Nagyböjti elmélkedések a Hajdúdorogi Főegyházmegye fiatal szolgálattevőitől - 3. rész

A fő kérdésnek mégis annak kell lennie, hogy miért böjtölünk? Mire való? Mi a lényege?
Hittanórán egy elsős kisfiú a maga őszinteségével erre a kérdésre azt válaszolta: azért kell a böjtben lemondanunk, hogy Isten belénk férjen.
Amikor Krisztus arról beszél, hogy ne váljunk komorrá, épp erre gondol. A böjtnek nem szabad kihívássá egyszerűsödnie. Nem a magam sanyargatásáról, és főként nem a szabályok betartásáról kell szólnia. Látnunk kell, Isten mennyi örömöt akar adni ezeken a lemondásokon keresztül is.

Szent Efrém imáiban is azért imádkozunk, hogy amíg én észreveszem a hibáimat a böjtön keresztül, addig alázatosabbá, kitartóbbá, józanabbá, és főként szeretőbbé váljak.
A böjt által, míg én „kisebbedem” (a vágyaim, a rossz szokásaim, a bűneim), addig az Istennek kell bennem növekednie. Ha pedig ez megtörténik, akkor Ő be tud tölteni, lelki örömökben lesz részem, és rájövök, hogy az Isten szeretete milyen boldogságot tud adni.

Vegyük észre a böjt örömeit! Engedjük be lelkünkbe Istent, mert a gyermeki lélek a maga őszinteségével észre tudja venni azt, ami mellett mi felnőttek sokszor elmegyünk: „azért kell böjtölnünk, hogy Isten belénk férjen.”