Nyolcadikosok hálaadása

A liturgia prédikációjában az iskola lelki igazgatója a felnőtté válás három fontos mozzanatát emelte ki. Az lesz igazán felnőtt és igazi keresztény, aki tud megköszönni, akinek tiszta a szeme, s aki bátor.

A köszönet és hála a szülőknek. Elfogadtak bennünket, nem öltek meg magzat korunkban. Gondoskodtak rólunk, ruháztak, segítették tanulmányainkat, óvták életünket. Köszönet a nevelőknek és felnőtteknek, akik tudásunkat, ismereteinket növelték. Aggódó szeretettel kísértek bennünket. Köszönet Istennek, aki megteremtett bennünket, s nekünk adta ezt a csodálatos világot, s annak lehetőségét, hogy szeressünk és szeretve legyünk.

Felnőtté válásunk eleme, hogy tiszta legyen a szemünk. Vegyük észre az embert és a teendőnket! Amíg utasítani kell bennünket a jóra, addig gyermekek maradunk, de ha szemünk megnyílik a pozitív dolgokra, akkor már jó úton járunk a felnőttség felé.

Fontos, hogy bátrak legyünk. A gyáva ember erőszakos, durva és erkölcstelen. A bátor ember nem fél attól, hogy a benne lévő jót a felszínre hozza. Igaz, ezért sokat támadnak, bántanak bennünket, de csak akkor válunk felnőtté, ha meg merjük élni a bennünk lévő jót. Nem kell szégyellni azt, hogy jók vagyunk, azt, hogy szeretünk. Bátornak kell lenni a bennünk lévő kincsek felszínre hozásában.

Tudjatok az életben mindig megköszönni! Legyen szemetek mindig tiszta! Legyetek mindig bátrak megvallani a bennetek lévő jót!