Ötéves a hajdúszoboszlói görögkatolikus idősek otthona

– Mélyről indultunk, de mára azt hiszem, hogy nem csak egy szép, minden igényt kielégítő épületünk van, hanem egy közösségünk – fogalmazott a hajdúszoboszlói Szent Lukács Görögkatolikus Idősek Otthonának ötödik „Szent Lukácsos szülinapján" Ungvári Sándor, a Szeretetszolgálat igazgatója, aki ünnepi megemlékezésének a végén azt is elmondta, hogy ő a lakóktól mindössze imát kér a munkatársak fáradozásaiért cserébe.

Hajdúszoboszlói intézményünk 2019. február 1-jén került a Szeretetszolgálat fenntartásába, azóta pedig töretlenül fejlődik az otthon. Minderről Gecséné Valter Gyöngyi, intézményvezető asszony tartott egy történeti áttekintést a február 5-i ünnepségen.

– Együtt, az erős hitünkkel úgy gondolom, bármire képesek lehetünk – mondta a vezető, aki képösszeállítással és egy videóval is kedveskedett a „születésnapi bulin”. Ha pedig már buli, nem maradhatott el természetesen lakóink műsora sem, hiszen ők mindig olyan készségesen vállalják egy-egy ilyen alkalommal a szereplést. Volt próza, ének, tánc, minden, ami a jó hangulathoz kell, és persze a végén a torta is előkerült, melyet Szeretetszolgálatunk igazgatója, Ungvári Sándor szeletelt fel.

A műsorra a dolgozók összegyűjtötték mindazon tevékenységeket, eseményeket, melyeket a lakóink úgy vélnek, mára a mindennapjaik része lett, talán ezek nélkül már színtelenebb, szürkébb lenne a hétköznapjuk. A legkedveltebb dolgok közé többek között a lakók véleménye alapján bekerült a közös imádság, imaórák, a közös sütések-főzések, kirándulások, kezelések, tornák, az együtt megélhető foglalkozások.

Azt pedig, hogy az ott dolgozók miben látták meg a fejlődés útját, az ő összeállításuk alapján ekképp néz ki: „Nem csak az intézmény épülete újult meg, minőségi változás történt a lakóink mindennapjaiban is. Otthonunkban napi rendszerességgel biztosított a gyógytorna, a reggeli torna, egyéb szobai tevékenységek. Egyre inkább rendszeresek a meghitt beszélgetések, az imaórák. A hitélet bevezetése missziós jellegű, ökumenikus imaóráinkon a kezdeti 2-3 ember jelenléte 20-25 főre duzzadt. Tartottunk Szent Antal kilencedet, végezzük a rózsafüzér imádságot, keresztutat jártunk, az egyházi ünnepekre pedig külön figyelmet fordítunk. Természetessé vált meglátogatni azt, aki beteg, imádkozunk és mécsest gyújtunk mindazokért, akik már az égi imaórán vannak. Rendszerint imádkozunk azokért is, akik utat mutatnak nekünk, akik felelősek otthonunk vezetéséért, akik ezen szép hivatásukért élnek. A minőségi változás tehát több területen is észrevehető, érezhető. Ha abból indulunk ki, hogy Jézus minőségi változást hozott mindenki számára, akkor talán kijelenthetjük, hogy mi is jó úton járunk. Ugyanakkor azt is tudjuk, van még hova fejlődnünk, melyhez a Jóisten segítségét is kérjük.”

Palánki István