2024. május 15-én kora reggel zajos volt a Nyíracsádi Görögkatolikus templom udvara. Itt gyülekeztek a magyarság egyik legnagyobb búcsújába induló motorosok. A Szabolcs és Hajdú-Bihar vármegye több településéről érkező társaság a 6.30-kor kezdődő imádság előtt érkezett. A motorok megáldását követően az irányt a nyírábrányi határátkelő felé vettük. Ezután az első úticél a szaploncai vidám temető volt. ( A temető elnevezése onnan ered, hogy 1935-ben, fából faragott, olajfestékkel díszített és a népköltészet vicces írásaival ellátott keresztek kerültek a hantokra. Az általában rímelő írások az elhunyt életével, vagy halála okával kapcsolatos viccesen megfogalmazott rigmusok.
„Itt nyugszom én idelenn,
Pop George Ocuta a nevem.
Amíg világomat éltem,
Sok-sok disznyót megperzseltem.
Rengeteg húst is megettem,
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év,
Még egy kicsi öregség,
De a halál nem hagyott,
A föld alá parancsolt.
Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban.”
Tovább indulva, Barcánfalva felé mentünk, ahol az 1720-ban épített fatemplomot és a ’90-es években felújított monostort tekintettük meg. Itt mindenkinek lehetősége nyílt egy kis elcsendesedésre, ugyanis itt hosszabban megpihentünk, mert tudtuk, még mindig nagy út áll előttünk. Beszterce, Szászrégen, Szováta és Székelyudvarhely érintésével eljutottunk Ivóba, a szálláshelyre, ahová ekkorra már a busszal utazó zarándok társaink is megérkeztek.
Másnap a Madarasi Hargita felé indultunk, ahol páratlanul szép látvány tárult élénk. 1633 méter magasságig jutottunk a motorokkal. Gyergyószentmiklós felé, a Zetelakai víztározónál találtunk egy palacsintázót, ahol mindenki kedvére ehetett a különféle ínyencségekből. Gyergyószentmiklós városába érve egy ortodox templomot látogattunk meg, ahol egy olyan ikon található, mely pár évvel ezelőtt könnyezett. Itt, sajnos az aznapi utunk egy műszaki hiba következtében véget ért. Pénteken a buszos zarándokokkal közösen meglátogattuk a csíksomlyói kegytemplomot, majd a lelki töltődés után a Gyilkos tavat és a Békás szorost vettük célba. Néhányan elmentünk egészen a Békási viztározóig.
A szombati nap korán és sajnos esővel indult. A zarádoklatunk itt igazi zarándoklattá vált, hiszen egészen a végcélunkig, Csíkszeredáig esett az eső. Többen teljesen eláztak, másokat esőruha védett a hideg és bőséges csapadéktól. Mintha ezt a küzdelmes, lassú 2 órát nekünk adta volna a jó Isten vezeklésképpen. A megérkezést követően az eső elállt és a nap is lassacskán kisütött, s el is indulhattunk a búcsú helyszíne felé, immár gyalogosan. A hömpölygő tömeg teljesen elárasztotta a templom környéki utcákat. Mindenki figyelmes és segítőkész volt.
A püspöki Szentmisén a Pécsi Egyházmegye püspöke, a Geszterédi származású Felföldi László atya által mondott homíliában beszélt a megújulás fontosságáról és az ifjúság jó úton való tartásáról, melyben meghatározó szerepe kell, hogy legyen a családnak, azon belül is a szülőknek. Az alábbi linken a teljes szentbeszéd elolvasható: https://www.magyarkurir.hu/hirek/felfoldi-laszlo-csiksomlyon-megujulas-ereje-kozosseg-forrasa-csaladi-asztal-es-az-oltar
A Himnuszok után a motoros csapat nagy része a szállásra tért vissza, akik másnap reggel indultak haza. A velük tartó és őket vezető két atya - Ignácz András és Tatai Zoltán - a búcsúi liturgiát követően indultak haza egyházközségeikbe.