Mozgalmasan alakult az ősz a Szent Lászlóban

Intézményvezetői viszontlátogatás Paderbornból 

Debrecen észak-közép németországi közepes méretű testvérvárosával, Paderbornnal (lakosság 148 ezer körül), egészségügyi intézményünk egy olyan kapcsolat létrehozását tűzte ki célul, melyben elősegíthetjük diákjaink többrétű fejlődését nyelvi és szakmai irányokban. Ennél fogva a 2018. áprilisi, igazgatóhelyettesi magyar látogatás viszonzásául, a hasonló profillal működő VIA ACADEMIA intézmény vezetői háromnapos ittlétük során bepillantást kaptak a város és az iskola ez irányú szakmai munkájába.

Bánk Tibor igazgató úr szervezésével vendégeink megismerkedhettek a Hospice-szolgálat működésével a Kenézy Gyula Kórházban, illetve az illetékes osztályvezető előadásában Debrecen város regionális és helyi oktatási stratégiájával a Polgármesteri Hivatalban.

Görögkatolikus egyházunk történelmi hátteréről és a szociális ellátó rendszerében működő szeretetszolgálatról és gyermekvédelemről Főtisztelendő Lukács Imre ökonómus úr adott tartalmas előadást az érseki hivatalban, mely tájékoztatásban reményét fejezte ki az adott németországi egyházmegyével való kapcsolatfelvétel lehetőségéről is. Iskolánk megtekintésének keretében a szakvégzettségű kollégáink élő tanóra keretében mutatták be, hogy milyen módszerek bevonásával fejleszthető a diákok érzékenysége a fogyatékossággal élő embertársaik iránt.

A három nap tapasztalatainak kimerítő értékelése után a két intézmény vezetője a szorosabb kapcsolat létrehozása iránti igényét fejezte ki. 

Énekkar és ikonfestő kör alapítása 

Az idei tanévben Kovács Lilián ének- és Hajdúfiné Éva rajzszakos tanárnők segítségével beindult a hivatalos énekkar működése, illetve az egyházi ikonfestő önfejlesztő képzőkör munkája középiskolánkban. A főleg a 9-10. évfolyamokból szerveződő énekkar október 6-án lépett fel először a debreceni Honvédtemető kertjében a Hősök Mauzóleuma előtt, dalaiban megemlékezve az 1848-as szabadságharc mártírjairól, s alig három héttel később az 1956-os forradalom méltóságteljes iskolai megemlékezésén a tanári kar és a diákság előtt.

 A hét minden szerda délutánján lévő ikonfestő kör keretében az alapítók számára nemcsak az a cél, hogy művészileg fejlődve értékes táblaképeket alkossanak diákjaink, hanem az is, hogy közelebb kerüljenek Jézus Krisztuson keresztül az emberiséget irgalmasan szerető Istenhez, éppen a képfestés folyamatában kialakuló lelkiéletükön keresztül. 

Nevelőtestületi értekezlet 

Idén, október 12-13-án intézményünk tanárai nevelőtestületi értekezleten vettek részt a csonka beregi tájegységen Beregdaróc központtal, többek között Kapin István parókus agyagi támogatásával. Az értekezlet fő témái a tanulói lemorzsolódás megakadályozása és a beiskolázási elképzelések körül forogtak.

A beregi és a szatmári régió nevezetességeinek megtekintése mellett, tanári karunk Paraklisz szertartásán vett részt Szikora Ede atya vezetésével a helyi görögkatolikus templomban, aki további beszámolójában történelmi távlatba állítva az egyházközség kialakulását, bemutatta annak jelenét is. A nevelőtestület az értekezlet után új inspirációkkal gazdagodva folytatja munkáját. 

Kerítésfestés  

„Gyere te is, fessük le együtt az iskola kerítését!” - hirdette a plakát a Szent László Gimnázium folyosóin. Szeptember 20-án, a csütörtöki tanítási órák után 30 diák állt kint az iskola főbejáratánál festőecsettel a kezében. Miután minden tanuló aláírta a jelenléti ívet, készítettek egy közös emlékfotót az elkövetkező években idejáró nebulók számára, majd mindannyian csiszolópapírt és drótkefét ragadva, lelkesedéssel kezdték el tisztítani az iskola kerítését. A munka szaporasága miatt gyorsan elérkeztek a diákok a már sima felületek festéséhez.

Emese tanárnő és Evariszt atya segítségével pénteken ugyanígy folyt a munka a szép napsütéses délután során. A festés közben megéhező „kismunkások” lila hagymás zsíros kenyérrel táplálkozhattak. A harmadik munkanapon, szombaton kapták meg az ajándék pólókat. Az évfolyamokon keresztülívelő ismerkedési lehetőség kitűnő közösségfejlesztési alkalom volt a három nap során. A diákok remélik, hogy a tavaszi festésre még több tanuló eljön, mint ahogy a pólókon is olvasható: „több vagy, ha adsz”. Gimnáziumunk, szakgimnáziumunk és szakközépiskolánk kerítésének festését Bucskó János vállalkozó és kivitelező támogatta. 

Mi csak vándorok vagyunk… 

A Szent László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskola maroknyi csapata elindult az Árpád-házi uralkodók megismerésének nyomába, hogy lelkileg felfrissüljenek az iskolai szalagavató-ünnepség előtt. A „Léleksimogató” helyszíne Sárospatak és Pálháza volt. A közös utazás nagy élmény volt, mert hamar hozzánk szegődött a jókedv és a vidámság! A sárospataki vár nyújtotta látvány, a Bodrog parti séta, azonnal elfelejtette velünk, hogy honnan jöttünk, és milyen nagy feladat vár ránk a jövőben elsősorban az érettségit illetően. A szellemi ismeretszerzés után a test táplálása következett. Az étteremben elfogyasztott turista menü egyszerű és ízletes volt.

Kora délután, a szállás elfoglalása után, jöhetett az önfeledt játék. Ki hogyan tud tollaslabdázni, vagy kinek hogyan megy a kártyajáték? Öröm volt a köbön. Ezt követően Parakliszon vettünk részt Pálházán a görögkatolikus templomban Trescsula László atya vezetésével, aki Szent Lukács evangélista életrajzát felhasználva buzdította diákjainkat, de elsősorban lány növendékeinket a nőiség valódi megélésére. A vacsora elfogyasztása után egy lélek- és gondolatébresztő filmet néztünk meg közösen, mely után felemelő érzés volt meghallgatni a különböző véleményeket és kérdéseket a család életében megjelenő istenhit szerepéről.

Pénteken túrázni indultunk, a késő őszi idő nagyon kellemessé tette a sétánkat. A Sólyom-bérc nyújtotta látvány igazán simogatta a nagyvárosi lelkünket. Az idő megállt, a diákok és Tóthbegyi Zsolt tanár úr is azt vallotta, hogy itt kell maradni, nem kell visszatérni Debrecenbe! Eljött a szombat, az utolsó nap! Kicsit fáradtan és szomorúan pakoltunk össze, de még egy utolsó kaland várt minket: egy lesiklás a Zempléni Kalandpark bob pályáján. Az adrenalin jócskán megtette hatását, s a közös képek és emlékek örök emlékül szolgálnak majd.

Köszönjük a lehetőséget, és reméljük, hogy sikerül hagyományt teremteni ebből a „léleksimogatásból”!