Szabó Konstantin tanúságtétele a NEK hétfői napján: Ahol szeretet van, ott van a jövő

„Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek! Így hívja a pap a bizánci szent liturgiában a híveket a szentáldozásra. Ezekre van szükségem, ebben kell élnem, ha a krisztusi tanításnak akarok eleget tenni” – kezdte tanúságtételét Szabó Konstantin. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye többszörös jubileumot ünnepel idén. Az ungvári unióra 375 éve került sor, az egyházmegyét 250 éve kanonizálták, de idén emlékeznek meg Romzsa Tódor püspök boldoggá avatásának 20. évfordulójáról is.

„Jézus Krisztus azt mondta, legyen egy nyáj és egy pásztor. Elődeink valamikor eltértek ettől, ezt hozta helyre az unió. Egyházmegyénket 77 évvel ezelőtt újból próbára tette az isteni gondviselés, hiszen a szovjet hadsereg megszállta Kárpátalját” – idézte fel Szabó Konstantin. A diktatúra elsődleges feladatai közé tartozott, hogy a területet a szovjet birodalomhoz csatolják. Ennek során szembesültek azzal a ténnyel, hogy itt a munkácsi egyházmegye a meghatározó, hiszen félmillió hívőt számlált, fejlett iskolarendszerrel, termőföldekkel és szervezett gazdasággal rendelkezett. A szovjetek a munkácsi egyházmegyét is be akarták tagolni az orosz ortodox egyházba. 1947-ben Nyikita Hruscsov (akkor az ukrán kommunista párt vezetője) utasítására Sztálin engedélyével Romzsa Tódor püspököt meggyilkolták: egy balesetnek álcázott támadás után a kórházban követtek el ellene merényletet. A papság és a hívek ettől csak még elszántabbak lettek. Bár a templomokat erőszakkal elvették, a lelkipásztorok működését pedig rendeletekkel nehezítették, sokáig egyikük sem állt át. A helyzetük azért sem volt egyszerű, mert a papcsaládokban 368 gyerek nevelkedett.

1949-ben elkezdődött az egyházmegye felszámolása. A több mint 300 pap közül 127 hitvalló és 30 vértanú lett. Végül 132 pap írta alá az átállást, és 41 kezdte meg az egyházmegye katakombaszerű szolgálatát. Sok pap került a Gulágra – köztük Szabó Konstantin édesapja is –, megalázó munkát kellett végezniük, de hűek maradtak hitükhöz és jelesre vizsgáztak emberségből. A kényszermunkára hurcolt és üldöztetést szenvedett Ortutay Elemér görögkatolikus pap szavaival:

Valami csodálatos erő költözött belénk, mert nem féltünk a jövőtől. Testünket megtörték, de a lelkünk erős maradt, templomainkat elvették, de hitünk nem fogyatkozott meg.

A beszámoló a Magyar Kurír oldalára kattintva folytatódik, IDE kattintva.