Nemzetközi konferencia Debrecenben

A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola nemzetközi szimpóziumot rendezett Debrecenben az ’En égard au développement’ dokumentum kiadásának harminc éves évfordulójára. A Katolikus Nevelési Kongregáció célja eredetileg az volt ezzel az 1987-ben megjelentetett dokumentummal, hogy felhívja a figyelmet a keleti szent tudományok súlyos szerepére, pontosabban arra, hogy a papnevelés és a teológusképzés során „ […] csökkenteni és egyben folyamatosan meg kell haladni a nyugati katolikus és a keleti egyházak közötti feszültséget […]” a tanulmányok előítélet-mentessé tétele közben.

Helmuth Pree müncheni professzor a II. Vatikáni zsinaton megalkotott dokumentumok (GS, NA, LG, UR) összefüggésében vizsgálta az Egyház szerepvállalását a társadalomban. Kiindulópontként megállapította, hogy az Egyház változó világban él, ezért nem mondhat le a prularitás, rá belülről és kívülről ható természetéről: hermeneutikájának alapvető eleme kell, hogy legyen, „az idők jeleinek” észrevétele és az evangélium szemszögéből való reflexió. Ennek elsődleges következménye, hogy az Egyház nem zárkózhat el a világ sokszínűségétől, hanem nyitottnak kell lennie arra a kommunikáció felhasználásával, mert a világ nem képes prularizmus nélkül élni. Pree tanár úr ezután az előadáson résztvevőknek a konkrét megvalósítás lehetőségeire hívta fel figyelmét, mely szerinte négy irányból bontakozhat ki: kikerülhetetlenül szükséges felvenni a kapcsolatot a nem-hívő másokkal, a nem-keresztény másokkal, a más identitású keresztényekkel (ökumenizmus), illetve belülre fordulva, saját híveinkkel. Előadásának ebben a szakaszában megindító volt hallani, hogy az első igazság maga Isten, aki elsősorban nem a dogmákon keresztül nyilatkoztatta ki magát, melyek valójában „emberi ruhák”, ahogy az isteni igazságot értelmezzük, ellenben egy személyben, Jézus Krisztusban.

Helmuth Pree professzor előadásának csúcspontja az Unitatis Redintegratio zsinati dokumentum doktrinális alapjainak felfedése volt. Ezek szerint az UR csak a LG mentén értelmezhető: az 1962-től ülésező szinodális gréniumok összefüggésbe hozták a különböző dokumentumok eltérő és egységben lévő részeit elsősorban azzal összefüggésben, hogy el kell ismerni a keleti egyházak örökségét, ezután kapcsolatot kell velük kiépíteni, miközben egyáltalán nem lehet törekedni latinizálásukra. Tanulmányában következtetésként jelentek meg az alábbiak: a keleti hagyomány hozzátartozik az egyház katolicitásához; az egységre való törekvés nem jelenthet egységesítést; igaz ökumenizmust kell megalkotni: nem az a fő kérdés, hogy milyen módon viszonyulnak a nyugati és a keleti egyházak egymáshoz, hanem hogyan viszonyulnak Jézus Krisztushoz mint Főhöz. A katolicitás szíve az indikátorként tekintett megismerés felelőssége: az UR 17b-nek azért van jogi és doktrinális szempontból is normatív jelentősége, mert az Egyház apostoli jellege nem érheti el totalitását a keleti egyházak spirituális, liturgikus és teológiai megismerése nélkül.

Roberto Repole professzor Torinóból, aki számos ekkleziológiai témában fejtette ki véleményét tanulmányai során a jelenkori katolikus egyház önértelmezésével kapcsolatban, többek között egyik legismertebb munkájában a 2008-ban publikált, Seme del Regno. Introduzione alla Chiesa e al suo mistero címűben, rendkívül magas színvonalú előadást tartott a most is éltető módon dolgozó, s éppen ezért egyik legjelentősebb ortodox teológusról, a pergamoni metropolita, John D. Zizioulas egyháztani megközelítéseiről.

