Oda megyünk, ahová küld minket az Úristen

Oda megyünk, ahová küld minket az Úristen

2021-07-13 07:15:25
Szerző: Kanalas Ottilia, fotó:Pusztai Sándor / Kelet Magyarország
Kocsis Fülöp érsek
interjú
"Mindenütt úgy segít az egyház, ahogyan arra a rászorulóknak szükségük van." A Kelet-Magyarország interjúja Fülöp metropolitával.

Július elsejétől a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház fenntartásába került a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórház. A görögkatolikus egyház kiemeli, a fenntartóváltás nem érinti az orvosok, az ápolók és a munkavállalók munkajogi helyzetét, valamint bíznak abban, hogy a fenntartóváltás tovább növeli a kórház szakmai eredményességét. Kocsis Fülöp érsek-metropolitával beszélgettünk.

Sokakat meglepett a fenntartóváltás híre. Hogyan és mikor fogalmazódott meg az egyház részéről az igény, hogy átveszi a kisvárdai kórház működtetését az államtól?

Az egyházak egészségügyben való szolgálata nem új keletű. Talán amiatt „kapják fel a fejüket” sokan, ha azt hallják, hogy egy kórház egyházi fenntartásba kerül, mert Magyarországon jelenleg az egészségügyi ellátás mindössze 4 százalékát teszik ki azok a kisebb kórházak, egészségügyi intézmények, amelyek egyházi kézben vannak. Más a helyzet az oktatási vagy a szociális intézményekkel, ahol Isten segítségével már bizonyítottunk, és az elmúlt 30 – de leginkább az utóbbi 10 – évben jelentősen bővült a mozgásterünk, ezzel együtt növekedett felelősségvállalásunk is.

Érdekességként említem, hogy a rendszerváltás után az első általános iskola a görögkatolikus egyházhoz került vissza Hajdúdorogon, ezekben az években kezdett el visszarendeződni a kommunizmus előtti állapot, s a régi, nagy múltú intézmények újra az egyházak fenntartásába kerülhettek. A kommunizmus előtt a mainál is markánsabban voltunk jelen az oktatásban, a szociális hálózatban és az egészségügyben is, csakhogy eltelt azóta több mint 70 év, és az emberek jó része ezt elfelejtette. De ha még visszább utazunk a történelemben, az első kórházakat a szerzetesközösségek és püspökök alapították.

Mondhatjuk tehát, hogy több évezredes hagyományt őriznek az egyházak az intézményes gyógyításban. Jelenleg Budapesten a Bethesda Kórház, a Budai Irgalmasrendi Kórház, a Szent Ferenc Kórház, illetve a Mazsihisz Szeretetkórház működik egyházi fenntartásban. Néhány évvel ezelőtt mi is elindultunk ezen az úton, és Debrecenben létrehoztuk a Szent Lukács Görögkatolikus Korai Fejlesztő és Gyermekrehabilitációs Központot, ahol az eltérő fejlődésű kisgyermekek kapnak esélyt egy jobb minőségű életre. Ez volt az első görögkatolikus egészségügyi intézményünk.

A fejlesztőközpont szépen működik, sok család támaszkodik ránk, úgy fogjuk fel, hogy az első leckén túljutottunk, és jöhet a következő lépés. A kisvárdai kórházban szeretnénk a lehető legmagasabb szakmai színvonalon, keresztény értékrend szerint, közösséget alkotva segíteni az ellátást igénylő betegeken. Tudjuk, hogy komplex munka vár ránk, de nekivágunk. Hogy miért éppen a kisvárdai kórház? Mert egyrészt az ország északkeleti részén él a legtöbb görögkatolikus, mi itt vagyunk „itthon”, másrészt pedig egy viszonylag kisebb kórház működtetését elbírja egyházunk.

