Országos engesztelő zarándokút

Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódóan országos engesztelő zarándokútra indultak a KÉSZ helyi csoportjai október 7-én Máriagyűdre. Ezen a napon hagyományosan hazánkért imádkozunk, és a Szűzanya oltalmába ajánljuk. Szűzanya népünket számtalanszor halmozta el jóságával, mióta szent királyunk felajánlotta neki országunkat. Zarándoklatunkhoz csatlakoztak határon túli társszervezeteink tagjai is a Felvidékről, Rimaszombatból, a Délvidékről és Kárpátaljáról, Beregszászról. A zarándokokat Keresztes Andor helyi plébános és az esperesi kerület papjai fogadták.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Osztie Zoltán plébános volt, a homíliát Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke mondta. Beszédében párhuzamot húzott a római és a görögkatolikus egyház ünnepei, Magyarok Nagyasszonya és az Istenszülő Oltalmának napja között. Nem véletlen, amikor a keleti és a nyugati egyházban a két ünnep egybeesik. Szent II. János Pál pápát idézte, aki a keleti és a nyugati egyházat egy test két fél tüdejeként aposztrofálta. Felelevenítette a keleti vendégfogadást: Mária és Márta, Lázár testvéreinek alakját, akik közül Márta sürgött-forgott, szeretettel fogadta a vendéget, Mária pedig Jézus lábához ülve hallgatta igéjét. Márta panaszkodott is Jézusnak, de az Úr nem feddi meg egyiküket sem, de fontossági sorrendet állít fel: Mária választotta a jobbik részt. 

A nővérek esete ma is aktuális! 

Úgy fogalmazott: vannak keresztények, akik nincsenek elég közel az egyházhoz. Akik elmennek egy kegyhelyre, eltelve annak művészetével, kultúrájával, a csodálatos szobrokkal, freskókkal, kegytárgyakkal. Azt találják csodának. Pedig a csoda az Istennel való találkozás. Kultúrkereszténynek lehet őket nevezni. A kereszténység felhígulását nyomon követhetjük Európában, ahol kiürülnek a templomok, mert a hívek nem mennek közel az Istenhez. Csak külsődleges a hitük. Makláry Ákos rámutatott ugyanakkor: vannak, akik áldozatot tudnak hozni a hitükért, akiknek fontos Krisztus evangéliuma. Ők örömmel hallgatják Isten szavát. A KÉSZ elnöke a legdrágább kincsnek a Krisztusba vetett hitet nevezte, olyan kétezer éves vezérlőelvnek, amiért nem hiába vállalunk áldozatot. Beszédében kiemelte: a világ azt várja el az egyháztól, hogy Mártaként sürgölődjön a világban, betegeket ápoljon, szegényeken segítsen. A karitász lelkülete az egyházé, de ennél fontosabb Krisztus igéjét hallgatni. Oda kell ülni Jézus lábához. A keresztény értelmiségieknek elsőrendű feladata az imádkozás és az evangelizálás. A nap folyamán a Kárpát-medence több régiójából érkezett zarándokok rózsafüzér-körmenetben közösen imádkozták el a dicsőséges olvasót és a lorettói litániát. „Otthon éreztük itt magunkat” – fogalmazott a KÉSZ elnöke a zarándokok búcsúzásakor. Hálát mondott a helyi atyák közreműködéséért és a készesek nagyszámú jelenlétéért. Az imádkozó közösséget e szavakkal bocsátotta útjára: „úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Hitünk nagy! Szent Ferenc meg tudta szelídíteni a farkast.” 

Polgár Péter káplán beszélt a több mint ezeréves történelmi csodáról: a templomról, mely a Szűzanya kegyelméből a béke szigete. 

A máriagyűdi kegyhely története: 

A már a rómaiak idején lakott településen 1333-ban plébániatemplom áll, ahol a török időkben is folyamatos a keresztény istentisztelet, s a hódoltság békésebb évtizedeiben a környék legjelentősebb települései közé tartozott. Ebből az időszakból származnak azok a legendák, amelyeket a ferencesek a 18. század közepén jegyeztek le. Ezek szerint Szent István korában bencés szerzetesek kápolnát építettek egy szláv eredetű Mária-szobor fölé. A szobor aztán eltűnt, majd egy csodatévő forrásnál remeték találtak rá. A 17. század második felében veszik kezdetüket a templomnál a Mária-jelenések. A siklósi ferences házfőnök 1698-ban kegyszobrot hoz a Kaproncáról, amelyet aztán a Rákóczi-szabadságharc idején el kell menekíteni Gyűdről. A későbbi tanúvallomások szerint a támadók ugyanis a szobrot el akarták pusztítani, ám ez több, egymást követő csodának köszönhetően nem sikerült. A kegyszobrot először a siklósi várban helyezték biztonságba, majd miután a várat beveszik a rác csapatok, a jószágkormányzó Eszékre szállította.

Ez a szobor mindmáig az eszéki ferences templomban látható. 1706-tól újabb jelenések kezdődtek Gyűdön, ami a harcok idején is ébren tartotta a Mária-tiszteletet a környéken. 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök adományoz új kegyszobrot a kegyhelynek, amely ma is ott áll a főoltár trónusán. Az 1714. évi pécsi zsinaton már a „Szűz Mária csodás szobrával és templomával” ékesített Gyűdről írnak a források, ahová a csodás gyógyulások és a Mária-jelenések hírére egészen távoli vidékről érkeztek a hívek. A 18. század első harmadában Máriagyűd már nagy jelentőségű kegyhellyé válik, főképp az 1737–38-as pestisjárvány idején érkezik ide nagyszámú hívő fogadalmi körmenetben a környékbeli településekről. Ezt követően létesül a ferences rendház, és magát a templomot is kibővítik. 

Ugyanakkor az évkönyvek tanúsága szerint a csodás gyógyulások folytatódnak: 1723 és 1799 között 302 esetet jegyeztek föl. 1805-ben VII. Pius pápa búcsúkiváltságokkal látja el Máriagyűdöt, 1846-ban pedig Scitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánítja, és Gyűdön ismét önálló ferences residentia létesül. 1860-ban helyezik el a domboldalban a Fájdalmas Anya szobrát, 1900-ban pedig a keresztény Magyarország 900 éves fennállása emlékére felállítják Kiss György cink korpuszával a jubileumi keresztet. Ebben az évben készül el a mai orgona is, melyet aztán többször bővítettek. Legutóbb 1981-ben újították fel, Jelenleg 1200 síppal rendelkezik. 1927-ben kerül a templom mellé az Immaculata-szobor, 1937–38-ban pedig felállítják a szabadtéri oltárt. Benedek pápa 2008-ban emelte bazilika rangra. Számos nemzetiség kegyhelye: horvátok, svábok, cigányok, székelyek búcsúhelye. Gyalogos zarándokok serege keresi fel egész évben. Jönnek, hogy megtalálják magukat és Istent! 

Kozma Erzsébet, a dunaújvárosi KÉSZ-csoport tagja