Munkaerőpiaci elvárások és értékalapú nevelés – Konferencia a katolikus oktatásról Budapesten

A rendezvényen részt vett és előadást tartott Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius. Jelen volt Szűcs Dóra, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke és Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának főtanácsadója, valamint Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet igazgatója is.

A tavalyi nagy sikerű váci rendezvény után a második Lumen Educationis konferenciára is több száz pedagógus, oktatás-nevelés területén tevékeny országos és helyi vezető érkezett. Az oktatástechnikai kiállításon több cég kínált robotikai megoldásokat, játékos tanulási módszereket és modern taneszközöket a katolikus tanintézmények számára. A konferencia pedig lehetőséget teremtett arra, hogy az iskolafenntartók, vezetők, tanárok megvitassák a korszerű pedagógiai és oktatástechnológiai kérdéseket, különös tekintettel az iskola és a munkaerőpiac kapcsolatára, megőrizve a nevelés autonómiáját és értékalapúságát. A rendezvény szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Csáki Tibor nagymarosi plébános, az Organikus Pedagógia Egyesület alelnöke volt. Marton Zsolt váci megyéspüspök videoüzenetben üdvözölte a konferencia résztvevőit.

A katolikus oktatás alapvető céljairól és napjaink pedagógiai kihívásairól szólva Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius a konferenciát megnyitó beszédében elsőként XIV. Leó pápát idézte:

Az oktatás nem melléktevékenység, hanem az evangelizáció valódi szövetét képezi: ez az a konkrét mód, ahogyan az evangélium kapcsolattá, kultúrává válik…”

(Rajzoljuk meg a remény új térképeit kezdetű apostoli levél)

A Szentatya azt is megjegyezte, hogy „széttagolt, digitalizált környezetben élünk, amely megköveteli, hogy megújítsuk a keresztény nevelést”. Erről már hatvan évvel ezelőtt, más kihívások közepette a II. Vatikáni Zsinaton is szó volt, s ezt a Gravissimum educationis nyilatkozat rögzítette. A zsinat olyan oktatási-nevelési munkára szólít fel, amely nemcsak tudományos szempontból szigorú, hanem felkészíti a fiatalokat arra, hogy hűséges tanítványokként éljenek egy komplex világban. Az Isten képmására teremtett emberi személy méltóságán alapuló nevelés, mélyen szent törekvés. „A hiperdigitalizáció széttöredezheti a figyelmet; a kapcsolatok válsága megsebezheti a pszichét; mégis, pontosan itt lehet a katolikus oktatás jelzőfény: nem nosztalgikus menedék, hanem a pedagógiai innováció és a prófétai tanúságtétel laboratóriuma. A remény új térképeinek megrajzolása: ez a sürgős feladat” – ezt már XIV. Leó írja az említett apostoli levélben, és három prioritást jelöl meg: „Az első a belső életre vonatkozik. A fiataloknak szükségük van a csendre, a lelkiismeretükkel és Istennel való párbeszédre. Másodrészt oktassuk őket a technológia és a mesterséges intelligencia megfontolt használatára, helyezzük az embert az algoritmus elé. A harmadik a fegyvertelen és lefegyverző békére vonatkozik: tanítsunk erőszakmentes nyelvezetet, megbékélést, építsünk hidakat, ne falakat.”

Michael Wallace Banach érsek a Lumen Educationis konferencián hangsúlyozta: „Az oktatásnak nem egyszerűen a diákok karrierre vagy személyes sikerre való felkészítéséről kell szólnia, hanem arról, hogy olyan tanítványokká formáljuk őket, akik elmennek, és átalakítják a világot Krisztus szeretetével.” A nuncius arról is beszélt, hogy a Katolikus Egyház több mint 231 ezer iskolát és egyetemet működtet 171 országban. A legtöbbet Afrikában (38%), ezt követi Európa (21%), Ázsia (19%), Közép- és Dél-Amerika (11%), majd Észak-Amerika (7,5%). A magyarországi helyzetről szólva rámutatott: A jövőben számos kihívás merülhet fel a katolikus iskolák szervezésével, finanszírozásával és igazgatásával kapcsolatban az egyre összetettebb és pluralistább társadalomban. Remélem, hogy az ilyen ügyeket mindenki számára igazságosan és méltányosan rendezik.” Hozzátette: „A magyar katolikus iskolák egy jelentős hagyomány örököseinek, valamint a társadalmi, kulturális és gazdasági szövet élő, aktív részének tekintik magukat… kiváltságos helyek, ahol az evangélium és a kultúra közötti párbeszéd formálására törekedhetünk…”