Nem vertük nagy dobra a kezdeményezést, de július elsején mintegy 4 éves tárgyalási folyamat végéhez érkeztünk el, megkérdeztük az orvosokat, az ápolókat, mit szólnak a fenntartóváltáshoz. Nem egy hirtelen jött, átgondolatlan ötlet vezérelt minket, hanem látni szerettük volna, hogy kedvező befogadást nyerünk-e, s nem utolsósorban nekünk is át kellett gondolnunk, bírjuk-e ezt a feladatot. Úgy érzékeljük, a többség örömmel fogadja a fenntartóváltást. „Ellenhangok” persze mindig lesznek, de összességében örülnek a térségben élők, és kíváncsian várják, milyen többletet tudunk hozzáadni az egészségügyi munkához.

A fenntartóváltás kapcsán szóba került, hogy mekkora előny egy felújított, korszerű intézményt átvenniük, ahol a kórházi kubatúra óriásit lépett előre az elmúlt években.

Igen, így van. De ez a kórházfejlesztés egy országos szintű, kiterjedt projekt része volt, tehát nemcsak a kisvárdai, hanem más kórházak is sorra megújultak ebben a periódusban. Az sem titok, hogy amíg ezek a nagy projektek nem zárultak le, addig nem is vehettük át az intézményt. Hála az Istennek, minden szempontból jó állapotban van a kórház, gazdaságilag és az egészségügyi szakma oldaláról is.

Így olyan értékek megteremtése lesz a célunk, amelyek jobbá teszik az egészségügyi ellátást. Ma már megkérdőjelezhetetlen, hogy a betegeknek szükségük van lelki segítségnyújtásra, s ha egy beteg jó lelkiállapotban van, kedvező körülmények között gyógyulhat, szerető emberek veszik körül, akkor gyorsabban, nagyobb eséllyel épülhet fel a betegségéből. Azzal sem mondok újat, hogy eleve a betegségek nagy része az ember rossz pszichés állapotából fakad, és számos esetben a helytelen életvitel betegíti meg a testet.

Ezek a problémák kéz a kézben járnak, ezért mi elsősorban lelkileg szeretnénk megerősíteni az embereket, a kórházi ápolókat és az orvosokat pedig a gyógyító munkájukkal járó nehézségeken szeretnénk átsegíteni, ettől reméljük tevékenységünk áldásos eredményét.

A lelki megerősítés jócskán ráfér majd a dolgozókra: hasonlóan más kórházakhoz, a kisvárdai ápolók, orvosok is példásan helytálltak a járványkezelésben. A nyári pihenő után a „lelki megújulásra” nekik is szükségük lesz.

Embert próbáló éveket hagy maga mögött az egészségügy. Mégis, az emberi energiát felőrlő helyzetekből, nehézségekből hitükben megerősödve jöttek ki a gyógyítók. A kisvárdai kórházban Bárkának hívták azt a részleget, ahol a koronavírusos betegeket ápolták, az egyik ott dolgozó kollégánk megosztotta velünk a tapasztalatait. Elmondta, a dolgozók jelentős része nem heverte ki a megpróbáltatásokat, szükséges, hogy beszélhessenek arról, min mentek keresztül. Sokszor annyi is elegendő, ha meghallgatják őket, hiszen ez a szeretetből fakadó „meghallgatás” biztatóan hat vissza rájuk.

Ugyanerre a szeretetből fakadó „meghallgatásra” máshol is nagy szükség van. Sokan vélik úgy, hogy a romák felzárkóztatásában is többet érnek a mély, tartalmas beszélgetések, mint bármilyen programok vagy akár az anyagi támogatás. A leszakadó rétegek felzárkóztatásából bőven kiveszi részét a görögkatolikus egyház, a cigánypasztoráció amolyan végeláthatatlan munka, de ennek a hosszú hegymenetnek a csúcsán ott a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, amely az idén kereken tízesztendős.

