Megáldották a Szent Bazil Általános Iskola megszépült udvarát

A heves esőzés ellenére nagyobb gyerektömeg özönlött a hajdúdorogi Szent Bazil Általános Iskola sportcsarnokába. Lelkes arccal, izgatott várakozással csiviteltek, egyesek gyönyörű népi öltözetben. A járványügyi szabályoknak megfelelően nemcsak a felnőtteken, hanem a gyerekeken is maszk volt, így várták az eseményeket.

Az iskola igazgatója köszöntőjében elmondta, 380 tanuló vette birtokba a megszépült iskolát és annak környezetet. „Ilyen az, amikor minden értünk van!” – hangsúlyozta Kissné Dalanics Ildikó tagintézmény-vezető, aki szerint a koronavírus-járvány hasznukra vált abból a szempontból, hogy a tavasszal hirtelen megüresedett tantermekben gond nélkül elkezdődhettek a felújítási munkálatok.   

„Az udvar díszburkolatot kapott, a régi épületrész is megújult, kialakult egy új osztályterem, hiszen ettől a tanévtől három első osztály kezdte meg tanulmányait iskolánkban. Nagyon szépen köszönjük a főegyházmegye támogatását, a tervezők, a kivitelezők munkáját, akik nagyon rövid határidőre szakszerűen és rugalmasan végezték el a munkát. Külön köszönjük a parkosításban részt vállaló Margaréta kertészetnek, a Kertbarát Körnek, a kedves szülőknek, és a gyerekeknek a növények beültetéséhez nyújtott hatalmas segítséget.” – részletezte az elmúlt időszak eseményeit Kissné Dalanics Ildikó, aki azt is elárulta, hogy nyugdíjas kollégájuk, Petrus Sándorné ötlete nyomán az udvar új padokkal is gazdagodott. Reményeik szerint ezzel hagyományt is teremtettek: „Hagyj egy padot emlékül az iskolában!” címmel bárki csatlakozhat a jövőben e rendhagyó környezetszépítő akcióhoz.

„Sokaknak tartozunk köszönettel, hogy ilyen meseszép környezetben kezdhettük el a 2020/21-es tanévet. A Jóisten áldása legyen minden segítőnk életén és munkáján! Hálásak vagyunk, mert az itt tanuló diákok megérdemelten vehették birtokba a megújult iskolát, annak gyönyörű udvarával együtt, és együtt örülünk velük, szüleikkel, hogy méltó helyen végezhetik tanulmányaikat.” – zárta gondolatait igazgató asszony.

Az iskola néptáncosai színvonalas táncprodukcióval, szatmári táncok bemutatásával színesítették a délutánt, megörvendeztetve ezzel az egybegyűlteket. Majd Seszták István főhelynök atya gondolataival folytatódott az ünnepség.

„Nagyon helytálló az a mondás, hogy a türelem rózsát terem.” – kezdte beszédét főhelynök atya, aki kiemelte, hogy nagyon régi álma vált valóra most az iskolának és a türelem ajándéka a szép rózsa, udvar és kert.

„Ez a várakozás önmagában is egy nagyon komoly lelki folyamat, megtanított sokakat arra, hogy érdemes várakozni. A zsoltáros is megemlíti, amiről minden építkezés végén megemlékezünk, hogy »ha az Úr nem építi a házakat, hiába fáradoznak az építők« (Zsolt 127,1). A várakozás megtanít bennünket arra is, hogy életünket elsődlegesen a Jóisten irányítja, az építkezéseinket, a beruházásainkat is. Szeretném megköszönni a Jóistennek is és a várakozóknak, hogy az ő imádságaik, az ő készületük lehetővé tette, hogy ezt a beruházást ebben az esztendőben a Hajdúdorogi Főegyházmegye el tudja végezni.” – hangsúlyozta főhelynök atya, majd gondolatai végén azt kérte, hogy a Jóisten a várakozásainkat ajándékozza meg eredményes munkával, eredményekkel.

Az énekkar az Isten Anyja, legtisztább Szűz kezdetű énekkel és kis műsorukkal emelte az ünnepség színvonalát.

Az udvar és az épületrészek megszentelése után érsek-metropolita atya szólt röviden, elsősorban a gyermekekhez, akiket egy kis játékra kért meg. Fel kellett emelniük először az egyik, majd a másik kezüket s mivel ez mindenkinek sikerült metropolita atya örömét fejezte ki. „Ez óriási dolog” – mondta, hiszen nem mindenki képes erre. Egy ép testű embernek természetes dolog, holott ez igazi ajándék! A Jóisten úgy alkotott meg minket, hogy mozogjon a testünk, a kezünk, a lábunk, a fejünk és használjuk.

„Ez nagyon természetesnek tűnik. De ezt meg kell köszönnünk. Igazából minden nap meg kellene köszönnünk, hogy tudjuk mozgatni a kezünket, lábunkat, tagjainkat, hogy tudunk gondolkodni, olvasni, énekelni, játszani, szaladgálni. Együtt tudunk szaladgálni a barátainkkal. Ezen az udvaron most már nem kell tartani attól, hogy belelépek a sárba.” – sorolta Fülöp metropolita a talán evidensnek tűnő dolgokat, amikért pedig minden nap hálásnak kellene lennünk. Rávilágított, hogy ha minél többször mondunk köszönetet a Jóistennek, például az egészségünkért, testvéreinkért, szüleinkért, azért, hogy iskolába járhatunk, annál inkább észrevesszük az egyéb, életünket megörvendeztető, boldoggá tevő dolgokat.

Beszéde végén Fülöp metropolita atya is köszönetet mondott a kivitelezőknek, iskolai dolgozóknak, szülőknek, hogy ilyen szépen megvalósulhatott ez a felújítás, de mindenekelőtt a Jóistennek volt hálás mindezért.  

Az énekkar búcsúéneke után egy kis agapéval kedveskedett az iskola a vendégeknek és a parkosítás munkájában részt vevő segítőknek.