Repole professzor kiemelte, hogy Zizioulas elősegítette és folytonosan elősegíti a katolikus értelmezésű egyháztan elmélyítését elsősorban azzal a háromságos reflexióval, amelyben megbújik a krisztológia és a pneumatológia közötti élő viszony. A II. Vatikáni zsinaton megfogalmazott katolikus elvek mindemellett harmonikus elrendezésben kapcsolódnak a Zizioulas által új módon feltárulkozó Egyház misztériumához, mert éppen fentebbi megközelítése mint feltétel miatt, intim kapcsolat áll fenn az egyháztan és a krisztológia között is teológiai meglátása szerint. Mindehhez szorosan hozzátapadva, Zizioulas jelentős eredményt implikált eukharisztikus ekkleziológiájával a zsinat utáni éra katolikus egyháztanának eddigi eredményeire. Kiemelkedő szerepe van a metropolitának abban is, hogy megpróbál meghaladtatni minden olyan elképzelést, mely az Egyházat tendenciózusan univerzalistának akarja láttatni.

A torinói professzor előadásában arra is kitért, hogy a Zizioulas gondolatmenetében tetten érhető egyházi eszkatológikus és ikonikus perspektíva is gyümölcsöző lehet, mégpedig úgy, ha az Isten népe fogalmát az Isten Országa erőterébe emelteti, nyomatékosítva az Egyház zarándok karakterét. Repole professzor végül azt is megemlítette gondolatokban igen sűrű tanulmányában, hogy a metropolita felszentelt klérusról kialakított kritikai véleménye néhány új aspektussal, de elősegítheti a tipikusan katolikus hierarchikus elv megközelítésének felülvizsgálatát.

A Pápai Keleti Intézet SEO fakultásának 2016-ban kinevezett dékánja, Massimo Pampaloni jezsuita atya a szír teológia speciális területének kutatója. Előadásában éppen azt szerette volna bemutatni, hogy milyen gyümölcsöző értékeket lehet megfogalmazni azoknak a teológusoknak, akik a Magyarországon még kevésbé ismert szír hagyomány feltárására vállalkoznak. Tanulmányát azzal kezdte, hogy rávilágítson a görög nyelvű kereszténység mellett mind kiterjedésében, mind fontosságában kimagasló szír tradíció örökségére, melyek még mindig kevésbé ismertek a 20-30 évvel ezelőtt elindult teológiai reflexiók ellenére. A szír teológia természetes karakterének megismerését nagyban hátráltatja a fanatikus iszlám kihívás okozta háború is.

Ennek ellenére ez a teológiai hagyomány már eredetében is egyedülálló, mert legalább a 4. század végéig viszonylagos függetlenségben fejlődhetett a görög hagyomány Logosz fogalmától. Ezen túl, a Biblia világának keretében, a szír teológia a keresztény üzenet eredeti inkultúrációját láttatja elkülönülő érvelési stílusával (költészet fontossága) és megnyilvánulásaival (szimbólumok használata a teológiában): konzerválta a zsidó liturgikus hagyományt, de megtalálható a kalkhedoni, monofizita és nesztoriánus krisztológiai tradíció is. Pampaloni atya igen szuggesztív előadásában azt is kiemelte, hogy az iszlám az arab nyelvet mint lingua franca-t ajándékozta ezen keleti egyházaknak, melynek segítségével egészen egyedi módon tudták kifejezni teológiai szemléletmódjukat a görög nyelv terminus technicusa-i nélkül.

Végezetül az ökumenikus mozgalomba ágyazott szír teológia hangsúlyozásával rámutatott a latin, illetve a bizánci rítusú keresztények közötti bi- és trilaterális párbeszédek jelentőségére. A konferencia utolsó előadója Szabó Péter egyházi kánonjogász volt, aki a rendelkezésre álló idő által meghatározott körülmények kényszere miatt igen rövidre szabott prezentációt tudott tartani. Témája lényege azt járta körül, hogy miért szükséges és érdemes keleti kánonjogot tanulni latin egyházi környezetben.