Abban bízunk, hogy az Úr felhasznál minket, hiszen mindannyian küldöttek vagyunk, s oda megyünk, ahová küld minket az Úristen. A cigány emberekkel mindig jó kapcsolatban voltam, a gyerekekkel és a felnőttekkel egyaránt. Látom, hogy a hátrányos helyzetű területekről érkező fiataloknak kőkeményen meg kell küzdeniük, hogy bekerüljenek az egyetemekre, hogy bent maradjanak, és megszerezzék a diplomát. Arra törekszünk a sokrétű pasztorációs munkánk során, hogy mindenhol úgy segítsünk, ahogyan azt a rászorulók igénylik.

A roma társadalom is összetett, különböző rétegei vannak, sokféle emberek más-más élethelyzetben, differenciált lehetőségekkel. Sajnos a többségi társadalom hajlamos egysíkúan ábrázolni őket, s általában a magyar–cigány együttélésből fakadó nehézségeket kidomborítani, holott biztos vagyok benne, hogy nemcsak azóta vannak cigány egyetemisták, amióta létrejöttek a roma szakkollégiumok, hanem számos roma értelmiségi a családja támogatásával, a saját útját járva bontakoztatja ki tehetségét, és boldogul a világban.

Természetesen mindig ott kell jelen lennünk, ahol több a gond, és meg kell próbálnunk közösen gyógyítani a sebeket. A szakkollégiumi hálózat fő célja továbbra is az, hogy minél nagyobb számban kerüljenek be a felsőoktatásba roma fiatalok. Most tizenegy intézménnyel működik a teljes hálózat, közülük nyolc egyházi, három pedig állami fenntartású, görögkatolikus cigány szakkollégium Miskolcon és Debrecenben működik. Megfigyeltük, hogy elsősorban az önbecsülésükben kell megerősíteni a cigány fiatalokat, mert általában azok tanulnak tovább, akik ezt a megerősítést megkapják valakitől, akinek a közelében ott van egy olyan pedagógus, aki bízik benne, látja benne a lehetőséget, és támogatja őt.

Nos, ezt a szerepet vállalja fel intézményes keretek között a roma szakkollégiumi hálózat, ahol nem pusztán a tanulmányaikhoz kapnak útmutatást a diákok, hanem az élethez, ahol a hallgató mögött egy egész közösség áll, ahol együtt vannak cigány és nem cigány fiatalok, s ők együtt, közösen hatnak egymásra.

Ezért járnak cigányok és nem cigányok a szakkollégiumba.

Igen. Jellemzően nagyobb számban romákat veszünk fel, és bekerülnek nem romák is, hogy aztán olyan fiatalok jöjjenek ki diplomával a kezükben, akiknek megvan a tapasztalatuk a magyar–cigány együttélés csodálatos gyümölcséről, hogy igenis lehet cigánynak és nem cigánynak együtt dolgozni, tudnak együtt szórakozni, képesek együtt gondolkodni. Éppen ezért pedagógiai szemléletünk egyik sarkalatos pontja, hogy a közösségre hatunk, s ez a csoport, ez a közösség akár évek múltán is életképes marad.

Fülöp atya az országos hálózat elnöke, ön szerint egyéni sorsokon segítenek, vagy érezhetően össztársadalmi hatása van a szakkollégiumi munkának?

Az ország 11 roma szakkollégiumából évente 50-60 hallgató kerül ki, ennyien végzik el sikeresen az egyetemet. Első hallásra ez a szám talán kevésnek tűnhet, de ha belegondolunk, hogy 10-15 év alatt ezek a roma származású, sokoldalúan képzett, identitásukat vállaló értelmiségiek, közgazdászok, színészek, orvosok, tanárok megélnek egy szép életpályát, családot alapítanak, és továbbviszik azt az értékrendet, azt a szemléletet, ami őket sikerre vitte, jó példaként járnak elől a hátrányos helyzetben élők előtt, kovászként hatnak a társadalomra.

Óriási érték van a cigány kultúrában, személyiségükben, adottságaikban, kár lenne elvesztegetni az értékeiket. Ki kell emelni azt is, hogy a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat működtetése magyar sajátosság, nincs hozzá hasonló máshol, ezért ebben az évben Rómában egy konferencián fogjuk bemutatni a programot, majd szeretnénk elvinni a hírét Brüsszelbe is.

