Nagyváradi zarándoklat: első nap

2017. október 14-15-én görögkatolikus zarándoklatot szervezett a Hajdúdorogi Főegyházmegye a Szent László emlékév kapcsán Nagyváradra. Már a regisztrációból is látszott, milyen sokan gyűltünk össze a Partiumban, ezen a különleges eseményen. Közel ötszáz résztvevője volt a zarándoklatnak. 

Miért Nagyvárad? 

A 2017-es Szent László emlékévet a nemzetpolitikai államtitkárság hirdette meg trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából. Számtalan programmal készültek erre az évre a határon innen és túl is. Lesz egy dokumentumfilm is, amely bemutatja, hogy a kutatók egy ereklye alapján hogyan rekonstruálták Szent László arcát. Emellett Rómában megjelentetnek egy angol-olasz kétnyelvű Szent László-életrajzot is. Az emlékévhez tehát sok civil szervezet, Szent László nevét viselő vagy a kultuszát őrző település, intézmény csatlakozott. Mai napig a nagyváradiak nagy Szent László-ünnepséget tartanak, minden évben a húsvét utáni ötödik vasárnap, a váradi székesegyházban. Ekkor László király mellszobrát kiállítják a székesegyház főoltárára. A szertartás után megtekinthető az a szekerce ereklyetartó, amely Szent László koponyacsontját tartalmazza. Sok zarándok rója le ilyenkor tiszteletét a szentként tisztelt király előtt. A legendák kegyes lovagkirályként mutatják be, mint a késő lovagkori lovagi eszmény megtestesítőjét. Népszerű szent Magyarországon és a környező országokban, sok templomnak védőszentje. 

Szabadprogram 

A zarándoklatra számos városból gyűltek össze görögkatolikusok: Debrecenből az Attila térről, a Csapókertből, Hajdúdorogról, Nyíradonyból, Létavértes-Nagylétáról és az Érseki Hivatal is képviseltette magát. Az első napon, október 14-én a közös esti program vecsernye volt a Nagyváradi Székesegyházban. Előtte viszont minden csoport nagy érdeklődéssel vetette bele magát a városnézésbe. Az Érseki Hivatal munkatársait a helyi Góbé Csárda tulajdonosa vezette körbe a belvároson.

Megmutatta többek között Szent László király kőszobrát a római katolikus bazilika kertjében. Az egykori múzeum kertjében elásott szobrot csak a rendszerváltást követően merték előásni. Szacsvay Imre szobrához is elvitte a csoportot, a mártírhalált szenvedett nemzeti hős szobrának felirata: Csak egy tollvonás volt a bűne. Ugyanis 1848-ban Váradolaszinak és Újvárosnak volt országgyűlési képviselője, és mint a függetlenségi nyilatkozat szövegezőjét és aláíróját 1849-ben őt is kivégezték. A főtéren benéztek még a görögkatolikus székesegyházba is.

Kellemesen elfáradt a társaság, egy kis pihenőt tartottak hát az esti vecsernye előtt. 

A vecsernye 

A szertartáson már minden zarándokcsoport egybegyűlt, a vecsernyét Szocska Ábel, apostoli kormányzó vezette. Részt vett Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Virgil Bercea görögkatolikus püspök is. A vecsernyét élőben közvetítette az Erdélyi Mária Rádió.

Szocska Ábel atya a szentekről beszélt. Mi emberek ugyanis sokszor fordulunk hozzájuk, hogy kérjük az ő segítségüket, közbenjárásukat. Emellett van egy olyan képességük, hogy különleges kapcsolatot tudtak ápolni a jó Istennel. Szent László is nem csak azon fáradozott, hogy szent legyen, hanem hogy másokat is Isten elé vezessen. Jó példája ennek a mi zarándoklatunk is, hiszen most minket is ő vezetett ide. A szent eszközöknek pedig megvan az a képességük, hogy megszólítják az embert, Istenhez hívnak és vezetnek minket. Ennek kapcsán mondta el, hogy hozott magával valamit. Érsek atyának tartozott egy dologgal, amit most szeretne pótolni. Rábízott ugyanis korábban valamit: egy kis harangot, hogy készíttessen hozzá egy foglalatot. Amikor a Metropólia Hivatalát megáldották, akkor szerette volna átadni ezt az ajándékot, de most hozta magával. A hivatali székházban, ahogyan a mai estén Szent László hívott bennünket, úgy a harangszó is hívni fogja majd az ott dolgozókat, hogy ők is közeledjenek Istenhez – majd a Mária Rádió hallgatóira is gondolván, megkongatta a harangot. Végezetül azt mondta: "kívánom, hogy egész katolikus egyházunknak adjon a jó Isten nagyon sok szentet, akik ezreket vezetnek majd az Isten színe elé."

Kocsis Fülöp metropolita megköszönte az ajándékot, és jelezte, hogy ő maga is készült meglepetéssel. Méghozzá Böcskei Lászlónak, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspökének hozott egy különleges oklevelet. Ezt a hajdani nagyváradi püspöknek adományozták a hívek annak idején. Schlauch Lőrinc 1824-1902. között élt, nagyváradi római katolikus püspök volt, bíboros, egyházjogász. 1897-ben pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából kapta ezt a díszes oklevelet a római katolikus hívektől. A történelem viharában ez azonban máshová került, hiányzott is a nagyváradi levéltárból, és úgy gondoltuk – mondta a metropolita - hogy felkutatják és elhozzák püspök atyának.

Böcskei László nagy örömmel vette át a meglepetést. Köszöntőjében úgy fogalmazott: "ami ma este itt történt, egy egyedülálló esemény. Ebben az esztendőben a fő törekvésünk az volt ugyanis, hogy Szent Lászlót jobban megismerjük. Az ő nagyságát jobban megértsük és magunkévá tegyük az üzenetét. Amikor róla olvasunk, nem lehet kikerülni ezt a szót: hit. Tudom, hogy a mai zarándokok is hittel jöttek el ide, és azért is vannak itt, hogy megerősödjenek hitükben, kérjük ehhez Szent László közbenjárását. Egyébként minden évben ellátogatok Schlauch Lőrinc sírjához, most még szorosabban fogok gondolni majd erre a kapcsolatra, kapcsolatunkra. Virgil Bercea görögkatolikus püspök is sokat van itt nálunk, megosztjuk egymással a jót és kevésbé jót is. Így együtt próbálunk a hívekkel ebben a városban tanúságot tenni arról, hogy a mi küldetésünk a hit és a szeretet" – zárta sorait a nagyváradi püspök. 

A vecsernye után lelkileg gazdagodva tértek a zarándokok vissza a szállásukra, ahol egy kellemes vacsora keretében osztották meg egymással a nap élményeit.