"Nekünk nem mindennapi látvány a gyönyörű Tisza-part" - nyíracsádi élmények a napfény városáról

Augusztus 17-én hajnalban tizennyolcan, Zoltán atya kíséretében utaztunk Szegedre. Debrecenig volán busszal mentünk, onnan pedig vonattal folytattuk utunkat a célállomásra. Természetesen a hosszú utazás nem vette el a kedvünket, hiszen az utazási idő alatt megterveztük az aznapi programot és elkezdődött a nagy unó kártyaparti is.

A ceglédi átszállás után már egyre izgatottabbak lettünk, hogy mikor fogunk már odaérni. Délelőtt fél10 körül megérkeztünk a szegedi vasútállomásra, ahol Szaplonczay Miklós atya várt minket, aki elvitte csomagjainkat a szállásra. Mi pedig felkerestük a város nevezetességit. Először a Havas Boldogasszony templomot látogattuk meg, ahol 2015-ben a máriapócsi Szűz Mária-kegykép egyik állomása volt és a kegykép innen indult Nyíracsádra. A következő állomásunk a Hősök kapuja volt, ami neoklasszicista művészeti alkotás az I. világháború elesett hősei, a 12 000 szegedi katona emlékére készült. Aztán a belváros egyik központi helyét, a Széchenyi teret csodáltuk meg, amit értékes emlékszobrok díszítenek. Ezen a téren található a városháza is, melynek előtéri parkrészének medencéit „Az áldást hozó Tisza”, és „A romboló Tisza” szökőkutak ékesítenek.

A tér után a Tündérkert étteremben ebédeltünk, majd tovább folytattuk a város feltérképezését. A következő nevezetesség a Sóhajok hídja volt, ami, a velencei híd mintájára épült 1883-ban. „Az 1879-es árvíz gyakorlatilag elmosta egész Szegedet, a törökdúlás óta nem szenvedett ilyen kárt a város. 265 ház maradt állva, 5458 összeomlott. A tragédia megrázta az országot, és Ferenc József is ellátogatott az elpusztult városba, ahol kijelentette, hogy Szeged szebb lesz, mint volt.” Ezután elindultunk a szállásunkra a Romzsa Tódor Kollégiumban, útközben szemügyre vettük a Szent István téren lévő víztornyot is. Miután megérkeztünk a szállásra, mindenki elfoglalta a szobáját és egy kis pihenő következett. Késő délután lementünk a Tisza- partra, ahol sikerült egy kicsit felfrissíteni magunkat a nagy hőségben. Próbáltunk minden pillanatot megörökíteni a telefonunkkal és a fényképezőgépekkel, hiszen nekünk nem mindennapi látvány a gyönyörű Tisza-part. Meg is jegyeztük, hogy milyen jó, akik közel laknak a parthoz, mert amikor kedvük van lejönnek és nyugalomban tölthetik el szabadidejüket.

A Tisza-part csodálása után a sétáló utcán folytatódott a séta és benéztünk az Árkád bevásárlóközpontba. Itt mindenki megtalálta a saját maga érdeklődésének megfelelő üzletet. Volt, aki vásárolni ment, volt, aki kávézni. Hamar eltelt az 1 órás szabadidő. Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, és utána, akinek volt kedve elmehetett esti felfedezésre is. Szinte majdnem ugyanazokat a helyszíneket jártuk be, mint nappal, de sötétben mégis másabb volt. Nekem személy szerint jobban tetszett az esti séta, mert már nem volt olyan nagy nyüzsgés a városban, és kivilágítva minden sokkal szebb volt. Visszaérve a szállásra jókat beszélgettek a kis csoportok, vagy folytatódott a kedvenc kártyajáték: az unó. Az első nap után mindenki nagyon várta, hogy másnap milyen programok lesznek.

Kedden, reggeli után meglátogattuk a Szegedi Dómot. A fogadalmi templom történetének ismertetése után felmentünk a toronyba, ahol meseszép kilátásnak lehettünk tanúi. Ebéd után elsétáltunk a Füvészkertbe, ami jó kis túrának bizonyult, mert amire odaértünk jól el is fáradtunk. A Füvészkertben szebbnél szebb, különlegesebbnél különleges virágok, növények láthatóak, ugyanis Szeged nem csak a napfényéről, hanem virágos tereiről, parkjairól is híres. A keleti növények jól megférnek a trópusiakkal, a rovaroknak külön épületük van, a romantikára vágyóknak rózsával körülvett kis pavilonok találhatóak. Gyönyörű sziklakerteket is láttunk.

A virágok, növények közti séta után már busszal mentünk vissza a városba. Rövid pihenés után a sétálóutcára mentünk vacsorázni. Itt is kiscsoportokra bomlott a társaság, de a sétáló utcán lévő szökőkútnál egyesült a csapat és úgy mentünk vissza a szállásra. Este ismét folytatódtak a közös játékok és beszélgetések.

Sajnos szerda reggel már elkezdtünk csomagolni. Reggeli után Miklós atya bemutatta a kollégiummal szembeni görögkatolikus templomot. Aztán megköszöntük neki a kedves fogadtatást és elbúcsúztunk tőle. Ebéd után még egyszer lementünk a Tisza-partra. Délután a 14:45-ös vonattal már indultunk is haza. Szomorúan hagytuk ott Szegedet. Igaz hazafelé már mindenki nagyon fáradt volt, a legtöbben el is szunyókáltunk. Mire Debrecenbe értünk az idő is teljesen megváltozott, hiszen nemcsak a csodás várost hagytuk magunk mögött, hanem a jó meleg időt is. El is hangzott ez a mondat „Menjünk vissza Szegedre, mert ott jobb volt az idő.” Szerintem gondolkodás nélkül mindenki visszament volna. Épphogy kiléptünk az állomásról elkezdett szakadni az eső, úgyhogy szedni kellett a lábunkat a buszállomásig. Mire megérkeztünk mindenkinek sikerült jól lehűtenie magátt a friss esőcseppektől, de végülis nem mondhatjuk, hogy unalmas utazásunk volt. A buszon már mindenki nagyon álmos volt, de azért emlegettünk egy-egy szegedi élményt. Este 8 körül megérkeztünk Nyíracsádra, ahol mindenkit vártak már.

Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy egy izgalmas, élményekkel teli három napot tölthettünk el. Köszönjük szépen Zoltán atyának a sok türelmet, kitartást, hiszen nem egyszerű a mai fiatalokkal. Reméljük lesz még lehetőségünk így együtt tölteni néhány napot és tovább bővülhetnek a közös élménybeszámolónk.