Mindegyikük példakép - a KRSZH is bemutatkozott a Katolikus Társadalmi Napokon

„A Keresztény Roma Szakkolégiumi hálózat nagyszerű megmutatkozása annak, hogy mi egyháziak, sok fronton máshogy gondolkozó emberek, milyen nagyszerű dolgot tudunk közösen csinálni – mondta lelkesülten a beszélgetés elején Fülöp érsek-metropolita atya, majd Langer Katalin idézte fel a szakkollégiumok létrejöttének kezdeti lépéseit.

„2011 márciusában Balogh Zoltán államtitkár úr és a történelmi egyházak vezetői úgy döntöttek, hogy kötnek egy megállapodást. Ebben kimondták, hogy a roma értelmiséget egy olyan kollégiumi hálózattal fogják támogatni, ami nemcsak abban segít, hogy a fiatalok benn maradjanak az egyetemen, hanem azt eredményezi, hogy egy olyan roma értelmiség növekedjen fel az országban, aki nem a szembenállásban érdekelt, hanem az együttműködésben.” – mondta a helyettes államtitkár asszony.

A hálózat 57 roma egyetemista hallgatóval indult, és tíz évvel később már több mint 300-an tanulnak az ország 11 ilyen intézményében. Már 500 fölött van azoknak a száma, akik diplomát szereztek, de sokan azután sem hagyják abba a tanulást: másoddiplomát szereznek vagy doktori iskolát végeznek.

A legnagyobb segítség ezeknek a fiataloknak természetesen a bentlakás, a kollégiumi férőhely biztosítása jelenti, de emellett ösztöndíjat is kapnak. Mégsem az anyagiakban mérhető támogatás az, ami a legtöbbet lendíti őket előre az életben. A kerekasztal beszélgetés résztvevői mind egyetértettek abban, hogy a hálózat legnagyobb ereje abból származik, hogy ezek a fiatalok egyetemi éveik alatt hitbéli közösségre találnak. Olyan kapcsolatokat alakítanak ki mind egymással, mind a hitükben, ami az egész életüket végig kíséri. És ez adja a program fenntarthatóságát is, hogy nemcsak egy diploma kerül a kezükbe, hanem egy olyan közösség részeivé integrálódnak, ahova hitben, romaságban, identitásban tartozhatnak. Ezek a fiatalok büszkék a cigányságukra, és mivel itt közösségre találnak, ezt meg is tudják élni, ki tudják beszélni egymás között. Magyar is vagyok, cigány is vagyok, ez a kettő megfér egy testben – élhetik át nap mint – világított rá Langer Katalin.

„Vannak nálunk nem roma hallgatók is – folytatta a beszélgetést Sándor atya- ezáltal a mindennapokban megvalósulhat a roma és nem roma fiatalok zökkenőmentes, szeretetteljes együttélése. A különböző felekezetek által működtetett szakkollégiumok az ökumenikus egységet próbálják erősíteni a fiatalokban. Vannak nem megkereszteltek is közöttük, de ők is szívesen vesznek részt a lelki programokon, ahol általában egy-egy meghívott előadóval Istenről beszélgetünk.”

Begyi Károly saját bőrén tapasztalhatta a roma szakkollégium megvalósulásának erejét, hiszen maga is szakkollégista volt, most pedig a Debreceni Egyetem phd hallgatója. „A hallgatóknak közös a sorsuk, közös hátrányaik vannak, és az oktatásban megélt élményeikben is nagyon sok hasonlóság van, általában sokkal nehezebb útjuk van az egyetemig, mint a jó körülmények közül érkező társaiknak. A kollégiumban átélt közösségi élmény engem is egy életen át elkísér. A szakkollégium hallgatójaként egy olyan csapathoz kezdtem tartozni, akikkel egymást segítettük a tanulmányi úton, hiszen a közös sors szinte rögtön összekovácsolt minket – mondta Begyi Károly.

A moderátor kérdésére válaszolva Fülöp érsek-metropolita atya elmondta, hogy bár valójában akár meg is tehetné, hogy nem foglalkozik ennyit a roma szakkollégiumok ügyével, nem bír távol maradni tőlük, mert nagyon szereti, magához közel állónak érzi cigány testvéreit. „Ők természetesebbek, élénkebb életet élnek, nyitottabbak az Istenre. Az élet úgy hozta, hogy Debrecen csak később csatlakozott a hálózatba, de nagy örömünk, hogy mostmár ott is működik egy, ráadásul görögkatolikus roma szakkollégium. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az összes intézményünkben olyan öntudatot erősítünk, ami semmi ellen nem irányul, és nem önérvényesítő törekvéseket fogalmaz meg – mondta az érsek-metropolita atya.

Folyamatosan felmerülő dilemma, hogy elvárható-e ezektől a fiataloktól, hogy majd diplomával a kezükben visszamenjenek az eredeti falujukba, közösségükbe. A kérdésre válaszolva a főpásztor elmondta, hogy „az intézményekben egységesen csak akkor kaphat ösztöndíjat a hallgató, ha társadalmi munkát is végez, tehát nem csak szaktudását gyarapítja, hanem társadalmi felelősségvállalása is van. Viszont, hogy a hallgató Arizonában akar kutató lenni vagy a nyíregyházi Huszár telepen lesz pedagógiai asszisztens, azt hadd döntse el ő maga. Egyik fiatalt sem kötelezzük, hogy azért mert mi segítettünk neki, vissza kelljen mennie származási helyére. Kötelező büszkének lennie rá, hogy ő egy roma szakkollégista volt, kötelező jól csinálnia a szakmáját és képviselnie a saját országát, de egyebet nem várunk el.”

Ezek a fiatalok példaképek lesznek a falujukban, és a példaképekre nagy szükség van, mert ma szinte nagyítóval keresik őket a tinédzserek. Be kell jönni egy roma szakkollégiumba, mindegyikük példakép – folytatja Langer Katalin helyettes államtitkár.

A program jövője szempontjából talán a legfontosabb lépés volt, hogy három évvel ezelőtt sikerült kiemelni a szakkollégiumokat az Európai Uniós támogatások bűvköréből, és bekerültek a magyar állami költségvetésbe. Ez az intézményekben tanuló fiataloknak is óriási biztonságot ad. A jövőben szeretnék, ha kidolgozásra kerülne egy olyan mentor program, amivel a középiskolában tanuló roma fiatalokat el tudnák érni, a szakkollégisták egyéni életútja ösztönzőleg hatna a gimnazistákra, de közben a szakkollégista is megtapasztalja, hogy milyen jó, hogy figyelnek rá, átélheti, hogy fontos, amit mond és, hogy hatással tud lenni másokra.

„Lehet épp az én történetem ad majd nekik motivációt – mondja Begyi Károly. Én nem csináltam egyebet, csak a tanulmányaimra figyeltem, és most ott tartok, ahol tartok. Nagyon fontos feladatomnak érzem, hogy önkéntes alapon érettségi felkészítőt, pályaorientációs előadásokat tartsak. Jelenleg is van rá példa, hogy a kollégisták szervezett módon kimennek szegregátumokba, és ott mesélnek a fiataloknak az életükről, a mindennapjaikról.

A beszélgetés végén a helyettes államtitkár asszony azt mondta, ajándéknak tekinti az élettől, hogy állandóan a roma szakkollégiumok ügyein dolgozhat. „Aki egyszer belép egy ilyen intézménybe, és átéli ezt, az nem is akar távol lenni többé, mert ezek a fiatalok csodás hittel és bizalommal jönnek oda, pedig ők ezt megelőzően nem sok bizalmat kaptak az életükben. Ez egy nagy család ”.