A diákok pedig az „élő” szót várják a pedagógusoktól, mielőtt meghallgatnák a „kimondott” szavakat, abban az értelemben, ahogy Szent VI. Pál írta: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.” (Evangelii nuntiandi, 41) XIV. Leó pápa arra is felszólította a katolikus iskolákat és egyetemeket, hogy „népszerűsítsék az egyszerűséget és a fenntartható életmódot, és segítsék a diákokat abban, hogy felismerjék a Föld gondozásáért való felelősségüket. A szegények oktatása pedig a keresztények számára nem szívesség, hanem kötelesség…” A nuncius kitért arra is, hogy „Az egyházaknak új módszereket kell találniuk a lelkipásztori szolgálat finanszírozására. Nyugaton egyre több egyház hoz létre profitorientált szervezeteket, hogy bevételi forrásokat teremtsenek a költséges lelkipásztori erőfeszítések finanszírozásához. Az egyházak és intézményeik túl sokáig működtek elszigetelten. Több az innováció, az erő és a tanúságtétel a közös ügyért végzett közös munkában.” Az előadó a továbbiakban Ferenc pápát idézve arról is szólt, hogy a katolikus oktatásnak és a kiskorúak védelmének kéz a kézben kell járnia, hogy „minden gyermek, minden kiszolgáltatott személy biztonságos környezetet találjon az egyházi közösségben”. A tanárokhoz fordulva Michael Wallace Banach érsek kifejtette: „Köszönöm, hogy egyházunk ifjúságát szolgáljátok! Ki tudja, lehet, hogy éppen a következő Brenner Jánost, Salkaházi Sárát, Batthyány-Strattmann Lászlót vezetitek, tanítjátok!... Minden pedagógus nagy ajándék az egyház és a nemzet számára!”

A konferencián a munkaerőpiac mai és jövőbeli kihívásairól Horváth Ádám az Education: NEXT Oktatástechnológiai Szövetség elnöke, a Prohuman Zrt. szakmai fejlesztési igazgatója tartott előadást. Az Egyház szociális tanítása alapján kifejtette: a mesterséges intelligencia és a robotika bevezetése csak akkor szolgálja a közjót, ha közben senki nem veszíti el munkaerőpiaci jövőjét pusztán azért, mert a technológiai változás gyorsabb, mint az oktatási-képzési és társadalmi intézmények alkalmazkodóképessége. „Az AI mai verziói válaszokat jósolnak és nem számolnak a következményekkel. Az ember képessége, hogy a valós világban lévő történések hatását is képes felmérni, abból következtetéseket levonni. A technológiai fejlődéssel a munka világában a kompetenciaelvárások is változnak, napjainkban az ember mintegy karmesterként kell működjön: bonyolult folyamatokat irányít, fő tevékenysége e folyamatok fejlesztése, átalakítása.

Ma már nem az az elvárás, hogy a munkavállaló képes legyen bizonyos tevékenységeket megismételni, hanem hogy képes legyen jobban elvégezni a munkáját (a többi munkavállalóval együttműködve fejleszteni), és ez csak akkor működik, ha érti a technológiai folyamatokat.” Kérdés, hogy az iskola képes-e ezt a szemléletváltozást lekövetni. Erre válaszolva az előadó rámutatott: a diákokat arra kell felkészíteni, hogy a problémákat másokkal meg kell beszélniük, a megoldáshoz nem lesz előre meghatározott forrás, amiből kiindulhatnak, nem lesznek segítő instrukciók, és csoportban kell dolgozniuk. Az információk megtalálása ma már nem kihívás, emlékezni ezekre, vagy felhasználni – ezt már tudják a nagy nyelvi modellek. Fejleszteni, a következményekkel számolni, változtatni, ez az ember feladata. Ehhez például az iskolában elsajátítandó olvasás-szövegértésnek a kompetenciamérés szerinti 5. szintje a megfelelő egy MI-vel kibővített munkakörnyezetben. Jelenleg a minimumelvárás a NAT szerint a 2. szint, az alap a 3. szint. Az 5. szintet az oktatásból kilépő diákok 40 százaléka nem éri el. Az előadó rámutatott: a katolikus oktatás feladata a technológiai változás mai korában is a nyitottság kell hogy legyen, nem csupán kompetenciákat kell adnia, hanem a remény jegyében formálnia kell az ítélőképességet, a méltóságot, a felelősségteljes hozzáállást.

Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke a nevelés autonómiájáról és értékközpontúságáról tartott előadást. Mint mondta: „A mai fiatalok egy eddig ismeretlen ellentmondással kénytelenek együtt élni. Azzal a frusztráló tapasztalattal, hogy miközben egyetlen kattintással megkaphatnak egy kész választ, egy árut vagy egy információt, nem képesek ugyanilyen gyorsasággal felnőtté, felelős döntésekre és elköteleződésre kész emberré válni. A gombnyomásra érkező világ elhiteti, hogy a létezés is gombnyomásra működik. De a személyiséggé érésnek nincs szoftverfrissítése.”

