Miért jó szentatanázosnak lenni? - V. rész

Orosz-Tokár Edina Miskolcon él férjével és kisfiával, a Lévay József Református Gimnázium énektanára és karnagya. Edina útja kacskaringósan vezetett a görögkatolikus hit felé, gyerekkorában nem keresztelték meg. 13 évesen maga választotta az evangélikus hitet, majd végül 2019. pünkösdjén görögkatolikus férje hatására katolizált. Polyák Makrina pedig gyógytornászként dolgozik Nyíregyházán. Görögkatolikus papcsaládból származik. Egyenesebbnek tűnhet tehát kívülről az az út, ami a főiskolára vezetett.

(A képen balról az első Makrina, a harmadik Edina)

Mi késztetett arra, hogy főiskolánk kántorképzését válasszátok?

Edina: Zenetanárként nagyon zavart, hogy a görögkatolikus szertartásokon egy kotta nélküli könyvből éneklünk, és a dallam folyton változik. Nem értettem, hogy mi miért van, miért és mikor változik, és miért arra változik, amire. Úgy gondoltam, hogy erről mindenképp szeretnék tanulni. 

Makrina: Régebben a szertartások alatt nem igazán voltam vele tisztában, hogy az énekek, dallamok miként követik egymást, illetve fel sem merült, hogy erre egyáltalán figyeljek. Később rájöttem, hogy mennyire más vezetni az éneklést vagy „csak” részt venni benne. Mivel egyházunk zenei világa mindig vonzott, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne erről tanulnom azért, hogy a dallamvilágban otthonosabban mozogjak.  Emellett a teológiai tárgyak is érdekeltek. 

Mi a célotok a szak elvégzésével?

Makrina: Akkor merült fel bennem először tudatosan, hogy milyen fontos az ének a templomban, amikor ifjúsági gyalogos zarándoklaton voltam, és először hallottam sok fiatalt együtt énekelni a templomban. Sokkal szebben szólt és érthetőbb volt a szöveg, mint egy hétköznapi szertartáson, hagyományos keretek között. Fontosnak tartom, hogy a szép énekléssel könnyítsük az imádkozást, próbáljunk minél tökéletesebbet nyújtani Istennek, és egyúttal az embereknek is azáltal, hogy olyan hangulatot, környezetet teremtünk, ami az imádkozást segíti.  Amióta itt tanulok, ez a cél mélyült el bennem, amire én szolgálatként tekintek.

Edina: Azon túl, hogy megismerjem a görögkatolikus egyházzenét, a teológia is vonzott. Lelki töltekezésnek és a hit elmélyítésnek is szántam a tanulmányaimat. 

Mit tudtatok előzőleg a főiskoláról?

Edina: Amikor eldöntöttem, hogy tanulni szeretnék, az interneten tájékozódtam, a honlapon. Illetve a főiskola két zenei tanárát is ismertem korábbi zenei tanulmányaimból.

Makrina: Ismertem ezt a közeget és a főiskolát, a diákokat és a tanárokat, nekem természetes volt ide jelentkezni. Nyíregyházi lakosként pedig nyilván egyszerűbb olyan helyen tanulni, ami itt van helyben, ezt is jó lehetőségnek éreztem. 

Milyen volt a felvételi?

Edina: A felvételin alkalmassági vizsga volt, ahol az énektudást mérték, illetve teológiai tesztet is kellett írnunk.

Makrina: Aki játszott valamilyen hangszeren, azt is bemutatta. 

Jelenleg hol tartotok a tanulmányaitokban?

Edina: A hároméves nappali képzésen mindketten másodévesek vagyunk. A munkánk mellett a nappali tagozatot úgy tudjuk megoldani, hogy egyéni tanrendben tanulunk. Ez azt jelenti, hogy a tantárgyak egy bizonyos részét nappali tagozaton végezzük, egy bizonyos részét pedig levelezőn.

Jelenleg öten tanulunk kántornak a főiskolán (négy másod- és egy elsőéves hallgató), így igazán családias a közösségünk, jó kapcsolatot ápolunk egymással, és szeretjük egymást.

Van köztünk tanár és egy családapa civil foglalkozással, az elsőéves lány pedig első szakjaként választotta a kántorképzést.

Bubnó tanár úr azt szokta mondani, hogy mivel görögkatolikus kántorképzés 1949 és 2009 között egyáltalán nem volt, ez idő alatt, a görögkatolikus egyházzene, mint egy „gondozatlan kert” létezett, amit most intenzívebben gondozni, ápolni kell. Erre nagyszerű lehetőséget ad az immáron több mint tíz éve, Fülöp metropolita atya által újraindított kántor szak. 

