Mária alázatosan igent mondott, és ezzel megnyílt számunkra az üdvösség útja - Örömhírvétel ünnepe

Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Gábriel arkangyal különös üzenettel érkezett: „Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”. Ezzel Izaiás prófétának Acház királyhoz intézett jövendölésére is utal: „Az Úr maga ad majd nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja” (Iz7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra hozza fiát, aki az Isten Fia.

Fülöp metropolita atya prédikációja elején felidézte az evangéliumban olvasottakat és rávilágított arra, hogy az angyal nem ötletszerűen szállt le valamelyik városba, valamelyik házba. Isteni elhatározást teljesített. S csak egyre fokozódik a titok, a rejtélyesség, amire az ünnephez kapcsolódó tropár is utal: „ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása.”  

„Örök titokról van itt szó, amelyet már akkor kimondott Isten, amikor az első emberpár elfordult tőle, amikor Éva a gonosz angyal szavának hitt, és úgy gondolta, hogy ha eszik a fáról, akkor olyan lesz mint az Isten. Majd adott a férjének is. De valójában az ezt követő magatartásuk az, ami leleplezte a tettüket. Nemcsak azt vették észre, hogy mezítelenek, kiszolgáltatottak, szégyenérzet fogta el őket, hanem elbújtak, elkezdtek hazudozni, amivel elindult a bűn láncreakciója” – részletezte gondolatait a főpásztor. Majd hozzátette, hogy Mária is hitt az Istentől küldött angyalnak, de nagyon fontos különbség, hogy ezzel őneki nem állt szándékában Istennek lenni, egyszerűen, alázatos szívvel fogadta el az Úr akaratát, még ha nem is értette a titkot. Az első Évának a gonosz angyalra hallgató gőgös engedetlenségét Mária alázatos engedelmessége a helyére fordítja.

„Isten fia a Szűz Fiává lőn” – énekeljük tovább tropárt, mely sor arra utal, hogy annál nagyobb öröm soha nem érhette az emberiséget, hogy az az átok, ami elindult a bűn láncreakciójával, egyszer csak véget ér, s átfordul, újra a helyére rendeződik minden. Hiszen az ember önmagától nem tudta volna helyrehozni, amit engedetlenségével és bizalmatlanságával tönkretett. Ádám és Éva, Káin vagy a bábeli torony építőinek próbálkozásai mind kudarcba fulladtak, amikor a maguk eszközeivel akartak naggyá lenni, szemben ennek az egyszerű leánynak az alázatosságával, aki ezáltal az egész emberiséget emelte az Istennel való egyesülésbe – hangsúlyozta Fülöp metropolita atya.

S valójában az az örömhír, hogy a leány igent mondott az Isten által rábízott titkokra. Ha ott Mária elkezd hárítani, mint az első Éva vagy Mózes vagy a próféták közül sokan, akkor nem teljesült volna be az Istennek az akarata – figyelmeztetett a főpásztor.  Micsoda „őrült isteni terv” ez, hogy Isten egy egyszerű leányra bízza az egész emberiség megváltásának titkát. De tudta jól a Teremtő, hogy melyik városba, melyik házba, kihez küldje Gábor arkangyalt. Mária alázatosan igent mondott, és ezzel megnyílt számunkra az üdvösség útja. Fülöp metropolita tanításában arra is kitért az ünnep kapcsán, hogy nem véletlen, hogy a bizánci templomokban az Örömhírvételt ábrázoló ikon az egész templom az egész liturgia középső pontján helyezkedik el. A királyi ajtó ikonján látjuk ezt a jelenetet.

„A Szent Liturgián, a templomban minden egyes alkalommal megéljük ezt az Örömhírt, az örök titok megnyilatkozását. Amikor a Szent Liturgiában megnyílik a királyi ajtó és bepillantást nyerünk a szentélybe, ami az Isten országát jelképezi, az oltárról részesülünk a mennyei kenyérből, ami az Isten trónja és valóságosan – nemcsak ikonképben – közénk száll az Isten; az a Jézus Krisztus, aki az Isten Fia, aki a Szűz fiává lett s magzatként megjelent a názáreti leány méhében. Ő itt van közöttünk, és a megnyíló királyi ajtón át közénk lép, hogy egyesüljön velünk, és ne csak Mária szívében, testében, hanem a mi életünkben, testünkben is megjelenjen valóságosan.” – magyarázta Fülöp metropolita a jelenetet.

Amikor a Szent Liturgiában elhangzik a felszólítás: Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek! –akkor kinyílik ez a királyi ajtó, és az egyháza diakónuson vagy a papon keresztül hív, hogy ebben a titokban minket is részesítsen. Tehát Mária az első volt, aki a szíve alatt hordozhatta az Isten Fiát. De őutána minden megkeresztelt ember, mindenki, aki hozzá hasonlóan igent mond Isten akaratára, az hozzá hasonlóan szintén a szívébe fogadhatja az Isten Fiát. Személyesen átélheti a titkot, az örök idők óta elrejtett titkot, ami ma megnyilatkozott és megnyilatkozik minden Szent Liturgiában, minden pillanatban mikor kinyílik a királyi ajtó, hogy Isten egyesül az emberrel – egészített ki magyarázatát a főpásztor.

Prédikációját azzal zárta, hogy húsvétkor aztán, amikor minden beteljesedik, amikor az örök titok végleg kinyilvánul, ezt jelzi az egész héten át nyitva maradó királyi ajtó. Mintegy állandósul számunkra, hogy hova hív minket Isten, hogy Krisztus közénk szállása a szűz méhén keresztül mit ajándékozott nekünk.

„Az örök titok részeseivé, élő szereplőivé leszünk, és a Szentlélek elvezet minket Krisztuson keresztül a föltámadásra” – zárult a homília.