A településen dolgozó 14 fő nevelőszülőből 10 fő vett részt, illetve jelen volt még Oroszné Pál Ibolya szakmai vezető is. Az összejövetelt közös imádsággal kezdtük, majd Lóránt atya felolvasta a tékozló fiú történetét. Ezt beszélgetés követte. A nevelőszülők megfogalmazhatták érzéseiket, gondolataikat. A tékozló fiú történetében a konkrét családi viszonyok mögött metaforikusan az Isten-ember kapcsolat lényege bontakozik ki.
Az apa személyében az irgalmas Istent láthatjuk, aki az őszinte bűnbánatot bűnbocsánattal jutalmazza. A tékozló fiú korunk öntörvényű embere, aki mégis vágyakozik a tisztaságra. Az idősebb testvér pedig az az ember, akit éppen a szeretet hiánya távolít el Istentől.
Kis uzsonna után két interaktív játékkal folytatódott a nap.
Mindannyian elkészítettük a saját „szeretet-körünket”, ezzel számba véve a környezetünkben élő segítőinket, közben Pintér Béla: Ki vagyok én című dalát hallgattuk. Ezt követte a „szeretet-bomba” című játék, melyben minden jelenlévőről írtunk egy-egy titkos mondatot, hogy miért is szeretjük Őt. Ezután pedig közösen felolvastuk a Szeretet Himnuszt.
Tartalmas délutánt tölthettünk együtt, remélem mindenki vitt magával egy-egy „szeretet-szeletet”.
Én magam, a következő sorokat hoztam magammal:
„… elhiszem,
hogy van, aki túllát a felszínen,
Őt nem érdekli már a kirakat,
megmondja nekem az igazat.
Ki vagyok én igazán?...”