Ne a karácsonyi üdvözlőlapok idilli képére törekedjünk - Ilyen volt az első Teológia Bár

A hétfő sokak számára egy olyan nap, amit igyekszenek csak túlélni: a diákok kicsit még szomorkodnak, hogy a hétvége semmittevése után ismét tanulni kell, a felnőtteket pedig már kora reggel olvasatlan e-mailek tucatjai várják vagy egyéb más, koncentrációt, türelmet igénylő helyzetek. A november 14-ei hétfőt egy görögkatolikus talán mégis kicsit másképpen élte meg, hiszen előtte való napon már meggyújthatta az adventi koszorún az első gyertyát, ezzel ünneplőbe öltöztetve a lelkét, s elkezdhetett gondolkozni azon is, miként szeretne készülni a karácsonyt megelőző böjtre.

Jó döntést hozott az, aki három pap, teológus mondandóját hallgatta végig a karácsonyra hangolódás jegyében a debreceni Myra kávézóban. Terdik János atya a Főegyházmegye pasztorális helynöke úgy vezette fel a találkozót, hogy itt a teológiáról szeretnének kötetlen módon beszélgetni, de nem a Szólj be a papnak! mintájára. A cél az lenne, hogy a vallás és a hit olyan formában kerüljön szóba, ahogyan arra a hétköznapokban, vagy akár a templomban nem feltétlenül nyílik lehetőség.

Majd dr. Seszták István főhelynök atya vette át a szót, aki úgy véli, amikor teológiáról beszélünk, akkor mindig nagyon feszesek és merevek vagyunk, jó lenne, ha ezt a „bár” miliője oldaná. Ha úgy tetszik: ne féljünk teológiát művelni, ne féljünk beszélni az Istenről!  

Ezek után szólította meg a forró teáját, kávéját, finom süteményét fogyasztó hallgatóságot Gyurkovics Miklós atya, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektor-helyettese, aki a karácsonyi üdvözlőlapok főbb üzeneteit, mint család, boldogság, gazdagság a Jóisten irányából közelítette meg.

A Teremtés könyvének három fejezetét vette alapul (Ter 1, 27-29; 2,3; 2,22-25) leghangsúlyosabban a férfi és nő teremtéséről, az egységről szóló szakaszt, ami Ádám és Éva egymáshoz ragaszkodásától lesz kerek egy olyan világban, amit Isten teremtett nekik. Ezzel kapcsolatban két kérdés fogalmazódott meg Miklós atyában: vajon a család olyan privát, intim közeg, amelyhez a külvilágnak nincs köze? Vagy pedig egy olyan közösség, amibe az egész világ beletartozik, amiben minden egyes családnak köze van egymáshoz?  

Miklós atya szerint utóbbi feltevés állhat a Jóisten gondolataihoz a legközelebb, hiszen ő az egymásba kapaszkodó, az egymást figyelő (nem kipletykáló!) családok sokaságát látná szívesen, hiszen a teremtéskor is úgy adta át Ádámnak és Évának a világot, hogy ápolják azt, és legyenek felelősséggel érte.

- Karácsonyhoz közeledve érdemes azon elgondolkozni, hogy az üdvözlő lapok képei mit mutatnak?  Egy olyan világot, amiben a családok csak a maguk boldogságáért, gazdagságáért tartoznak felelősséggel, holott ebbe a szomszédomban vagy tágabb közösségemben élőknek is bele kellene férni – világított rá Miklós atya, aki maga is három gyermek édesapja.

A téma kapcsán egy másik szöveg is előkerült gondolatébresztő gyanánt, méghozzá Joákim és Anna története, ami a Jakab ős-evangéliumából származik. A kereszténység kezdetén, kb. 110-120 körül keletkezett írást vannak akik, apokrifnak (a Bibliában nem szereplő irat) tartják, ám Miklós atya ezzel nem ért egyet. A görögkatolikusoknak onnan lehet ismerős, hogy a Mária ünnepek ábrázolása ebből a szövegből táplálkozik, és mivel az evangéliumi szövegek nem írnak arról, hogy a gyermek Mária hogyan cseperedett fel, ezért is hasznos Jakab szövege.

Az Istenszülő szüleinek története azért is fontos, mert szétoszlat egy sokakban tévesen élő képet a keresztény családokról, akiket ridegnek, az élettől idegennek tartanak.

- Egy olyan ikont tár elénk az Egyház, amit ha nem tudsz tartani, akkor szégyelld el magad – gondolja a közvélemény, s ezért nem is lépnek rá sokan a vallásosság útjára, mondván, a keresztény modellnek úgy sem lehet megfelelni – mutatott rá Miklós atya, aki szerint hasonlóan gondolkozhattak az első vagy a második században élő emberek is, akikből aztán később keresztények lettek.

A történetet olvasva viszont egy nem tipikus családkép rajzolódik ki előttünk. Olyan eseményeket tár elénk, ami mindenki számára mondhat valamit még napjainkban is, hiszen gyakorlatilag egy meddő párról szól, akiknek csak nagyon későn adatott meg a gyermek. Hiába volt Joákim a vallásosság „supermanje”, és élt Anna is mélyen hívőként nem jött az áldás.  

- Mi, amikor valamit nagyon szeretnénk, mint például azt, hogy olyan legyen a karácsonyunk, mint ahogyan az a női magazinokban ábrázolva van, akkor rá kell jönnünk idővel, hogy nem megy ez a tökéletességre való törekvés. S akkor kezdünk el gondolkozni azon, hogy mit ronthattunk el, hol akadt meg a magunknak kiálmodott világ? – fejtegette Miklós atya, és rámutatott, hogy Joákimnak a böjt és az ima hozta el élete gyümölcsét.

Gondolatait Miklós atya azzal zárta, hogy családjaink a Jóisten előtt akkor lesznek gyümölcsözők, ha nem befelé fordulva, önmagunk számára éljük az életünket, mert az az igazi meddőség.

A Teológia Bár elsőként tehát a családról szólt, legközelebb pedig a gazdagságról, közvetlenül karácsony előtt pedig a boldogságról mondják el gondolataikat a meghívott előadók. Fontos, hogy ezek az alkalmak biblikusak legyenek, ezért jó, ha előtte (is) forgatják a Szentírást a találkozó iránt érdeklődők, és akár kérdéseket kigondolva lépnek be a „bárba”.