Milyen típusú órákra jártok? Kik tanítanak titeket? Milyen a hangulata a képzésnek?

Edina: Az egyházzene szakmai részét Bubnó Tamás tanár úr tanítja, ezen kívül van még egyéni hangképzés Suhanyecz János Györgyné (Irénke) tanárnővel, valamint szolfézs és zongora tárgyak (három félév kötelező) Hudivók Marianna tanárnővel. A teológiai tárgyakat pedig ugyanazok a paptanárok tanítják, akik a hitoktatókat és a kispapokat.

Mielőtt elkezdtem a főiskolát, azt hittem, hogy szeretem és ismerem is az Úristent. De amióta idejárok, rájöttem, hogy az istenmegismerésünk folyamatos, és ezt a folyamatot a teológiai tárgyak több oldalról is megtámogatják. Az itt tanultak segítenek elmélyíteni és megélni a hitemet, azzal párhuzamosan, hogy ismereteket is szerzek. Ez egy olyan megtapasztalás, amiért nagyon hálás vagyok.

Makrina: Én azért is választottam ezt a szakot, mert zeneileg is szerettem volna fejlődni, és erre megvan a lehetőségünk. Szolfézsórákon zenei előképzettség nélkül is biztos tudást kapunk, s bár lassan haladunk, de amit megtanulunk, az már tényleg a miénk, s azt már jól tudjuk használni a jövőben.

Bubnó tanár úr óráin sok érdekességet hallunk a görögkatolikus zene kialakulásáról és a görögkatolikusságról általában is, akár személyes emlékeket is és sok olyan dolgot, amit máshonnan nem tudhatunk. Nyirán János atya órái speciálisak a kántor szakos hallgatók számára, mert habár ezek teológiai tantárgyak, de közvetlenül a zenéhez kötődnek a szertartások liturgikus szövegeivel való foglalkozásuk miatt.

Minden teológiai tárgy a Jóistenhez visz közelebb minket, ha kihasználjuk az ott kapott lehetőségeket.

A hangulat személyes oktatáson és online is nagyon jó, sokat nevetünk. Segítjük egymást. Mivel Edina a legképzettebb közöttünk, ő is sokat segít nekünk. Volt rá példa, hogy egy három szólamú éneklésre ő készített fel minket egy vizsga előtt.

Edina: Kölcsönösen segítünk egymásnak, én inkább így mondanám, a tananyagot megosztjuk, jegyzeteket cserélünk. 

Online hogyan kell elképzelni a zenei órákat?

Edina: Egyszer egy héten találkoznunk most is személyesen, maszkban és minden szabályt betartva. A nagyteremben, a megfelelő távolságot megtartva zajlanak az zenei órák. De mondhatjuk, hogy az oktatás hibrid jelenleg, mivel a teológiai tárgyakat valóban online tartják az atyák.

Makrina: Az egyéni hangképzés révén én már az első félév után éreztem a különbséget magamon. Itt jöttem rá, hogy a jó hallás és zenei érzék mellett milyen sokat számít a technika. Az itt tanultakat máris tudom használni az éneklésnél és a templomi éneklésnél is. 

Van-e lehetőségetek megmutatni az itt tanultakat a képzés évei alatt?

Makrina: A kántor szakos hallgatók koncertjét Kántorhangok néven lehet meghallgatni. A 2019/20-as tanévben még volt koncertünk, ebben a tanévben a járványhelyzet miatt sajnos már nem. Egy koncert szokott lenni az őszi félévben, kettő a tavasziban. Így amióta mi idejárunk, csak egy volt összesen eddig…

Azért is jók ezek a koncertek, hogy szokjuk a helyzetet, amikor nekünk kell szerepelni. Mert a kántor szerepel is egyúttal, amikor vezeti a templomi éneket, bár nem ezen van az elsődleges hangsúly, de együtt jár vele. Ahogy a régi bizánci egyházatyák mondták: a kántor „Szent Színpadon” lép föl.

Edina: Külső helyszíneken is szokott lenni koncertszolgálatunk. A tavalyi évben voltunk Tuzséron egy jótékonysági koncerten, illetve szolgáltunk volna Budán is a Fő utcai görögkatolikus templomban. A NEK-en is szerepeltünk volna az összesített nagykórusban. Ezek mind olyan lehetőségek, ahol meg tudjuk mutatni magunkat.

