„Egyház a nagyvárosban - lelkipásztori kihívások keleten és nyugaton” – ezzel a címmel szervezték meg 23. tanácskozást. A téma indokolt, hiszen az elmúlt néhány évtizedben a nagyvárosok aránya és ezzel szerepe Európa minden országában lényegesen megnőtt, míg eközben a települések is sokat változtak: iparosodtak, a lakosságszámuk a beköltözéseknek és bevándorlásnak köszönhetően sokat növekedett, népességük és kultúrájuk színesedett.
A kelet-európai városok az elmúlt 30 évben még komolyabb változásokon mentek keresztül, a kommunizmus bukása, háborúk kitörése és azok vége, országok felbomlása és újak megalakulása, a nyugati szellemi irányzatok betörése ismeretlen kihívások elé állította az egyházat. Az új parókiák/plébániák alapítása, bár sokat segített, hosszú távon mégsem jelentett megoldást az egyre sokszínűbbé és szekularizáltabbá váló társadalom problémáira. Tény, hogy sok embert az egyház alig vagy egyáltalán nem ér el. Ezekről a problémákról és a lehetséges lelkipásztori válaszokról szólt ebben az évben a kongresszus.
Az első nap inkább elméleti volt: érdekes előadások hangzottak el a városi élet fenomenológiájával kapcsolatban, fókuszba helyezve a nagyvárosok társadalmi fejlődését, a nagyvárosoknak az Európai Unióban betöltött szerepét, illetve az állandó változásban lévő nagyvárosok kultúráját.
A második nap délelőttje a konkrét tapasztalat-megosztás és tapasztalatcsere ideje volt, néhány európai (román, német és cseh) nagyvárosi lelkipásztori munka bemutatása után érdekes kitekintést kaptak a résztvevők az Egyesült Államokra is, Blase J. Cupich chicagoi bíboros, érsek jóvoltából. Az előző és ezen a napon hallottakat hat, különböző témákat górcső alá vevő csoportban lehetett feldolgozni.
Lukács Imre atya szerint a kongresszuson mindenki komoly segítséget, ötleteket kapott az urbanizáció okozta kihívások megoldására.