Nyírmadától-Levelekig meneteltek a fiatalok

Nyírmadán érte a reggel a fiatalokat, akikre pénteken is jó húsz kilométer megtétele várt. A menetbe ismét visszacsatlakozott Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya, aki parakliszt tartott a csapatoknak. Ezen a napon ez volt az egyetlen elmélkedés, ami talán nem is volt probléma, így legalább tudtak ülepedni az elmúlt napokban elhangzott gondolatok a zarándokokban.

Egyikőjük, Zoltán őszintén bevallotta, hogy az idei mottóval – „Kik az én rokonaim?” – első hallásra nem tudott mit kezdeni, de akár Soltész Ian előadása, akár a csütörtöki lelki nap nagyon szépen kifejtette számára, hogy mit is kell ez alatt érteni. Ahogy mondta: biztos benne, hogy ezeket a tanácsokat a hétköznapomban is jól tudja majd kamatoztatni. Egyébként azt is elárulta, hogy második alaklommal vállalta a zarándoklatot, de hasonlókon vett már részt, például egynaposokon, amit Hajdúdorog és Máriapócs között szerveztek meg. Nagyon sok barátja van itt, olyanok is, akiket például tavaly ismert meg és most velük is jött vissza. „Szóval tényleg nagyon jó, könnyen el tudok mélyedni a gondolataimban és jobban rá tudok koncentrálni a hitéletemre, a mentális felkészültségemre. Elhozom ide az otthoni gondolataimat és szépen át tudok futni rajtuk. Fejben le tudok tisztulni.” – árulta el.

Zoltánnal (a fotón középen) közösen zarándokol József (a fotón jobbra). Mondhatni azonnal „rokonok” lettek, olyannyira, hogy már az odavezető vonatúton összebarátkoztak. Aztán úgy alakult, hogy még két-három társ csatlakozott hozzájuk, így menetelnek egymás mellett. A léptek során sokat nevetnek, de természetesen kellő időt hagynak maguknak az elcsendesedésre is. Én úgy vagyok vele, hogy magamnak akarok bizonyítani azzal, hogy képes vagyok ezt végigcsinálni – mondta József, aki arra a kérdésre, hogy jön –e jövőre is egyértelműen igennel felelet.

Sokan sokféleképpen élik meg az utat: az imák, éneklések mély gondolatok értelmezése mellett van, akinek még csotki készítésre is marad energiája.

A csotki a Jézus-ima recitálásához segítségül szolgáló imafüzér, görög megfelelője komboskhini. A csotkit általában - eltérően a katolikus rózsafüzértől - fonalból csomózzák. A csomók száma változó; lehet 33 (Jézus földi éveinek száma), de létezik 50 és 100, sőt 200 vagy 300 szemes is. A Jézus-ima pedig egyetlen mondat elismétléséből áll:  „Uram, Jézus Krisztus, élő Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” ")(vagy ennek rövidebb változata: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!– így gyakorlatilag mindig, minden körülmények között van alkalom az elimádkozásra.

Ilyen imafüzért köt a séta közben Fanni is, de nem magának, hanem barátainak. „Munka közben” értük is imádkozik, és így olyan mintha együtt csinálnák meg. Elég rutinos csotki-kötő. Egy óra alatt meg tud csinálni egyet, de azért utána már nagyon fájnak az ujjai. A fiatal hölgy negyedik alkalommal jött zarándokol. A társaság és a barátok mellett azért jön vissza évről-évre, mert iskolakezdés előtt neki ez egy nagy kihívás és erőt ad a tanévhez, ha végig tud menni a Máriapócsig tartó úton, és kérni tudja a Jóisten segítségét a tanuláshoz.

Pénteken tehát Nyírmadáról indultak a fiatalok, majd Rohod, Baktalórántháza és Nyírkércs pihenőhelyeken megállva érkeztek meg Levelekre. Itt ismét volt alkalom arra, hogy alaposan lemossák magukról az út porát a település tófürdőjében.

A csodás környezetben lazította tovább a zarándokok hangulatát DJ Olasz Gabi. A lemezlovas, illetve a Sunshine Rádió műsorvezetője zárta tavaly is az utolsó estét, így kíváncsiak voltunk arra neki „külsősként” mi a tapasztalata a zarándoklatról, a keresztény fiatalokról.  

„Őszintén szólva én azt gondoltam kötöttebb, jobban keretek közé van szorítva egy ilyen összejövetel, de azt kellett megállapítanom, hogy a „papok is csak emberek”, tehát el tudják engedni magukat, ha kikapcsolódásról van szó” – jegyezte meg, és azt is hozzátette, hogy összességében üdítő volt ebben a társaságban zenélni tavaly, mert egy olyan összetartó, kivételes közönség jött össze, akik képesek normálisan megélni fiatalságukat.

„Mondom ezt azért, mert munkám során hétvégéről-hétvégére azt tapasztalom, hogy saját korlátaikat nem ismerve tudnak csak sokan szórakozni, igencsak kellemetlen helyzetekbe hozva ezzel saját magukat…A zarándoklat viszont olyan ifjakból áll, akik vevők a jóra, a szórakoztatóra, és tudják, nem szükséges leinni magukat mindehhez. Mintha egy nagy családnak zenéltem volna, és ez bevallom engem is feltöltött. Innentől nem volt kérdés, hogy az ideit elvállalom-e.”

Csaba egyébként mindenkinek tudná tanácsolni a józan vagy legalábbis mértéktartó bulizást, már csak azért is, mert akkor nem okoz majd problémát visszaemlékezni a jó élményekre.

Az esti fergeteges vízparti tánc után még egy újabb hosszú gyaloglás várt a fiatalokra, hogy a szálláshelyre, s a mellette lévő görögkatolikus templomhoz eljussanak. Ez volt a nap az igazi lezárása, az együtt énekelt csodálatos akathisztosz himnusz.

 A rendezvény az EFOP-1.3.5-16-2016-00799 azonosítószámú pályázat keretén belül valósult meg.