Nem téríteni, magvakat hinteni jöttünk - virágzik a fesztiválmisszió

Pezsgő színtere minden nagy hazai fesztiválnak az úgynevezett civil falu. A Campuson már csak azért is megéri ide betérni, mert a hatalmas fesztiválterület hűs oázisa ez, ahol a Nagyerdő fái alatt órákig lehet hasznosan eltölteni az időt. Aki ugyanis nemcsak a zenei kínálatra, hanem izgalmas beszélgetésekre, interaktív játékokra, vagy valamilyen workshopra is nyitott, annak igazán tartalmasan telhet egy-egy nap. E sorba illeszkedik a Szólj be a papnak! sátra. 

2017-es megalakulásuk óta, az addig ismeretlen műfajt: a kocsmai evangelizációt telepítik ki a Campusra. Mivel a kezdeményezés ökumenikus, így görögkatolikus papok is rendszeres résztvevői a programjaiknak.

Kiss László L’ets go atya az évközi vitaestek állandó vendége és ezúttal is meghívást kapott az egyik pódiumbeszélgetésre. Szaplonczay Márk atya pedig a sátornál várta a beszélgetésre nyitott fesztiválozókat. Örömmel fogadta a felkérését, hiszen mint kiderült szívügye a fesztiválmisszió. Néhány éve egy véletlen folytán a KözösPont fesztiválmisszióval vett részt a Szigeten, és utána végigjárta az összes hazai fesztivált, hogy preevangelizáljon.

- Fontos találkozások ezek számomra is – meséli, hiszen sok olyan embert ismer meg ilyenkor, akiknek semmi közük a valláshoz vagy csak rossz tapasztalataik vannak, és egy-egy beszélgetés olykor sorsfordító is tud lenni. – Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy az illető megindul egy Istenhez vezető úton. Ennek ellenére nem a térítés egy-egy misszió lényege. Ez nem az közeg, ahol mindenkit meg kell győzni, szentelt vizet sem hoztunk, hogy a fejeket lenyomva bárkit is megkereszteljünk. Magvakat hinteni vagyunk itt, hogy valami elinduljon ezekben az emberekben, hogy átforduljon bennük a rengeteg negatív, téves információ – hangsúlyozza Márk atya.  

A debreceni segédlelkész szerint három kategóriába lehet sorolni a fesztiválmisszióra nyitott embereket. Az egyikbe tartoznak a vallásosak, akik megörülnek annak, hogy egy ilyen rendezvényen is tudnak hitükkel kapcsolatos kérdéseket feltenni vagy valamilyen aktuális problémájukat ki-és átbeszélni. Vannak azok, akiket a különféle játékok érdekelnek (a Szólj be a papnak sátornál idén az egyik legnépszerűbb volt a MIZU-kártya, az ifjúságépítők keresztyén szervezetének játéka), a legizgalmasabb érdeklődők pedig a provokatív emberek. Tőlük érkeznek például a homoszexualitásra vonatkozó kérdések vagy azok a „vádak”, hogy hogyan tud a keresztény ember tükörbe nézni a boszorkányüldözés és a keresztes háborúk után.

- Ezekre azért jó válaszolni, mert meg tudjuk mutatni, hogy milyen az igazi Egyház, ami nem egy más gondolkodásúakat kiirtó szervezet, hanem egy mindenkit befogadó közösség. Mert azt hirdetjük, hogy az Isten is mindenkit szeret, és ezt a szeretetet szeretnénk hozzá méltóan megélni – világít rá Márk atya, és hozzáteszi: jó azt megtapasztalni, ahogyan lecsillapodnak ezek az emberek a beszélgetés hatására.

Ez persze egy láthatatlan küldetés valamilyen szinten – jegyzi meg a fiatal pap – és az utánkövetés sem egyszerű, de ő akkor is abban bízik, hogy aki innen elmegy, pozitív élménnyel távozik, és elindul az Istenhez vezető úton.  

Sok mindenkivel beszélgetett az idei Campuson, de egy találkozás mindenképpen maradandó élmény számára. Egy fesztiválon talán nem tűnik ki, de az utcán egészen biztosan meghökkentő látványt nyújtana a külseje alapján az a férfi, akiről, mint kiderült görkatolikusnak van keresztelve és most lett keresztapa. Érdeklődésének az volt a célja, hogy rájöjjön milyen feladata, célkitűzése van egy keresztapának. A fiatalember egyébként igyekszik tartani a kapcsolatot a Jóistennel, bár őt is próbálták eltéríteni a mai irányzatok, a sokféle információban kicsit elvesztette a helyes irányt, összességében mégis szeretne Istennek tetsző életet élni. Márk atya azt javasolta neki, használja ki megjelenését arra, hogy másokat a Jóisten felé vezessen.

- Egy papnak egyértelműen az a feladata, hogy Istenről beszéljen, de egy extrém külső megkapóbb. Ez elgondolkodtatta a fiatalembert is, aminek nagyon örülök, mert már miatta sem jöttem hiába a Campusra – összegzett Márk atya.

A Szólj be a papnak sátor főszervezői feladatait ezúttal Csorvássy Zsófia Fruzsina református lelkész látta el, aki örömmel nyugtázta, hogy jelenlétük mindenképpen beérett a Campus Fesztiválon. Szerinte azért jó itt lenni, mert sokkal közvetlenebb módon tudnak kapcsolatba kerülni az emberekkel, mint a kocsmai beszélgetések alkalmával.

- Mindig jelen van az a réteg, aki válogat a vallási és filozófiai „piacon” és igényesen megnézi az eszmerendszereket. Én is kaptam olyan kérdést például, hogy mit gondolok Kierkegaard (dán filozófus és lutheránus teológus, a 19. század nagy magányos gondolkodója néven is ismert – a szerk.) egyik idézetéről. Nem azt mondom, hogy ezzel van tele a Campus, de csak vissza-visszatérnek azok az emberek, akiket tulajdonképpen csak foglalkoztat, hogy miért kell feltétlen kereszténynek lenni, és miért a kereszténység a legjobb? – meséli a lelkész, aki szerint, amíg az értelmes párbeszédeknek helye van, addig a Szólj be a papnak! népszerűsége sem hagy alább.

- Első évben még striguláztuk hányan jönnek, de aztán már elengedtük a vonalazást, mert tisztán látszik, hogy igény van ránk, és ha nem jönnénk, hiányoznánk. Mondhatnám, felhördülne mindenki, ez hogy lehet, talán elfogytak a papok? – jegyezte meg nevetve Fruzsina.  

Augusztus 2-án az Ördögkatlan Fesztiválon is be lehet szólni a papoknak, ahol a szavak erejéről lesz szó. Részletek a Szólj be a papnak Facebook-oldalán.