"Máriapócs mindenkié!" Fülöp metropolita atya ezekkel a szavakkal kezdte köszöntőjét az ukrán nemzetiségűek máriapócsi búcsúján.
Július 8-ára hívta meg a metropolita Sevcsuk nagyérseket a nemzeti kegyhelyünkre, hogy ott lehetőség nyíljon a Magyarországon élő ukrán görögkatolikusokkal való találkozásra. A legfőbb ukrán katolikus egyházfő nagy örömmel fogadta a meghívást, de sajnos nem tudott személyesen eljönni. Ezért maga helyett Stepan Sus segédpüspököt küldte el, aki a határon kívül élő ukrán görögkatolikusok ordináriusa.
Sus püspök már nem először járt Magyarországon. A nálunk élő ukrán görögkatolikusok száma egyre nő. Ennek egyik legfőbb oka a háború szörnyű körülményeitől menekülő családok, fél családok hazánkba érkezése. De ez a folyamat már a békésebb időkben is elkezdődött, hiszen nem kevés vendégmunkás is él hazánkban, akik a szomszédos országból érkeztek. Jelenleg két ukrán áldozópap, Damján és Vologyimir atyák látják el őket, amely lelkipásztori munkába a háború kitörése óta a szintén hazánkban élő ukrán bazilita atyák is besegítenek.
Az ő szervezésük eredményeképpen érkezett mintegy háromszáz hívő Máriapócsra. A Szent Liturgiát a Metropolita atyával együtt Sus püspök vezette az ide érkezett vendég atyákkal együtt.
Az éneket a Dhrohobicki székesegyházból érkezett nőikar vezette. A magyar főpásztor rövid köszöntőjét ezekkel a szavakkal kezdte: "Máriapócs mindenkié! Itt otthonra talál minden jószándékú ember vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül." Köszöntötte Sus püspököt is, aki aztán a homíliában arról beszélt, hogy az Istenszülő nem csak könnyezett értünk, hanem most ebben a vészterhes időben le is törli a könnyeinket. Imádkoznunk kell magunkért is, meg az otthonmaradottakért, és fronton harcolókért is. Ez az egymásért végzett imádság változtathatja meg az életünket, egymáshoz való viszonyunkat, hozhat békét a lelkünkbe és a világunkba. A Szent Liturgia végén az ukrán püspök megköszönte a magyar népnek és kiemelten a magyar görögkatolikusoknak azt a sok segítséget, amelyet eddig, és főként a háború kitörése óta nagy áldozatkészséggel feléjük nyújtottak. Válaszában Fülöp atya is megerősítette, hogy ez természetes keresztény kötelességünk, s minden bizonnyal fordított helyzetben az ukrán testvérek is megsegítenék a magyarokat, ha arra adódna helyzet. Ezt kérés formájában meg is erősítette, s arra hivatkozva, hogy az ukrán menekült személyek és családok támaszt és otthont találnak Magyarországon, ehhez hasonlóan kéri, hogy a Kárpátalján és Ukrajna területén élő magyarok is békés és biztonságos körülmények között élhessenek.
Fülöp atya javaslatára a közös fényképre összegyűlt hívek az oltár előtt elénekelték nemzeti himnuszukat is. A Szent Liturgia után kulturális műsor majd közös ebéd zárta az első ukrán búcsút. Az atyák és hívek azzal a jóérzésű elhatározással tértek haza, hogy ezt az eseményt évről évre szeretnék mindig hasonló módon megtartani.
