"Mi vagyunk a győztesek!" - A gödöllői templom hamarosan újra a régi fényében dicsőíti az Urat

A vasárnap.hu szervezésében összegyűjtött 2,5 millió forintos adományt a napokban vehette át János atya. Most már tehát nincs anyagi akadálya a károk teljes elhárításának?  

Minden várakozást felülmúlóan megmozdította az embereket, ami itt Gödöllőn a templomunkat érte. Végül annyi adomány gyűlt össze, hogy nemcsak a károkat tudjuk elhárítani, de lehetőségünk van azonnal véghezvinni a templom szükséges biztonságtechnikai fejlesztését is, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért, hogy ehhez hasonló eset a jövőben ne fordulhasson többet elő. Ehhez többek között tűzállóvá és törésállóvá kell tennünk a templom ilyen szempontból stratégiai fontosságú elemeit, és egy olyan komoly kamerarendszert építtetünk be, amivel gyakorlatilag azonnal azonosítható lesz egy esetleges elkövető. De hangsúlyozom, szívből reméljük, hogy soha nem lesz szükség ezen eszközök élesben történő használatára a jövőben.  

Minden okozott kárt, rongálást helyre lehet és tudnak teljesen állítani?  

Igen, szerencsére a templom – ha minden munkát elvégeznek a mesterek – akkor olyan állapotú lesz, mint újkorában. Mivel a tüzet sikerült gyorsan eloltani, ezért nem keletkezett akkora füst, hogy a korom megrongálja a falon lévő képeket meg az ikonosztázt. Az egyetlen, az elkövető által festékkel leöntött kép is a restauráció végeztével visszakerülhet a helyére. Lassan az asztalosoknál is sorra kerülünk, és a megégett pad helyére is új kerül. Szerencsére elmondható, hogy néhány hét vagy hónap múlva már semmi nyoma nem lesz ennek a rongálásnak templomunkon. 

Mit lehet tudni az elkövetőről? Kiderült, hogy miért tette?  

Ez engem is nagyon érdekelne, hiszen amikor a templomot, ahol szolgálok, megtámadják, olyan érzés, mintha ellenem is irányulna ez a támadás. Sajnos egyelőre nem tett vallomást az illető, aki azóta is előzetes letartóztatásban van.  

Éppen a minap égett porig egy nagy szupermarket fényes nappal Szentendrén. János atyának is biztos nem egyszer átfutott az agyán, hogy mi lett volna, ha… 

A Gondviselésnek hála, az az este több szempontból is szerencsésen alakult. Este nyolctól éppen egy családi otthoni mozizást terveztünk, sokszor ilyenkor még a Liturgia után lehalkítva marad a táskámban a telefonom, elő sem veszem, főleg, ha családi programra készülünk. De most pont nem így történt, így ahogy kaptam a telefont, azonnal el tudtunk indulni a helyszínre. Szinte padlógázzal mentünk, ennél gyorsabban ezt a távolságot nem hiszem, hogy meg lehet tenni. Amikor felhívtak, azt mondták: ég a templom! Én pedig, mint ahogy sokan így lettek volna ezzel szerintem, egyből arra tudtam csak gondolni, hogy véletlenül égve hagytam egy gyertyát, az lángra kapott, és én rombolom le azt, amit oly sok éven át megfeszített munkával és sok-sok adományból olyan gyönyörűvé álmodtunk és építtettünk. Borzasztóan mardosó érzés volt, elmondhatatlan. Ahogy odaértünk a gyermekeimmel, és láttam a gyújtogatás és a behatolás brutalitását, egyszerre keseredtem el, de valamennyire meg is tudtam nyugodni, két okból is. Egyrészt azt rögtön felmértem, hogy valószínűleg épp időben odaértünk, el fogjuk tudni oltani a tüzet, illetve bizonyságot nyert, hogy nem az én gondatlanságomból ütött ki a tűz. Ott már láttuk, hogy szerencsére nem a templom ég, hanem „csak” tűz van a templomban. A gyerekeim gyorsaságának is hála, nagyon hamar sikerült eloltanunk a tüzet, amit persze a helyszínre érkező tűzoltók hozzáértő szakértelemmel befejeztek.   

Azért ez egy óriási sokk lehetett  egy papnak, aki a templomépítésre teszi fel az élete jelentős részét, és ha hivatásának, közösségének jelképét bántják, az hatalmas trauma lehet. Sikerül ezt lassan feldolgoznia János atyának?  

Mikor kiderültek olyan részletek, hogy az elkövető nem tette annyira tönkre például a bejárati ajtót, hogy ki is kelljen cserélni, hanem elég lesz felújítani, akkor ezek az apró örömök segítettek annak elviselésében, hogy ilyen brutalitás érte a templomot. És főleg az emberek együttérzése és szeretete, ami megnyilvánult, kimondhatatlan erőt adott. Lehetetlen lenne felsorolni, hogy ki mindenkitől kaptunk egyéni segítséget, de néhányat közülük hadd említsek meg, mert nagy hálával tartozom azoknak, akik szinte azonnal a segítségünkre siettek: a gödöllői római katolikus és evangélikus egyházközségnek, a reformátusoknak, akik gyűjtést tartottak a templom javára, a premontrei rendnek és plébániának. Külön küldött adományt Piusz apát úr, a Teleki Pál Alapítvány, Marton Zsolt váci püspök atya, a KDNP, Rojkovich Bernadett doktornő és egy ortodox lelkész is. A vasárnap.hu által szervezett gyűjtés eredményeképpen pedig ezen felül még 2,5 millió forintot kaptunk. Talán ezeket olvasva érezhető lesz, hogy mennyire meglephetett engem ez a rengeteg felénk áramló szeretet, megható volt megtapasztalni az együttérzést, amit e-mail-ben, sms-ben, telefonhívásokban kaptam. Majdnem azt lehet mondani, hogy a tett elkövetése után egyfolytában csak a Húsvétot tapasztalta az ember, az örömöt, azt, hogy mennyire mi vagyunk a győztesek. Mert elpusztíthatatlan az az összefogás, ami megnyilvánult ebben a gyalázatban is.