Minket is vértanúságra hív az Úr! - Szent György nagyvértanú ünnepe a főszékesegyházban

Szent György vértanú napján az Egyházunk ráirányítja a figyelmet arra, hogy rabok vagyunk, de nem mindegy, hogy mit jelent ez a rabság számunkra – kezdte prédikációját a főpásztor. Az ezen a napon elhangzó Apostolok Cselekedeteinek története meglepő módon nem annyira a vértanúságról szól, hanem valami egészen másról. Éppen csak megemlíti a történet a leírás elején, hogy János testvérét Jakabot Heródes kivégeztette. Jakab volt Jeruzsálem első püspöke, az ő nevéhez fűződik a Jakab-liturgia. Látva, hogy ezzel megnyeri a zsidók tetszését, a király Pétert is bebörtönöztette. A történet azonban hosszabban Péter angyal általi megszabadulásának az eseményeit mondja el. Péter első útja ahhoz a közösséghez vezetett, amelyik folyamatosan imádkozott kiszabadulásáért.

Az evangéliumban már sokkal keményebb szavakat hallottunk: ha engem gyűlölt a világ, titeket is gyűlölni fognak. (vö.: Jn 15,17-16,2) Itt már sokkal közelebb állunk a vértanúsághoz, mert akiket gyűlöl a világ, azokat el is akarja tenni láb alól – hívta fel a figyelmet Fülöp metropolita.

„A Jézushoz tartozásnak ez az ára vagy inkább azt mondom: ez a következménye. Azok, akik Jézushoz tartoznak, azoknak számolni kell azzal, hogy a világ kizárja köreiből, vagy éppen bezárja őket, elteszi láb alól. Csakhogy – Szent Pál szavaival élve – hűséges az Isten, s nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, hanem a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (vö.: 1Kor 10). Tehát, ha a világ elzárkózik tőlünk, vagy elzár bennünket a maga gazdagságától, az nehéz, kemény próbatétel. De tudja Isten, hogy mit bírtok el és mit nem.” – mondta a főpásztor, majd arról beszélt, hogy nem kell azon csodálkozni, ha kigúnyolnak minket, ha kereszténységünk miatt hátrányt szenvedünk, hogy ha kizárnak minket a közösségből.

„Lássuk be, itt most, Magyarországon kevésbé ér minket atrocitások: nem zárnak ki minket sehonnan sem, nem kell attól tartani, hogy kirúgnak minket az állásunkból, sőt épp ellenkezőleg, ma az Egyháznak elismertsége, befogadottsága van. De azt kell mondanom, hogy ez veszélyes. A jólét, az elismertség, a hírnév, a siker, az előrejutás kifejezetten veszélyes, mert megfeledkezünk Jézus szavairól: » ha engem gyűlölt a világ, titeket is gyűlölni fognak«. Hozzászokunk ahhoz, hogy az emberek elismerése éltet minket, hogy a sikerekért hajtunk, s közben megfeledkezünk arról, hogy ez a világ Jézust megölte. De ha Jézushoz tartozom nem kell félnem az elzártságtól, amelyet a világtól kaphatok.” – hívta fel a figyelmet érsek-metropolita atya.  

Természetesen nem baj, hogy ma a világ elismeri az Egyházat, az állam támogatja beruházásainkat, a fejlesztéseket, csak ne tévedjünk el, s tartsuk szem előtt, hogy minket is vértanúságra hív az Úr! „A vértanúság nemcsak néhány peches keresztény sorsa, ami minket nem érhet utol, hiszen »ha engem gyűlölt a világ, titeket is gyűlölni fognak« és ezzel kell számolni.” – figyelmeztette a híveket a főpásztor és hozzátette, hogy a jólétben, kényelemben, elismertségben különösen is nagy szerepe és jelentősége van az önmegtagadó életnek, hogy vállalom-e Jézusért az önmegtagadásokat, a böjtöt, az aszkézist.

Most ez az út adódik, a vértanúság megélésének ilyen módjai állnak előttünk. Ezek apróságoknak tűnhetnek, pedig kapaszkodókat jelentenek. Ezekre szükségünk van, hiszen nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Nem is olyan régen még Magyarországon is üldöztetést kellett elszenvednie az egyházhoz tartozóknak, és nem tudhatjuk, hogy ez valamennyi idő múlva nem sújt-e le ránk ismét. Nem a kényelemhez, a jóléthez, a sikerekhez ragaszkodjunk, hanem Krisztushoz!

Hálás szívvel fogadjuk a jólétet, de lemondásainkon keresztül fejezzük ki, hogy nem a jólétért, hanem Krisztusért élünk. Jó alkalmak erre a pénteki napok, amikor húsmentes étkezés van előírva egyházunkban. Nem kell félni a vértanúságtól, lemondástól, a világtól való elzártságtól, mert ez a szabadulás útja! Ha vállalom, ezekkel élek, akkor megnyílik a börtön ajtaja. Ne féljünk tehát a Krisztus által fölkínált szabadságtól! – zárult a prédikáció.

A Szent Liturgiát búzaszentelés követte. Az életnek is nevezett búza a magyarság egyik legfontosabb gabonanövénye volt. A vele kapcsolatos munkákhoz szép hagyományok kapcsolódtak. Megszentelték a földből éppen kikelő búzát, hogy nyárra bő termést hozzon.

A szertartás során a papok a négy égtáj felé fordulva felolvasták az evangéliumot. Észak felé fordulva a gonosz lélek ártó hatalma ellen szól az ima; kelet felé fordulva azért fohászkodnak, hogy áldja meg az Úr a kezdetet és a vetést; dél felé fordulva az imaszándék az, hogy a déli nap melege érlelje meg a föld gyümölcseit; végül nyugat felé fordulva, hogy a megnyugvás örömét és a célhoz érkezés kegyelmét is elnyerjük.