Ne feledkezzünk el Szíria drámájáról - A melkita görögkatolikus egyház püspökeit fogadta Ferenc pápa

Az elmúlt hónapok drámája, mely szomorú tekintetünket Kelet-Európára irányítja, nem feledtetheti el a már tizenkét éve dúló szíriai háborút – hangsúlyozta Ferenc pápa. Felidézte, hogy amikor pápasága első évében a Szent Péter-bazilikában és a Szent Péter téren imádkoztak az Oltáriszentség előtt, jelen voltak muszlimok, akik imaszőnyegeiken csatlakoztak a közös fohászhoz. Akkor született a kifejezés: a „szeretett és meggyötört Szíria”.

Sok ezer halott és sebesült; több millió menekült az ország határain belül és kívül; az újjáépítés lehetetlensége – sorolta a szomorú adatokat Ferenc pápa. Elmondta: többször találkozott szíriai fiatalokkal, akik szomorú helyzetükről beszéltek neki, a reménytelenségről, kilátástalanságról, hogy nem látják a jövőjüket hazájukban.

Nem engedhetjük meg, hogy a remény utolsó szikrája is kialudjék a fiatalok és a családok szemében, szívében – emelte ki a Szentatya. Megismételte Szíria és az egész világ minden felelős vezetőjéhez intézett felhívását: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy egyenlő és igazságos megoldást találjanak Szíria számára.

A Melkita Görögkatolikus Egyház püspökeinek el kell gondolkodniuk azon, hogyan tehetnek tanúságot a jelen helyzetben. Hősiesen és nagylelkűen, ugyanakkor Isten világosságában megtisztulva és megújulva. Ecclesia semper reformanda – mondta a pápa. – Emellett a melkita görögkatolikus szinódusnak mint patriarchális egyháznak fel kell tennie a kérdést, hogyan képviseljék a szinodalitást. Egyrészt az ima- és szándékközösség által egymással és a pátriárkával; a püspökök, papok, diakónusok, szerzetesek és világi hívek között – együtt alkotva Isten szent népét.

A melkita főpásztorok joggal aggódnak a közel-keleti keresztények megmaradásáért; ezen aggodalmukban a pápa is osztozik. Mindamellett már évtizedek óta világszinten jelen van a melkita görögkatolikus közösség a diaszpórában – sok helyütt szentelnek püspököket, léteznek eparchiák Ausztráliában, Óceániában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Venezuelában és Argentínában; sok melkita görögkatolikus hívő él Európában is, bár ők még nem tudtak egyházkerületbe tömörülni. Ez a szempont nyilvánvalóan kihívást jelent egyházi, kulturális és társadalmi téren egyaránt, nehézségeket, akadályokat is okozva. Ugyanakkor nagy lehetőséget is rejt magában e helyzet: hogyan lehet megmaradni saját hagyományaiknál és gyökereiknél, megnyílva a diaszpóra időbeli és térbeli körülményeinek, hogy így válaszoljanak arra, amit az Úr kér ma egyházuktól.

A szinóduson belül bölcsen kell végezniük feladatukat – figyelmeztette a melkita főpásztorokat a Szentatya. – Egyes keleti egyházakban ugyanis felvetődött a nyugalmazott püspökök szerepe és jelenléte, főként a nyolcvan év felettiek esetében, akik bizonyos szinódusokban nagy számban vannak jelen. A püspökválasztásnál nagyon alaposan meg kell vizsgálni a jelöltek felkészültségét, mellőzve minden pártoskodást.

Fel kell ragyogtatni az Egyház arcát, melyet Krisztus vére által hozott létre, távol tartva a széthúzást és a „pusmogást”, amely megbotránkoztatja a kicsinyeket, megzavarja a rájuk bízott nyájat.

Kérlek benneteket, kerüljétek a pletykálkodást! – hangsúlyozta az audiencián a Szentatya. – Ha valakinek baja van a másikkal, beszéljék meg szemtől szemben, férfiak módjára. Akár testvérként a többiek előtt, de soha ne beszéljétek ki a másikat a háta mögött. Figyeljük meg, hogyan járt el Pál Jakabbal, vagy Péter – így egység lesz, valódi egység férfiak között. Hagyjatok el minden fecsegést, mert megbotránkoztatja a népet: „Nézd a papokat, a püspököket, egymást nyúzzák.” Bármit is akartok mondani egymásnak, mindig szemtől szemben tegyétek – figyelmeztette a melkita görögkatolikus püspököket a pápa.

Végül áldását adta rájuk és szinodális megbeszélésükre. „A Szűzanya, az Egyház Anyja kísérjen benneteket, és kérlek, imádkozzatok értem, szükségem van rá! Köszönöm” – mondta beszéde végén Ferenc pápa.