Makrina: Van egy kórusunk is: a Szent Atanáz kórus. Minden jelenlegi kántor szakos tagja a kórusnak, és olyan volt kántor szakosok is énekelnek benne, akiknek van lehetősége a próbákra járni. Elvileg mindenki tag, aki valaha kántor szakot végzett. Hetente egyszer próbálunk, és akár külsősök számára is nyitottak vagyunk.

Edina: A 2019-ben megvalósult koncertünk egy jubileumi alkalom volt, ekkor ünnepelte az újra elindult kántorképzés a 10. évfordulóját.  Ennek alkalmából a Szent Atanáz kórus lépett föl a jelenlegi tagokkal, illetve az elmúlt évek során majdnem az összes taggal együtt kibővítve. 

A kántor szót hallva az emberek többsége hajlamos egy „öreges” dolgot elképzelni. A képzés 10 évvel ezelőtti megindulásával azonban a szakma megfiatalodása és ezáltal egy másfajta felfogás is elindult erről a dologról. Jól gondolom?

Edina: Az elmúlt évtizedek alatt sajnos elidősödött a görögkatolikusság, sokan „el is vesztek” a legutóbbi népszámlálás alkalmával. A fiatalokat nagyon jó lenne újra bevonzani a templomba, például azzal is, hogy megtanítjuk nekik az énekeinket. A gyerekeknek és a fiatal felnőtteknek, - de az időseknek is - lehet liturgikus énekeket tanítani, akár közösségi rendezvények keretében is. Az a friss lendület, ami most tapasztalható a görögkatolikus egyházban, ahogyan megpróbálják elérni a fiatalokat, ugyanezt az impulzust a templomi éneklésbe is át lehet vinni. Ehhez segítség, ha olyan kántorokat képzünk, akik által fejlődik az egyházközségek zenei, és ezzel párhuzamosan lelki élete is. Hiszen Szent Ágoston óta tudjuk: „Aki énekel, kétszeresen imádkozik.” No ezért sem mindegy, hogyan éneklünk a templomban, Isten elé csak a legjobbat vihetjük.

Makrina: Már most is tevékenykednek olyan fiatal, itt végzett kántoraink, akik példája vonzó lehet, mert ők könnyen megközelíthetőek az emberek, a fiatalok számára. Például: Hoskó Imola budapesti,- Demkóné Ács Katalin egri,- Polyák Rebeka miskolci,- és ifjabb Gorcsa György máriapócsi kántorok. Valamint Kökényessy Zoltán, a Budai Görögkatolikus Kórus karnagya.

Felnőttként tanulni mit jelent nektek?

Edina: Én család mellett tanulok, van egy 9 éves kisfiunk. Sokan mondják, hogy az anya és a kikapcsolódás fogalma nem egyeztethető össze. De nekem a főiskola kikapcsolódás is. Már úton Nyíregyháza felé zenét hallgatok a kocsiban, aztán amikor ott vagyok, az elmém és a szívem is pallérozódik és feltöltődve térek újra haza. Nehézsége is van azonban a tanulásnak: a vizsgákra való készülés, hiszen az éjszakáimat áldozom be a vizsgaidőszakban, sokat kell olvasni, de ezzel együtt is nagyon élvezem.

Makrina: Én fizikai munkát végzek, és emellett a zene és a teológia teljesen kikapcsol engem is, de azért szoktam érezni a kimerültséget, mert ez inkább egy aktív, tartalmas kikapcsolódás számomra. 

Kinek ajánlanátok ezt a szakot?

Makrina: Annak ajánlom, aki szívesen vesz részt a templomi szertartásokon, és a kántorkodást, szolgálatként tudja végezni. Ez a hivatás előnyös a férfiaknak is, hiszen a férfihang, - orgánuma miatt - alkalmas az ének vezetésre.

Edina: A „gondozatlan kert” ráncba szedéséhez szükséges, hogy jelentkezzenek gyakorló- és jövendőbeli kántorok, vagy éppen görögkatolikus iskolában tanító énektanárok, akik a gyerekeknek átadhatják az itt szerzett tudást. Emellett tudom ajánlani tanároknak második szakként, töltekezésre vágyó anyukáknak, és mindenkinek, aki szeretné megismerni a görögkatolikus egyházzenét, és lelkileg szeretne egy kicsit gazdagodni.

További információk:

www.gyerehozzank.szentatanaz.hu

kép (magánarchívum): balról az első Makrina, a harmadik Edina a képen

Kapcsolódó írás:

Miért jó szentatanázosnak lenni – I. rész

Miért jó szentatanázosnak lenni – II. rész

Miért jó szentatanázosnak lenni – III. rész

Miért jó szentatanázosnak lenni – IV. rész