10 kilométeres gyalogút várt azokra, akik vették a fáradtságot, és Kocsis Fülöp érsek meghívására elzarándokoltak a hajdú-bihari településre. A Szentháromság ikon - bár még mindig a vármegye területén jár körbe – már csaknem 100 kilométert tett meg a híveknek hála. A kissé csípős hideg sem tántorította el a csapókertieket, így hősiesen legyalogolták a távot. Azért látszott a piros pozsgás arcokon, hogy jó érzés volt megérkezniük a meleg, családias hangulatú sámsoni kápolnába.

„Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” – kezdte prédikációját Kiss László atya. „Ennek a kezdetnek most van talán a legnagyobb jelentősége, hiszen a Szentháromság ikont visszük parókiáról parókiára az országban” – fogalmazott.

Felidézte, hogy régen sokat járt Hajdúsámsonba helyettesíteni, persze autóval, most azonban imádkozva, énekelve, gyalogosan jött...és kissé szomorúan. „Hiszen úgy éreztük, mi, csapókertiek, hogy ez az ikon a mi templomunkba való. Ahogyan a Jóistenre is így gondolunk, hogy Ő az én Istenem. De persze tudom, hogy nemcsak az enyém, hanem másoké is, ő a mi Atyánk, mindannyiunknak Istene.”

Az elmúlt egy hét fontos szerepet töltött be a csapókertiek életében. „Egy hétig vendégül láthattuk ezt a szép ikont a templomunkban és nagyszerű érzés volt esténként, mikor összegyűltünk: néha együtt dicsőítettük az Istent, néha meg csak csendben megálltunk, és szemléltük az ikonon keresztül az Istennek a nagyságát. És igen, mondhattuk azt, hogy dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.”

Szerinte az ikon zarándoklata kifejezi az Istenkeresésünket is. Az ikon ugyanis egy ablak, amely távlatokat nyit az Istenkereső és a hívő ember számára. Egyre inkább meg akarjuk ismerni Őt. Ahogy Szent Ágoston mondja: "nem keresnélek téged Istenem, ha már meg nem találtalak volna."

„Hiszen nem azt mondjuk, hogy vannak hívők és hitetlen emberek, hanem vannak, akik már megismerték az Isten szeretetét, illetve akik még nem. És amikor megtaláljuk, megismerjük, akkor kicsit elcsendesedünk és ráeszmélünk az Isten jóságára, szeretetére. Bátorítom hát a sámsoni kedves testvéreket, egy hétig kicsit többet időzzenek el a templomban. Amíg itt ez az ikon, segít abban, hogy jobban megismerjük, megszeressük az Istenünket” – fogalmazott Kiss László atya.

„Valóban, mi, hívők, Istenkereső emberek vagyunk” – folytatta a gondolatmenetet Fülöp metropolita. „Azért keressük, hogy minél inkább a miénk legyen. De Ő is keres, vár, hív minket. Az ikonon keresztül is, ugyanis ennek a képnek az a különlegessége, hogy fordított perspektívával van megfestve. Vagyis a bizánci ikonokon nem a távolban futnak össze a vonalak, hanem azon a ponton, ahol az ikont szemlélő ember áll. Vagyis, aki az ikon előtt imádkozik, az be van vonva az ikonnak a terébe. Itt a három angyal csodálatos harmóniában és csöndben egymásra tekint, és mégis kinéznek az ikonból. Meghívnak bennünket. Az ikon előtt álló és imádkozó embert meghívják ebbe az asztalközösségbe. A negyedik hely a miénk” – fejtette ki Fülöp atya.

„Egy hét múlva újabb parókiára viszik a képet, Téglásra, ami innen 16 kilométer...” - mondta ki kissé félve a metropolita, hiszen a mostani 10 kilométer még tartható is volt, de a közel 20 kilométeres távot nem biztos, hogy mindenki könnyedén bevállalja egy hét múlva szombaton. Minden esetre bátorította a sámsoniakat.

Zolcsák Miklós parókus szerint rendkívül megerősítő a hajdúsámsoni híveknek, hogy Kiss László atya mellett Fülöp metropolita is csatlakozott a zarándoklathoz. Ígérete szerint egy héten keresztül örömmel és imádságos lelkülettel fogják ezt az ikont itt megtartani. Igyekeznek minden este közösen imádkozni, vecsernyét tartani, vagy csak elcsendesedni az ikon körül.
Felkészül Téglás...