Fülöp atya társadalmi kérdésekben többször is megszólal, állást foglal, vállalva, hogy a közösségi oldalán véleménylavinát indít el. Miért fontos, hogy társadalmi kérdésekben hallassa hangját?

Bízom benne, hogy a megszólalásom teljes harmóniában van az egyház tanításával, de azt hangsúlyozni szoktam, hogy amit leírok vagy kimondok, az mindig a saját álláspontom. Merthogy nekem is lehet véleményem, és segíteni szeretnék az embereknek abban, hogy egy-egy kérdést megértsenek. Mi is történik ma körülöttünk? Aki a legharsányabb, annak hisznek az emberek. Ez így nem tisztességes! Nem biztos, hogy annak van igaza, aki a leghangosabban mondja a magáét, ráadásul, akinek pénze van, a médiában bármit elhitethet másokkal, bármennyire is abszurdnak tűnik a téma.

Na most, ebbe a véleménynyilvánításba én is beállok, már csak azért is, hogy legyenek más hangok is az éterben, mert úgy gondolom, az én hangom mögött az evangélium a fedezet. Szeretném az evangélium szavait eljuttatni az emberekhez, hogy bizonyos társadalmi kérdésekben az is hallható legyen.

A sógorom mondta egyszer humoros hasonlattal a közösségi oldalakon megjelenő „akcióimra”, hogy olyan, mint amikor egy harsogó diszkóban valaki gregorián dallamokat dúdol, úgysem hallja meg senki, hiszen elnyomja a bömbölő zene. Igen ám, de abban a gregorián – vagy éppen bizánci – dalban, amit én dúdolok, van valami nagyon mélyről jövő átütő erő. Biztos vagyok benne, hogy többekhez eljut, mint egy erőtlen próbálkozás a diszkóban.

Mi volt a legutolsó ilyen bejegyzése?

Szó szerint idéztem és értelmeztem a törvényt, ami óriási port kavart az elmúlt napokban. Szerintem mindenki tudja, melyik törvényt „címkézték át”, s magyarázták szándékosan félre. Ki kell mondani, hogy a pedofilellenes törvény össztűz alá került passzusa egy valós probléma megelőzését szolgálja, a kiskorúak védelmében íródott. A genderelmélet káros hatásait, a homoszexualitás tudatos terjesztését nem szabad a gyerekek közelébe engedni, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül…

VEZETŐ HÍREK
Szinaxárion, nagyböjt ötödik vasárnapja

Szinaxárion, nagyböjt ötödik szombatja

Március 25: a legszentebb Istenszülő örömhírvétele
 
AKTUÁLIS
Pedagógusok számára szerveznek lelkigyakorlatot Sajópálfalán
 
VEZETŐ HÍREK
Szinaxárion, nagyböjt ötödik vasárnapja

Szinaxárion, nagyböjt ötödik szombatja

Március 25: a legszentebb Istenszülő örömhírvétele
 
AKTUÁLIS
Pedagógusok számára szerveznek lelkigyakorlatot Sajópálfalán
 
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
Pedagógusok számára szerveznek lelkigyakorlatot Sajópál...
Pedagógusok számára szerveznek lelkigyakorlatot Sajópál...
 
Szinaxárion, nagyböjt ötödik vasárnapja
Szinaxárion, nagyböjt ötödik vasárnapja
 
Március 25: a legszentebb Istenszülő örömhírvétele
Március 25: a legszentebb Istenszülő örömhírvétele
 
Szinaxárion, nagyböjt ötödik szombatja
Szinaxárion, nagyböjt ötödik szombatja
 
Előszenteltek Liturgiája Fülöp metropolitával
Előszenteltek Liturgiája Fülöp metropolitával
 
Máriapócs testvérvárosa lett Beit Jala palesztin, többs...
Máriapócs testvérvárosa lett Beit Jala palesztin, többs...