éjszaka van, sötét és mégis itt vagyunk. Valaki ide hívott minket. Egyfajta hívást éreztünk a szívünkben, hogy ma itt a helyünk. Sokféle lehet az indító ok. Mindegy, hogyan fogalmazódott meg ez a késztetés, a lényeg, hogy itt vagyunk. Hittünk ennek a belső indíttatásnak, elfogadtuk azt és az éjszaka közepén itt vagyunk.

Ugyanaz az indíttatás hozott ide minket, mint azon az éjszakán Betlehemben a pásztorokat is a barlanghoz. Úgy érezték, hogy ott a helyük. Intést kaptak, angyalok jelentek meg nekik, és mondták, hogy menjenek el Betlehembe. A keleti bölcsek indíttatása már nem volt ennyire nyilvánvaló, megláttak egy csillagot. A csillag vezette őket.

Minket miféle csillag vezetett ide a templomban? Nemigen kaptunk egyikünk sem angyali jelenést, hogy menjetek majd éjszaka ti is a templomban. De mégis ugyanaz hozott ide minket. Látni akarjuk a fényt a sötétségben. Az ember vágyik arra, hogy világosságra jusson, nem szereti a sötétséget. Mert mi a világosságra vagyunk hívva. A mi helyünk nem a sötétségben van. Vágyunk rá, hogy ez a világosság fölragyogjon, hogy bevilágítson az életünkbe. És ma számtalan okunk van arra, hogy sötéten lássunk, hogy reménytelennek lássuk a saját életünket, az országunk vagy Európa sorsát.

Honnan jön majd a fény ebbe a nagy sötét, komor, szomorú világba? A barlang sötétjéből.

Tudjuk, hogy a világosságot nem várhatjuk máshonnan, mint csak a barlang sötétjéből, ahová az Isten fia leszállt. Azt szeretném, hogy az a barlangból kisugárzó isteni világosság ne csak ezt az éjszakát világítsa meg és változtassa meg, legyen különleges ez a Szenteste, világosítsa meg, változtassa meg az életünket! Az életünk sokszor szomorú, sötét, kilátástalan. Ez nem baj, hiszen ilyen a világ. Vegyük észre, hogy a fény máshonnan nem jöhet, csak az Istentől. Az életünk megváltoztatása nem jöhet máshonnan, csak az Istentől. Nekem is hozzá kell tennem magamat, de csak az Istennel tudom megváltoztatni az életemet.

Ha szomorú, fájdalmas, kilátástalan, reménytelen vagy akár csak bizonytalan az életünk, van hová kapaszkodnunk! Van, aki megvilágítsa az életünket. Van, aki bevilágítsa a szívünket. Figyeljünk erre a belső hangra, amely idehozott minket. Ez a hang máskor is szól, máskor is késztet bennünket. Karácsony éjszaka jellemzően hamarabb meghalljuk ezt a hívást. Ezért mondják, hogy jó lenne, ha mindig karácsony lenne. És nem azért, hogy szeretettel forduljuk egymás felé, hanem hogy fedezzük fel ezt az éhséget, ezt a szomjúságot, a világosság utáni vágyunkat.

Ezen az éjjelen is elmondhatjuk, hogy az Isten hív minket. És nem csak karácsonykor.”

Mt 2,1-12

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy leborulva imádjuk őt.” Ennek hallatára Heródes királyt nyugtalanság fogta el, s vele egész Jeruzsálemet. Összehívta tehát a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „Júda Betlehemében, mert így van megírva a próféta által: »És te, Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik majd a fejedelem, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.«” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt, és útra keltek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva igen nagy örömmel megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.