Az előadó kifejtette: „Az Európai Unió, az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – a szerk.) vagy éppen a Világbank nemzetközi dokumentumai az utóbbi évtizedekben szinte kizárólag az eszközjellegű racionalitásra és a versenyképességre helyezik a hangsúlyt, ahogyan ezt a Nevelési Kongregáció fogalmazta meg 2014-ben. Az oktatásról pusztán funkcionális módon gondolkodnak. A katolikus iskoláknak, s különösen a piarista hagyománynak határozottan ellent kell állniuk ennek a nyomásnak – szögezte le az előadó. – Ha engedjük, hogy az iskoláinkat bekebelezze az utilitarista oktatásfelfogás, akkor az intézményeinkből versenyistállók, a diákjainkból pedig csupán számszerűsíthető humánerőforrások lesznek. A katolikus iskola nem az elit zárt klubja, hanem a gyengék felkarolásának, a nehéz sorsú fiatalok kísérésének a terepe is. A piac csak a legkiválóbb munkaerőt akarja kiszűrni. Mi a teljes embert akarjuk kibontakoztatni, függetlenül attól, hogy a gazdasági gépezet hányasra osztályozza őt. A végletekig teljesítményközpontú kultúrába vissza kell vezetnünk az ingyenesség és a bizalom kritériumát. Az igazgató felelőssége elsősorban nem a költségvetés egyenlege vagy a PR-mutatók maximalizálása, hanem az intézmény lelkének az őrzése. Az adminisztrációt, a könyvelést vagy az épületüzemeltetést ki lehet szervezni külső cégeknek. De az iskola lelkét, az evangelizáló és jelen lévő identitást csak a helyben lévő, elkötelezett közösség képes fenntartani.”

Zsódi Viktor SchP elmondta: „Egyre nehezebben csendesedünk el, egyre nehezebben hallgatunk meg másokat, és egyre képtelenebbek vagyunk meghallani saját belső hangunkat vagy Isten szavát. Ezért a mai pedagógiának nem csak a válaszadásra, hanem a fiatalok kérdező attitűdjének kinevelésére kell összpontosítania. A nevelést nem lehet digitális platformokra bízni, az információ átadásától el kell lépnünk az emberformálás szakaszába. A túrák, a táborok, a közösségi szolgálatok a digitális elszigetelődéssel szembeni létfontosságú ellenpontok: testet, időt, fizikai fáradságot, valódi figyelmet és jelenlétet igényelnek.” A pedagógusokról szólva pedig rámutatott: „A nevelés területe azért kiszervezhetetlen, mert a személyes tanúságtételt nem lehet delegálni. A nevelés motorja az a csendes munka, amely a pedagógus lelkében zajlik. Ez a hivatás olyan embereket igényel, akik feddhetetlenek, a szellemi és lelki dolgokra érzékenyek, és őszintén vágynak Isten akaratának megvalósítására. Ezt a belső forrást a csend és az imádság mély lelkülete, Isten Igéjének hallgatása és a szentségi élet táplálja. A nevelés nem üzleti tranzakció, ahol információt cserélünk teljesítményre, hanem a szeretet és a kegyelem ingyenes tere, amely a teljes emberi méltóság kibontakoztatására törekszik.”

A konferencia további részében intézmény- és cégvezetők – Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora; Puskás Balázs, a Szent Mihály Intézményfenntartó igazgatója és Farkas Bertalan Péter, a Prohuman Learning Solutions ügyvezetője és szakmai igazgatója – beszélgettek a nap témájáról. Majd vállalati HR-vezetők és a Veresegyházi Katolikus Gimnázium két diákja folytatott kerekasztal-beszélgetést a munka és az oktatás világának kapcsolódási pontjairól.

Szabó Letícia (GE Vernova Hungary Kft., szenior országos HR-partner) a kívánatos munkahelyi kompetenciákról részletesen is beszélt a fiataloknak: „Meg kell tanulni, hogy célok vannak, határidőket kell tartani, együtt kell működni sok emberrel, rengeteg adatot kell biztosítani másoknak, nem csak a saját céljainkat kell nézni." Arról pedig, hogy melyek azok a készségek, amelyeket nem lehet kiváltani az MI-vel, azt mondta: egyrészt a kritikus, a rendszerben való gondolkodás, másrészt az együttműködési, kommunikációs képességek fontosak – ennek jó eszköze az iskolában a közösségépítés –, harmadrészt a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség (reziliencia) szükséges a változó világban.

A nap szekcióülésekkel folytatódott, ezt követően pedig átadták négy témában a Katolikus Innovációs Díjakat.