Ha valóban útitársak vagyunk, együtt, egymás mellett haladunk, akkor nyíltan és őszintén kell tudnunk beszélni egymással. A keresztény közösségben fölmerülő problémákat, nehézségeket merjük elmondani egymásnak és a vezetőknek! Ebben, természetesen kulcsfontosságú az építő, jó szándék a megszólaló részéről, és annak feltételezése a meghallgató részéről.
- Kik nem kaptak hangot eddig egyházunkban, akiken keresztül pedig a Szentlélek szólhat?
- Mit tehetünk azért, hogy minél többen merjenek megszólalni, véleményt mondani, építő javaslatokat tenni?
- Vajon bátrabbá tesz-e a megszólalásban, hogy a görögkatolikus családhoz tartozunk, vagy esetleg épp ellenkezőleg? Milyen sajátos eszközök vannak görögkatolikus egyházunkban, amelyek segíthetik ezt a megszólalást? Lehet-e ezekkel jobban élni, mint eddig?