Lehet-e? fórum, iskolai oktatásról Fülöp metropolita atyával

Február 20-án tartotta az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem magyarországi egyesülete, a Magyar Pax Romana, és az Egyház és Társadalom online folyóirat Lehet-e? fórumát. A helyszín az Evangélikus Egyház Pesti Gyülekezeti Nagyterme volt, Budapesten. 

Mi a helyzet magyar közoktatás terén? Mi az oka a legújabb PISA felmérés eredményének. Hogyan lehet (kell) a közoktatás korábbi színvonalát visszahozni? Szakemberek, kutatók, jóra törekvő pedagógusok és ezek által működtetett szervezetek között vita van arról, hogy a szegregált oktatás vajon összefügg-e ezzel a helyzettel. Jó megoldás-e, ha a tehetségesebbnek ítélt diákokkal külön foglalkozunk? De ennél jóval általánosabb és nagyobb horderejű kérdés, hogy a magyar társadalom egészére milyen következményekkel jár ez a gyakorlat, mennyire járul hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek rögzüléséhez, sőt növekedéséhez. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés a cigány kisebbséggel kapcsolatban. 

A téma fölvezetője Nahalka István oktatáskutató, nyugalmazott egyetemi tanár, ELTE PTK volt, ko-referens pedig Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita. Moderátor: Síklaki István egyetemi magántanár, Budapesti Corvinus Egyetem.

A professzor sok kutatási eredmény alapján mutatott rá arra, hogy a különböző adottságú, társadalmi és gazdasági helyzetű rétegekből származó gyermekek együtt tanulása a leghatékonyabb oktatási módszer. Ezzel szemben a különböző szempontok alapján külön válogatott és külön nevelt gyermekek képességei és szocializációs lehetőségei jóval beszűkültebbek. Sajnos, ennek ellenére a legtöbb szülő és pedagógus mégis ezt a könnyebbnek tűnő utat választja, egyre jobban elválotítva egymástól a különböző társadalmi rétegekből származó gyermekeket, következésképpen pedig hosszú távon ezen rétegeket is. 

A szóvivő Síklaki István kérdésére, hogy hogyan lehet ezen változtatni, úgy tűnt, hogy nincs igazán meggyőző válasz.

Kocsis Fülöp metropolita rámutatott arra, hogy az oktatási helyzet valójában csak a társadalmi helyzet lakmuszpapírja, leképezi az emberek gondolkodásmódját. Emellett azonban arról beszélt hangsúlyosabban, hogy az Egyháznak nem elsődleges feladata a társadalmi helyzet megváltoztatása. Az emberek életkörülményeinek javítása csupán "mellékterméke" annak a törekvésnek, hogy az Isten jelenlétét minél érzékelhetőbbé tegye az emberek életében. Ha az Egyház intézéményeket működtet, ezzel az a legfőbb célja, hogy ezeken a helyeken, az így érintett emberek körében tapasztalhatóvá tegye az Isten végtelen szeretetét, amely minden embert a saját személyiségében és hivatásában akar megerősíteni és kiteljesíteni. Ha jól, hitelesen végzi feladatát, akkor ezáltal a társadalmi nehézségeken is nagy mértékben tud segíteni.

A kérdések és hozzászólások javarészt arra vonatkoztak, hogy mégis milyen lehetőségek kínálkoznak az oktatási helyzet javítására. Azt közösen megállapították, hogy a módszer önmagában kevés, sok energiát, személyes odafigyelést, törődést kell nyújtani mind az oktatásban részesülő gyermekek, mind pedig a pedagógusképzésben részesülő diákok számára. Az Egyház elsősorban ezen a területen azt tudja nyújtani, hogy minél elkötelezettebb nevelőket adjon, illetve a gyermekekben fölébressze a hivatástudat szellemiségét.