- A Magyar Református Egyház egységének kimondása nagy jelentőségű, jelképes cselekedet volt 2009. május 22-én Debrecenben. Mit szólt ahhoz, amikor először hallott a református testvérek kezdeményezéséhez?
Nem túlzás: elámultam a hír hallatán, mert nagyon-nagy dolognak tartottam, óriási lelkesedéssel fogadtam a hírt. A kommunizmus utáni felszabadulásnak egyik fontos gyümölcse, hogy a Kárpát-medencében határtalanul eggyé válhatunk magyarok újra – persze csak képletesen –, amit a református testvérek szépen megvalósítottak a maguk körében.
- Az országhatárok noha gátat szabnak a valódi egyesítésnek, de a tíz évvel ezelőtt a debreceni Nagytemplomban aláírt Alkotmányozó Zsinat ünnepélyesen kimondja a magyar reformátusok egységét. Miért fontos ez?
Az összefogás mindig nagyon fontos és elengedhetetlen, mert a világ erői pont az ellenkező irányba feszítenek bennünket a széthúzás, szétdarabolódás irányába. Ezért minden egyesülés egy-egy győzelem. A mai világban az egyházi és keresztény élet, a tanúságtevői élet nagy próbára van téve alattomos, rejtett módon, és nem úgy, mint a nyílt keresztényüldözést szenvedő országokban: Közel-Keleten, Afrikában. Erre is megoldást jelenthet a nyílt összefogás, az egymást erősítése. Persze más-más feladatok vannak Erdélyben, Vajdaságban vagy az anyaországban, de a reformátusok egysége jól példázza azt, hogy közös akarattal minden összehangolható.
- A Zsinat egyik mondata így hangzik: „Az egyetemes keresztyén anyaszentegyház közösségében minden keresztyén egyházzal ökumenikus kapcsolatok kialakítására és fenntartására törekednek.”. Debrecenben ez nagyon szépen működik, lévén három történelmi egyháznak is „otthona” a megyeszékhely. De ezt megelőzően is jó volt a kapcsolat a Görögkatolikus Egyház és a Református Egyház között?
Mindig is nagyon jó volt a két egyház közötti kapcsolat, Nyíregyházán és Hajdúdorogon is. Erre valóban nagyon rásegített a Gondviselés azzal, hogy ugyanabban az évben, egyidős és hasonló gondolkodású emberek lettek egyházaink élére kinevezve Debrecenben. Barátokként tudunk azóta is együtt dolgozni, ennek számtalan megnyilvánulását érzékelhetik a kedves hívek.
- Trianon persze a görögkatolikusokat is érzékenyen érintette. A szétszóródottság így ránk is igaz. Érsek atya szerint van arra lehetőség, hogy a reformátusokéhoz hasonló egységet képezzünk a jövőben?
A Magyar Katolikus Egyház rendszere másként működik. Nagyon határozottan tartja tiszteletben az országhatárokat, tehát az biztos, hogy nem lehetséges, hogy szervezeti-joghatósági formában létrejöjjön egy ilyen egység. Az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyar görögkatolikusok az ottani püspök joghatósága alá tartoznak, de például az anyaországban a ruszin nemzetség a Görögkatolikus Metropólia illetékes egyházmegyéjéhez. Ám fizikai határok ide vagy oda a testvéri kötelék megvan a határon túli görögkatolikusokkal, közülük például sok fiatal, aki pap szeretne lenni a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán folytatja tanulmányait és számos más módon teszünk azért, hogy élő legyen a kapcsolat.
A tíz éves református egységről volt szó a Püspökkenyér legutóbbi adásában is, az M5-ön, amit ide kattintva lehet megnézni. A havonta jelentkező ökumenikus közéleti műsorban három egyház püspökei beszélgetnek mindenkit érintő, vallási vagy aktuális kérdésekről. A műsort ezúttal is Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök vezeti, vendégei pedig Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Steinbach József református püspök. A műsor második felében a csíksomlyói pápalátogatásról beszélgettek a főpásztorok.
