Nagy lépés a közösség számára, de csak az első lépés Krisztus útján: parókiaszentelés dél-Budán

A parókiaszentelésben Zakeus történetét hallottuk, aki házába fogadta az Úrjézust. A házszentelés mindig ezt jelenti: a házunkba fogadni az Úrjézust – mondta Kocsis Fülöp atya.  

„Azért könyörgünk, hogy Jézus érkezése valóban otthonná tegye ezt a házat. Mert az otthon korántsem csupán egy szépen megépített ház. Az ember akkor érzi egy szépen megépített házban otthon magát, ha van kivel megossza. Körülöttünk szaladgál a gyereksereg, de ők sem képesek igazán otthonná tenni ezt a parókiát, erre csak Krisztus képes, az ő ide történő belépésével valósul meg. Azért imádkozunk, hogy ez a lak az egyház otthona legyen, ahol mindenki otthon érezheti magát, akinek Krisztus számít, és akinek Ő a legfontosabb.”

Amikor a szentelt olajjal megkentük a házat, Krisztusnak akartunk otthont teremteni, hogy ő érezze jól magát itt. Sokszor a keresztény életet a becsületes, erkölcsös élettel azonosítjuk, egy olyan élettel, amiben törekszünk a szeretet gyakorlására. De ehhez nem kell keresztényneek lenni, ezt bárki megteheti, így vagyunk megteremtve mi emberek, aki igényes, annak ez fontos. De reményeink szerint Isten nemcsak a falak közé lép be ebbe a házba, hanem a mi lelkünkbe, testünkbe is be akar lépni. Az keresztény, aki nemcsak követi a krisztusi parancsokat, hanem akiben Krisztus él.

„Tamás atyát azért küldtem a délbudai vidékre, hogy sokakhoz elvigye Krisztust, és rajta és az ő családján keresztül sokan ismerjék fel, hogy egészen más lesz az életünk Krisztussal – folytatta az érsek-metropolita atya. Botladozunk ugyan továbbra is, bűnt követünk el, nem válunk ettől még szentebbé, de a szentség útjára lépünk. Tamás atyát is erre kérem, hogy hívei is a szentség útjára lépjenek. Nagy lépés ez a parókia a közösség számára, de csak az első lépés Krisztus útján. Azért imádkozom, hogy ami most elkezdődött hosszú, hatalmas folyam legyen, sok-sok lépésen keresztül minél több emberhez el tudjon jutni. 

Simicskó István frakcióvezető úr, aki maga is görögkatolikus, szintén jelen volt ebben az örömteli, ünnepi pillanatban. Elmondta, hogy tapasztalatai szerint, amióta Kocsis Fülöp érsek-metropolita megkezdte működését, görögkatolikus egyházunk hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Dél-Budán valóban régi igény és régi terv volt, hogy legyen egy templom és legyen parókia, hiszen itt jelentős számú görögkatolikus él. A politikus kiemelte, hogy a mai világ problémái kihívást jelentenek a történelmi egyházak számára, hiszen a nyugati világ spiritualitása nem erősödik. Ezért minden templom vagy parókia, ami megépül, egy bástya kell, hogy legyen, amellyel hirdetjük Krisztus szeretetét. Előre kell tehát mennünk, templomokat és iskolákat kell építenünk, mert ez jelenti a jövőt, a megmaradásunkat, és azt az értékrendet, amivel le tudjuk élni a földi életünket és beteljesítjük azt.

Kocsis Tamás atya erre reagálva azt mondta, ebben a környezetben nem nehéz erős várrá lenni, ha ilyen fogadtatásra lelhetnek, mint amit Karsai Ferenc polgármester úrtól is kaptak. 

Budafok-Tétény városrész polgármestere elmondta, hogy településükön hagyománya van a különböző felekezetek együttműködésének, és mindennapos, hogy ugyanazért a célért való küzdelemben segítik egymást. Budafok jelmondata: „kisváros a nagyvárosban”, az egyházi életben is érzékelhető. Együtt építik azt az építményt, amiből gyermekeik családjai, elesettjeik profitálhatnak. Nagy szeretettel fogadják be Budafokra a görögkatolikusokat. 

Az egyházközség képviseletében Dr. Kóczy László köszönte meg a kormányzat és a Hajdúdorogi Főegyházmegye támogatását, és elmondta, mekkora öröm a közösség számára, hogy most itt lehetnek. „Eddig volt egy gyönyorű, egyre bővülő közösségünk, akinek a feje fölött nem volt ház, és az első lépés most megtörtént.”

Kiemelte, hogy az egyházközség tagjai anyagi és kétkezi támogatásukkal segítették a parókiaépület befejező munkálatait.

A délután vidám beszélgetésekkel, és egy közös vacsorával folytatódott, Kocsis Tamás atya pedig még egy kis kulturális programról is gondoskodott. A házigazda és családjának öröme mindenkire átragadt.