A digitalizáció-mentes nevelést tűzte ki zászlajára az intézményhálózatunk, így segítik a családokat eligazodni a sokszor megtévesztő információk között. Hiszen nagy dilemma az anyukák és apukák körében: odaadhatják a gyereknek a telefont vagy nem? Ha csak rövid időre kapja meg mesét nézni, már az is baj? A szomszéd szerint gondot okoz a fejlődésükben, de hisz’ a barátok gyerekei is telefonoznak...Akkor hol az igazság? Jogosan vetődik fel a bizonytalan szülőkben ez a rengeteg kérdés.
Nem titkolt célunk, hogy minden bölcsődénk eszközmentes környezetet biztosítson a gyerekeknek. Ezt a célt támogatja a fenntartó is, a Hajdúdorogi Főegyházmegye, és annak vezetője, Kocsis Fülöp metropolita. Ő korábban már többször adott hangot kétségeinek ebben a témában. Ahhoz, hogy a digitalizáció-mentes környezetet meg tudják valósítani, először a munkatársaknak szerveztek szakmai napot a témában. Április végén, Makón osztotta meg a kisgyermeknevelőkkel a legfrissebb kutatások eredményeit Uzsalyné dr. Pécsi Rita. (A neves szakember előadását a cikk legvégén is megtekinthetik.)
Munkacsoport - saját kutatási adatok
A következő lépcsőben Debrecenben Rása-Szabó Mariann hálózatvezető irányításával munkacsoportot alakítottak ki a kisgyermeknevelők bevonásával. Ennek célja, hogy összegyűjtsék a lehető legtöbb szakmai, tudományos anyagot, kutatásokat és fel is dolgozzák azokat. Az így elkészült anyagok segítik a kisgyermeknevelők szakmai tudásának bővítését és felkészültségét. Nemrég pedig kérdőíves kutatást végeztek a családok körében az otthoni digitális szokások kapcsán. 46 szülőtől érkezett be válasz.
Ebben arra voltak kíváncsiak, hogy a családok mennyire támogatják az okoseszközök használatát otthon és az intézményben? Fontos-e számukra, hogy az intézmény digitalizáció mentes legyen? Mire használja és mennyi időt tölt el gyermekük napi szinten telefonozással? Tapasztaltak-e valamilyen hatást a gyermek viselkedésében az eszköz használata során?
A begyűjtött adatokból kiderült, hogy átlagosan két laptop, két mobiltelefon, 1-1 televízió található a háztartásokban, emellett már megjelentek az okosórák és tabletek is. A válaszadók 28%-a nem, 26%-a elenyészően, 28%-a közepesen, 10% részben, 10% rendszeresen használja a mindennapokban ezeket az eszközöket. Érdekes, hogy ugyanakkor intézményi szinten a legtöbb válaszadó, vagyis a 34% nem támogatja az okoseszközök használatát. Emellett 65% támogatná, hogy az intézmény digitalizáció mentes legyen.
A legtöbben mesenézésre, játékra, mondóka hallgatásra és a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra használják a telefonjaikat. Az egyik legriasztóbb adat viszont, hogy a gyermekek átlagos napi eszközhasználata átlag 1 óra hossza (a jelenlegi kutatások 0-3 éves kor között egyáltalán nem javasolják ezek használatát). Jó hír viszont, hogy sokan tartanak okoseszköz mentes napokat otthon, és csak kevesen adnak telefont a gyermeknek étkezéseknél.
Baba-mama klub a témában
Május közepén baba-mama klub keretén belül beszélgettek a szülőkkel Debrecenben – szintén ebben a témában. A képernyőmentesség fontosságáról Rása-Szabó Mariann intézményvezető és Csucs-Tamás Eszter kisgyermeknevelő mesélt az anyukáknak. Mi lehet a túlzott képernyő- és az internethasználat hatása? Hogyan alakul ki a függőség? Mi lehet a megoldás? Milyen hatással van az eszköz a fejlődő idegrendszerre gyerekek esetében? Hogyan válik valaki függővé? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a szülőkkel közösen.
Anita fiatal anyuka, idén lesz 31 éves. Próbál tudatosan hozzáállni a dolgokhoz: minél kevesebb képernyőidőt szeretne 2 éves gyermeke életében. Elmondása szerint megerősítették elképzeléseiben a baba-mama klubban hallott információk. Ennek ellenére hasznosnak tartja a digitális eszközökkel zajló kommunikációt. Főként azért, mert sok családban szétszórtan élnek a rokonok, külföldön is vannak nagyszülők. Az ő életüket megkönnyíti az okoseszköz. Saját tapasztalatuk az, hogy a barátoknál eltöltött idő alatt óhatatlanul is hozzájut saját gyermekük ilyen kütyükhöz, ilyenkor a kisfia agresszívvé válik, könnyen eltereli figyelmét más tevékenységről, sőt: az egész napirendjük borulhat. Most már a barátokkal is megbeszélik előre, hogy találkozáskor nem lesz bekapcsolva sem a televízió, és a telefont sem veszik elő.
„Úgy gondolom, hogy a szülőnek, ha már gyereket vállal, akkor rendelkeznie kell annyi önismeretnek, kreativitásnak, hogy kitaláljon valamilyen egyéb lehetőséget, amit felkínálhat a gyereknek” – fogalmazott. Anita például játékkal, csörgővel, mondókával köti le a kisfia figyelmét. „Sajnos azt is tapasztaltam, hogy megbélyegzik az embert: ez a képernyőmentesség már megint valami úri hóbort - mondják. Ugyanakkor, ha ők is tájékozódnának a témában, akkor könnyen megváltozhatna a véleményük.” Szerinte nagyon fontos a házastárssal kötött egyezség, mindenki tisztázza le a párjával ezt, és közösen fektessék le a szabályokat – és persze közösen tartsák is be azokat.
„Egyelőre információt gyűjtök a témában, és megpróbálom majd a legjobbat kihozni ebből a dilemmából is, hogy mit, hogy kellene csinálni. Nyilván az arany középútra fogok törekedni, mert tudom, hogy milyenek az óvodások, iskolások, ott ugye már úgymond ciki, hogyha nem vagy tisztában a főáramlattal. Kikerülhetetlen lesz a telefonhasználat. Nehéz lesz, tudom. Erre nem lehet felkészülni, de próbálja az ember a maga módján a legjobbat kihozni belőle, és erre törekszünk közösen” – mondta Anita.
Véleménye szerint sok támogató csoport van, mint például ez a baba-mama klub a Szent Anna Bölcsiben, ahol a legtöbb anyuka is ezt a szemléletet vallja. Emellett jó lenne a női köröket is visszahozni a köztudatba: hiszen, ha újra társaságokba járnánk, nem lenne szükség ezekre a pótcselekvésekre, amely elveszi a lehetőséget a közösségi élményektől. Lehetne valóban kirándulni, találkozni...valóban újra együtt lenni.
A szerdai baba-mama klub zárásaként a résztvevők között kisorsolták Uzsalyné dr. Pécsi Rita: Fejleszt vagy rombol? című könyvét, egy baba-mama ajándékcsomagot és két darab ingyenes belépőt a péntekenként tartandó Hangbújócska Zenebölcsibe.