„Összefogás az emlőrák ellen” – ezzel a címmel rendeztek szimpóziumot a felújított debreceni városházán. A Magyar Rákellenes Liga debreceni alapszervezetének a célja ismét az volt ezzel a rendezvénnyel, hogy minél több emberhez jusson el az információ a szűrővizsgálatok fontosságáról, mivel ezzel életeket menthetünk meg. Ugyanis minden 8. nő érintett lehet mellrákban!
Az esemény legelején egyházi vezetők köszöntötték a jelenlévőket: Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, illetve Fekete Károly református püspök. Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek azonban jelenleg Rómában tartózkodik, ezért dr. Seszták István főhelynök tolmácsolta a metropolita üzenetét:
Szeretettel köszöntöm a szimpózium résztvevőit, szervezőket, vendégeket, gyógyultakat, gyógyulásra vágyókat, orvosokat, ápolókat és mindenkit, aki jelen itt van vagy bármilyen módon érintett az emlőrák elleni összefogásban! Én magam is szerettem volna személyesen részt venni az eseményen, de sajnos római kiküldetésem miatt erre nincs lehetőségem.
Rómában ezekben a napokban a Katolikus Egyház szinódusán a világ minden pontjáról érkezett püspökök, papok, szerzetesek, szakértők és egyéb munkatársak azon dolgozunk, hogy hogyan tud az egyház a korábbinál nagyobb nyitottsággal tekinteni az emberekre, mind a megkereszteltekre, mind a meg nem kereszteltekre vagy más vallásúakra egyaránt. Kifelé és befelé egyaránt nagyobb nyitottságra van szükség ahhoz, hogy az Isten mindenkire kiáradó irgalmas szeretetét hitelesen tudjuk közvetíteni. Ezen régi-új, voltaképpen evangéliumi, de mégis sok újdonságot tartalmazó szemlélet szerint szeretnénk jobban odafigyelni egymásra, nagyobb nyitottsággal meghallgatni a másikat, elfogadni a másként gondolkodókat. Ez természetesen nemcsak a katolikusokra nem csak a keresztényekre jellemző, ez alapvető emberi magatartás kell, hogy legyen, hiszen a minket teremtő Isten is így fordul felénk. Ő mindig teljes nyitottsággal figyel ránk, mindig meghallgat, mindig ad lehetőséget a fejlődésre, kibontakozásrSajnos mi, emberek nem mindig tudunk ilyenek lenni. Sokszor a legjobb szándékkal is elutasítjuk azt, ha valaki más, mint mi, vagy legalábbis elhatárolódunk tőle, távolságot tartunk vele. Egy tanulságos kísérlet szerint, ha egy homogén gyermekcsapat érkezik egy táborba, és ott a csapat egyik felének piros kendőt adunk, a másik felének pedig kéket, akkor igen rövid időn belül két táborra szakadnak, és éles versengés, sőt, ellenségeskedés alakul ki közöttük. Igen, ilyenek vagyunk, s ebből kell gyógyulnunk. Persze, ebből a csoportszellemből jó dolgok is születhetnek, például a hasonló sorsú emberek hamarabb egymásra találnak, jobban megértik egymást. De óhatatlan az is, hogy ezzel magukat zárják ki, vagy azzal szembesülnek, hogy őket zárják ki mások. Lehet tehát ennek jó és rossz oldala is.
Úgy sejtem, ez a szemlélet vezette a Liga megalapítóit és e mai esemény szervezőit is: összefogás és egymás elfogadása. S persze, az a törekvés, hogy a bajt lehetőleg minél hatékonyabban megelőzzük. Azért is, mert a betegség gyakran együtt jár az elmagányosodással. Gyarlóságunkban a betegség is el tud határolni minket egymástól. Bezárkózunk egy-egy olyan helyzetben, amikor úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk és nem tudunk segíteni. Holott a segítség éppen abban áll, hogy megértéssel, együttérzéssel fordulunk egymáshoz. Nyilván minden betegség rossz, szeretnénk azokat elkerülni. De ennél még rosszabb, ha közben lelki beteggé is válik az ember. Ezt is, azt is meg kell előznünk.
Abban bízom, hogy mind a mostani rendezvény, mind a szervezetnek sok éves törekvése hozzásegíti az embereket ehhez a külső és belső nyitottsághoz, testi és lelki gyógyuláshoz.
Ennek érdekében innen Rómából küldöm áldásomat a szimpóziumra és annak minden résztvevőjére,
Szeretettel és tisztelettel,
Fülöp metropolita
A civil szervezetek támogató működése a betegek és hozzátartozóik számára létfontosságú, hiszen a közösség erőt és reményt ad a betegséggel szemben zajló küzdelemben – emelte ki köszöntőjében Széles Diána alpolgármester.
A szimpózium után a résztvevők közös, rózsaszín szalaggal a kezükben tettek egy sétát a belvárosban, ezzel is felhívva a figyelmet a megelőzés fontosságára.